Zsófi szemszöge

-Szereted hiányod van?-  Kuncog rajtam Suga.

-Talán.-  Vonok vállat, török ülésbe ült, így ölébe tudtam ülni rendesen, nyakhajlatába nyomtam buksimat, majd így pihentem. 

-Nem vagy éhes?- Kérdezi aggódva.

-Nyem.-  Mondtam. 

-Zsóó ma alig ettél valamit.-  Dorgál meg Yoongesz.

-De nem kívánok semmit.-  Mondtam neki.

-Le jössz a többiekhez?-  Kérdezi.

-Kik vannak lent?-  Nézek rá. 

-Kai, Baekhyung, Chen és még egy páran.-  Mosolyog rám, ugyan is kivettem nyakhajlatából fejemet.

-Őket nem ismerem.-  Mondom neki, miközben kiszállok.

-Akkor most  meg ismered őket, na gyere, ha gondolod vedd át a ruhádat.-  Áll fel ő is, szekrényemhez megyek, majd pár ruhát meg nézek, de nincs kedvem öltözködni, így jónak érzem magam, a ruhákat gyorsan vissza dobáltam, majd kimentünk a szobából, miután meg fogtam kulacsomat. 

Ahogy leértünk a zaj egyre erősödött.

-Szia Zsó.-  Ölel meg Namjoon.

-Halihó!-  Integetek a többieknek és az ismeretleneknek.

-Zsó ők itt a Exo klán pár tagjai, Suho, Beakhyung, Chen, Chanyeol, D.O és Kai.-  Mutatja be őket Jinci.

-Sziasztok Zsófi vagyok.-  Hajoltam meg, azszem Kainak hívják, de mellém teleportált, annyira megijedtem, hogy Suga ölébe ugrottam, aki elkapott gyors reflexének köszönhetően.

-Kai! Ez nem volt szép!-  Szidja le őt Chen, a másik szőkeség. Yoongi lassan lerak a földre, így a konyhába tudtam menni a mosogatóba rakni a kulacsomat, majd leültem J-Hope és Jungkook közé a földre. Míg a többiek beszélgetni kezdtek, Jimin, Taehyung felmentek.

Suho a poharából kivette a vizet, majd előttünk kezdet el játszani vele, Hobi át vette a vezetést az erejének köszönhetően, én meg csillogó szemekkel néztem, ahogy formákat csinál a vízzel.

-Hozd ideee!-  Csináltam úgy mint egy 5 éves, jó valamikor tényleg annak érzem magma, de annyira nem szokott zavarni. 

-Mint egy kis gyerek.-  Nevet fel D.O. A vízet ami a levegőbe volt kicsit pöckölgettem, majd tenyerembe tette J-Hope. Persze az kifojt a markomból Eomma örömére.

-A szőnyeg gyerekek!-  Szid le minket.

-Megoldjuk!-  Mondta Hobbi és Suho egyszerre, majd a vizet, ami a szőnyegre és a nadrágomra ment kiszívták onnan, és megint elkezdtek a vízzel játszani. Gondoltam egyet, majd megfagyasztottam a vizet, ami mini jégkockánként esett bele Suho poharába.

-Bocsi.-  Nevettem fel zavartan.

-Xiuminnak az ereje a fagyasztás.-  Döbben le  Chanyeol, neki kezéből tűz jött ki.

-UU olyat én is tudok.-  Jött elő bal kezembe egy tűz gömb, amivel elkezdtem szórakozni, majd Chanyeol elvette tőlem és szórakozott vele ő is egy kicsit, majd Eomma szidására elaltatta.

[...] 

A nép egy kicsit szét széledt, én kimentem az udvarra elszívni egy szálat, és kicsit össze szedni magam, szét vagyok esve, és nem tudom most mi van.

-Te dohányzol?-  Ijeszt meg Baekhyung.

-Aham.-  Mondtam neki.

-És hogy-hogy?-  Kérdezget tovább.

-Ha lehet így mondani, nagy traumát éltem meg, és így.-  Mondom neki, miközben elnyomom a csikket a fűben, és a kinti kukába kidobom, majd leültem a földre, mellém meg Beakhyung.

-És próbáltál már leszokni róla?-  Kérdez tovább.

-Barátaim nagyon akarnak leszoktatni, meg ugye a család tagjaim.-  Mondom neki. 

-És te, szeretnéd le tenni?-  Néz rám.

-Persze, csak nehéz, és nem megy csettintésre.-  Mondom neki.

-Gondolom ha babád lesz, addigra leszoksz róla.-  Néz más merre.

-Ahogy mondod.-  Dőlök hátra.

