Zsófi szemszöge

Valszeg csak elájultam, vagyis nagyon remélem. 
Pár hangot hallok. De inkább sírást, érzem a kezemet fogja valami meleg, tapintása kicsit érdes, de elviselhető. Mintha Namjooné lenne. Meg haltam volna? Vagy nem? Inkább nem..Ha hallom a hangokat, csak nem haltam meg, ugye?!

Viszont valami élet jelet kellene adni! Nagy mozgásokat tenni nem tudok, csak kicsit. Szóval elkezdtem erőlködni, hogy Namjoon kezét, kicsit megszorítsam. Az agyammal kellett harcolnom, ha lehet így fogalmazni, ugye az az irányító központ.

De amúgy ezek nem látják hogy lélegzem? Már nem azért, mondjuk ha piciket lélegzem, úgy nehéz lesz.

Erőlködésem sikerül, a mellettem lévőt hideg zuhanyként érte, persze egyből csöndbe maradt. Egyre könnyebb volt a testemet mozgatni, mindig egy picit mentem előrébb a cselekedeteimben, hallom az ajtó becsukódik. Valaki kiment vagy bejött.

-Zsó..Zsófi. - Hallom meg Namjoon hangját.

Kezét, fejem alá teszem, és karjában kapaszkodok, és így próbálok elpiheni. Valaki elkuncogja magát. Ha jól hallottam talán Bingu.

-Hát perszeee!-  Hallom meg Taetae rekedtes  hangját.

-Mi az?-  Kérdezi Jimin halkan.

-Zsófi vámpír, nem?-  Kérdezi akis Alien.

-De, de.-  Helyesel Namjoon.

-De az orvosok azt mondták, hogy meghalt.-  Szólal meg Jinci elcsuklott hangon.

-De Zsófi angyal!-  Szólal meg Jungkook.

-Ott fent biztosan.-  Hallom meg Daesung hangját.

-Nem! Itt is az! - Lett kicsit idegesebb a legfiatalabb, hogy nem hisznek nekik.

-Nem.-  Vitatkozik Seungrival.

-De!-  Vág vissza Taetae. Lassan ülök föl az ágyból, közbe szememet dörzsölgetve. Ahogy meg voltam, próbáltam a látásomat kitisztítani, ami sikerült egy kicsi idő után. Bigbang és Namjoonék vannak a kórterembe.

Mosolyogva integettem nekik. Mindenki le volt fagyva.

Taeyang tért vissza Xiumin orvossal. Hát ők is meglepődtek eléggé.

-Zsó..Zsófi te élsz?-  Szólal meg végre Xiumin.

-Yap, yap. - Bólogatok nagyogat.

-Mit hittetek?-  Kérdezem tőlük. Kínos csönd, haaa ahogy gondoltam. Megnéztem a cduklomnál a pulzumosat, hát nem volt.

-Mi a faaa?-  Döbbenek le.

-Ugyan ez. - Szólal meg Xiumin. Elkuncogtam magam. Előhívtam könyvemet, ami a kezembe jelent meg. Kis bőr kötéses A5 mérettel rendelkező könyv volt. Elkezdtem lapozni, találtam is valamit, de a szöveg annyira nem tetszett.

-Aranyos. - Szólalok meg hallkan.

-Mit találtál?-  Szólal meg végre Namjoon. Felé mutattam a könyvet.

A szöveg lényege igazából valami kiválasztott sztori volt, ami így elsőre furcsa, de ha mégjobban bele lapozunk azt is olvassuk, hogy sok erő rejlik benne, amit nem tud kontrollálni. És furi, de több faj ereje is a saját vérében van. Ahogy Namjoon elolvasta. Én számat össze préseltem egy vonallá, csak én lehetek ennyire balfék az is biztos...

Igazából? Tököm ki van már az egész élettel...

Xiumin megnézte a műszereket meg az olyanokhoz amikhez nem értek még, majd pár kedves szó után távozott is.

-Lassan mi is megyünk. - Mosolyognak rám a többiek. Egy mosolyt küldtem feléjük.

-Bingu marad veled Zsóci.-  Simít végig karomon Namjoon, bólintottam egyet, aztán köszönések sora után, török üllésbe ültem az ágyamon, míg Bingu lekisérte a többieket.

Mit is akartam csinálni?  Egyszerűnek hangzik...Regenerálódni, ugye nekem gyorsabban gyúgyulnak a testi sebeim, amit most kihasználok, plusz felgyorsítom ezt a folyamatot, vagyis megpróbálom.

Hallom az ajtó kinyílik, Bingu erős parfümét érzem meg.

-Zsófi!-  Szól rám halkan barátom. Nem szólaltam meg, csak bólintottam hogy folytassa.

-Most ne használd az erőd, csak ártana.-  Ül le mellém.

-Rendben.-  Feküdtem vissza ágyikómba. Betakartam magam, és szép lassan elszenderedtem.

[...] Mosolyogva kelltem fel, Bingu mellettem szunyókállt a kanapén. Míg nekem valamiért a kis pillangó ki volt esve kézfejemből, megmondom őszintén nem bántam egyáltalán. Elég szr cucc.

Mivel nem volt semmi fájdalmam, a kezembe. Elvettem telefonomat, és ott kezdtem el zenét írni. Majd bealudtam szerintem előtte.

-Zsófi! - Kellteget valaki.

-Hagyjál!-  Szólaltam meg egy teljesen más nyelven a megszokott itthoni helyett.

-Zsófi atom robbanás van.-  Szólal meg egy másik hang, szerintem Taetae. Meg se moccantam, pihentem tovább.

-Yoongi itthon van. - Bökdös Namjoon.

-Tényleg?-  Nyitom ki rögtön a szemeimet, és tornázom magam üllő helyzetbe. Mindenki elkezd nevetni rajtam. Míg én nézem a barátok között Hyungomat.

-Nincs is itt Hyung.-  Szomorodok el, hogy átvertek, számomra nagy dologgal.

-Még pár hónap!-  Mosolyog rám Namjoon.

-Hova mentek gyakornoknak?-  Kérdezem a többieket.

-Balszárnynál vannak- . Szólal meg Jiyong, elhúztam számat, azt a részt nem ismerem, és be se tudok a rendszerbe törni.

-Zsófi azt nem tudod feltörni.-  Szólal meg Jiyong.

-Én is ezen agyaltam.-  Mondom neki.

-De egy próbát megér, nem? - Veszem ölembe laptopom amit Jiyong ki is vesz.

-Nem hiányzik a fejünkre az FBI.  -Csukja be Bingu.

-Okey Dokey.-  Dőltem hátra. A párna alatt valami volt, ugyanis megnyomta. A hátamat, ahol egy bazinagy seb úgy létezett. Szisszenve néztem meg mi volt az. Hát nem Taetae táskája.

-Hát ide dugtátok!-  Vette ki kezemből, és azt ölelgette.

-Mióta van ez itt?-  Kérdezem a többieket.

-Úgy vagy 2 napja. - Von vállat Jiminie. Elmosolyodtam hülyeségjükön.

[...] Már eltelt 3 hét mire haza engedtek,  addig volt vagy 5 vizsgálatom, azon kívül pár gyógytornám, és Jacksonnal sétát gyakoroltam. Ebbe az időszakba nagyon bújós lettem. Jobban mint régen. Alig akarok egyedül maradni. És mindig csimpaszkodom valakibe, ne hogy azt a  személyt is elveszítsem. Mellette rettegek az új emberektől, a régieket se szoktam még meg teljesen, de örömmel csimpaszkodom beléjük.

Jin hyung jött be hozzám a kórterembe kikisérni a kocsihoz. Már mindent összeszedtem, felöltöztem, Jackson Hyungtól is elköszöntem, karon ragadva Jincit mentünk a fekete kocsihoz.

-Zsófi nem lesz semmi baj.-  Nyom puszit fejem búbjára. Bólogattam, mégis körülnéztem. Beszálltunk a kocsiba, aztán haza felé repesztettünk.

-Hé nem állunk meg?-  Kérdeztem Jincit, mikor tovább haladtunk a házunknál.

-Az újba megyünk kincsem.-  Mosolyog rám a vissza pillantóból.

-Jaaah, az más. - Mondtam. Én ültem középen, baloldalamon Jimin míg másikon Jungkook. Jobbra, balra előre fordítgattam a fejem, hogy tudjam merre és hol járunk.

-De cuki vagy.-  Kuncog mellettem Jimin.

-Csak érdekel merre megyünk. - Vonok vállat. Igen, ezt a bókot tőle nem fogadtam el. Tudom, hogy annak szánta, hisz szerelmes belém. Hogy honnan tudom? A fejébe látok... És a 3 hét alatt sokszor próbálkozott már.

-Kis duzzogi, még bókolni se lehet.-  Motyogja orra alatt.

-Nem.-  Mondom neki semleges arccal, és vizslatom tovább a külvilágot.

-Szép hely.-  Szólalok meg kis idő múlva.

-Örülök neki.-  Szólal meg bátyus boldogan. Egy nagy háznál állunk meg.

-Ez lenne az új otthonunk.-  Szálunk ki a kocsiból, kivettem táskámat a csómagtartóból, amit a kis Maknae el is vett tőlem.