-És már van jelölt?-  Kérdezi szemöldökét húzogatva.

-Te  voltál már szerelmes?-  Kérdezem tőle.

-Igen.-  Mosolyog rám.

-És ilyenkor mit érzel?-  Kérdezem tőle.

-Boldog vagyok mellette, felpörgök, és szívem kicsit hevesebben dobog.-  Áradozik itt Baekhyung.

-Akkor van kiszemeltem.-  Mosolyodtam el, egy ezer wattos mosolyt küldött felém, ezt az egész bájcsevejt Suho szakította meg.

-Bacon szedd a cuccod lassan megyünk.-  Szól ki a bejárati ajtón Suho.

-Megyek Eomma.-  Áll fel, majd segít nekem is felállni, leporoltuk magunkat, majd megöleltük egymást, és bementünk, hogy mindenkitől mindenki eltudjon köszönni.

Miután meg volt a könnyes búcsú, én a nappaliba laptopommal leültem, míg a többiek szét széledtek. 

[...]  Magyarul nézek a kedvenc sorozatomat, ami a halálos iramban, nyaaa a kocsik megfogtak, és az Ázsiai emberek, és a lövöldözés és a verseny.

-Mit nézel?-  Huppan le mellém ChimChim. 

-Halálos Iramban, magyarul.-  Mondom neki, mikor fejhallgatómat leszedte fejemről, majd az ő fejére rakta.

-De hisz nem értek semmit.-  Konyul le szája.

-Ezt a nyelvet még nem tanultad meg, én tudom azért hallgatom így.-  Mosolygok rá.

-És ez miről szól?-  Kérdezi.

-Kocsikról, versenyekről, lövöldözés, ééés driftelés, ebből a filmből tanultam meg.- 

-Woaw! Van koreai feliratos?-  Kérdezi csillogó szemekkel.

-Van, de ha nem lenne meg csinálnám, ha kérnéd.-  Állítom meg a filmet.

-Mondjuk az elején az Amerikai embinek az Ázsiai barátja meg hall egy driftes lövöldözés miaat, de az most mellékes. Nevettem fel kínosan. 

-Mikor is lesz a verseny?-  Jön be Namjoon a nappaliba könyvével a kezében.

-Am miután valamelyik barátom szerez ismerősétől kocsit.-  Mondom neki.

-Minonak az van, nem?-  Kérdezi, miközben leül velünk szembe a másik kanapéra.

-De, de azt nem szívesen törném össze.-  Mosolyogtam. 

-Azt mondtad tudsz!-  Lett aggódó hangja Namnak.

-Tudok, de barátaimmal nem érdemes fogadni, egy csavart mindig raknak bele, és kiszállni nem tudsz belőle, én Jackson miatt aggódom.-  Rántok vállat az elején.

-Szerinted mit raknának bele mint csavar?-  Kérdezi aggódva.

-Lehet nem hallottad, dee~ van ez a halálos iramba c. sorozat, na ott dettó ez van csak lövöldözéssel.-  Mondom neki.

-Mi az anyám kínja?!-  Lett ideges Namjoon.

-Mi féle barátaid vannak?!-  Pattan fel, üllő helyéről. 

-Jó emberek!-  Álltam fel én is. 

-Ez kurvára veszélyes!-  Emeli meg hangját bátyó.

-Tudom, de elhiszem, hogy megtudom csinálni.-  Mondtam neki.

-És mi van, ha bajod esik?-  Kérdezi aggódva.

-Nem lesz semmi bajom, talpra esett vagyok, meg tudom oldani.-  Mondtam neki. 

-Én viszont nem engedlek el!-  Jelenti ki.

-Fogadtam,  még múltkor te mondtad, hogy beleszólni nem tudsz.-  Emlékeztettem. 

-Az csak egy rúzsozás volt, és nem a másik életéről szólt!-  Emelte meg hangját.

-Akkor nem bízol bennem.-  Mondom neki szomorúan, arcvonásait rendezte, majd próbált felém közeledni, de hátráltam.

-Bízok...- Folytatta volna halkan, de közbe vágtam.

-De mondtam, hogy meg tudom oldani és talpra esett vagyok, tudok fegyverrel és pár elemmel bánni, parkourt tanultam, az ugrások ilyenek nem rosszak nálam, és nem ismerek lehetetlent, mi kell még? Mi a franc kell még, hogy el hidd, nem vagyok kis 5 éves?!-  Szökött könny szemembe, próbált közeledni hozzám de nem engedtem.

-Szerintem most jobb ha nem látjuk egymást.-  Mentem ki a nappaliból, miközben Chimnek intettem, és kimentem a bejárati ajtón.