Zsófi szemszöge

A vendégek haza mentek, Zacktől könnyes búcsút vettünk, majd a többiek akik még nem zuhanyoztak le, elmentek, én meg maradtam a a nappaliba a laptopommal. 

-Mit csinálsz?-   Huppan le mellém Namjoon. 

-Még én se tudom.-  Dőltem hátra, miközben idegesen felnevettem.

-Nam, ugye a "gonszt".-  Mutattam nyuszi füleket a gonosz szónál.

-Igen?-  Nézz rám kérdőn.

-Csak úgy gondolkodtatok, hogy erővel kell "legyőzni"?-  Kérdezem tőle, és megint nyuszi füleztem.

-Igen.-  Bólogatt.

-És mi van, ha nem azzal kéne.-  Mondom neki elméletemet. 

-Mire gondoltál?-  Kérdezi, kis idő után szólaltam meg.

-Nam, te hogy-hogy elmentél?-  Kérdezem tőle halkan, félek ránézni, lehet ezzel megbántottam, és félek szemébe nézni. 

-Kb. 15 voltam, mikor rá jöttem a saját nememhez vonzódom, miután ezt apa megtudta, elakart mindenáron küldeni, anya próbált védeni, de nem sikerült neki, Bigbang befogadot, én addig terveztem ott lenni még nem töltöm be a 18-at és állhatok be dolgozni, persze ők azt mondták addig maradok ameddig akarok, meg találtam Jint és a többieket, és így költöztünk ide.-  Mondja nekem egy nagy sóhajtás kiséretében. 

-Ömm...értem.- Mondom neki zavartan, majd átöleltem.

-És te meddig bírtad volna ott? Biztos hogy mentél volna valahova.-  Szól hozzám bátyus.

-Kimentem volna a nyaralóhoz, vagy Magyarországra költözöm.-  Mondom neki. 

-Neeem.-  Ad barackot fejemre, mosolyogva.

-Nyaaa a hajam.-  Próbálom vissza állítani, de annak már lőttek.

-És hogy halatsz az új zenével?-  Kérdezi Namjoon.

-Milyen új zene?-  Nézek rá nagy szemekkel.

-Tudom hogy te énekelted azokat a számokat amik az étteremben lementek.-  Mosolyog rám mindent tudóan.

-Miiii nem is.-  Tagadom piros pozsgásan.

-Ahaaa azért is pirultál el a fiúk szavára.-  Húzza el az ahaaa-t

-Jó, azaz én hangom volt.-  Mondom neki. 

-Ez az!- Örül a fejének. 

-De most miért jobb?- Kérdezem tőle, miközben laptopomon a nyarólnk kameráit kapcsolom be hogy lássam. 

-Mert jó érzés, hogy a húgicám tehetséges ebben is.-  Mondja bátyus, elpirultam nem kicsit, annyira zavarba jöttem hogy vállába boxoltam inkább, és a laptopot kezdtem el figyelni. 

-Mi ez?-  Kérdezi Namjoon kuncogva.

-Ez a nyaralónk, kamerákat raktunk fel, éés mozgás érzékelőt, ami ha észre vesz valamit akkor riaszt minket a telefonunkon.-  Mondom neki.

-Muta.-  Nyavalyog nekem Namjoon.

-Ott a ház, ahol elférünk vagy 15-en, bent van egy kid dobozka, ahol a kódot bekell írni 30 másodpercen belül, ha nem sikerül beriaszt, van tűz jelző, akkor a tűzoltósokat is kihívja, ott van egy garázs ahol van 2 kocsi, a tó amibe szoktunk ugrálni, és csónakázni, szóval mindent, ott a dört pálya, és igazából ennyi, van kis bár, pihenők, napozók.-  Mutattam meg neki.

-Woaw! - Nem tud mit mondani látom rajta.

-Holnap után kimehetünk.-  Mondom neki.

-Rendben.-  Mosolyog rám. 

A laptopomon a képek feketék lettek, bármit nyomtam nem jöttek be, bementek a rendszerbe, ne máá' pedig a tűzfalam nagyon nehéz.

-Be jutottak a rendszerbe, basszus.-  Mondom Namjoonak mi történik mielőtt még megkérdezné. 

Az egyik kamera vissza jött, egy alak volt, aki a homokban sétálgatott, a kezén egy jel világított. 

-Baszki.-  Álltam fel, majd a laptopomat a dohányzó asztalon hagytam.

-Namjoon mennem kell.-  Mondom neki.

-Nem veszélyes egyedül?-  Kérdezi aggódva.

-Megpróbálom a többieket riasztani.- Mondom neki, majd felrohanok átöltözni, igazából amit találtam gyorsan magamra vettem, ami szerencsére fekete lett, megfogtam fegyvereimet, majd hallkan de gyorsan, kimentem a házból, miután Namjoont megöleltem, futva mentem a nyaralóhoz, hogy nagyobb hangzavart ne kelltsek, közbe riasztottam a többieknek a telefonját, úgy hogy a ház ne adjon ki riasztó hangot, csak zárja le kirájatokat. Sajnos idő kellet mire oda értem, azért csak időbe telt mire a többieket riasztottam.

Könnyű szerrel ugrottam át a kerítésünket, majd mentem a tóhoz, ahol már emberek feküdtek, egy alak állt középen, késsel a kezében, majd oda akart menni az egyik emberhez, aki a földön volt. Gyorsan felé rohantam, amit észre is vett, és várt is rám, amit nem kapot meg, mert átugrottam fölötte vállát megfogva, majd leterítettem úgy hogy alattam legyen.

-Ki vagy? És mit akarsz?-  Kérdeztem tőle. 

-Csak szétnéztem.-  Mosolyog rám, késemet elővettem majd torkához fogtam. 

-Ki küldöt!?- Ordítottam vele. 

-Hé-hé, nyugi.- Mondja nekem, majd próbálna fogásomból kiszabadulni, de  nem megy neki.

-Hagy mutassak valamit.-  Mondja, majd megfogja derekamat valahogy, és áramot vezet ki kezéből, ezzel engem elökve, kicsit messzebb.

-Áh!-  Fogtam meg két oldalam. 

-Mielőtt meghallsz. - Jön felém, pár ember jött a ház mögül elő, amit a pasa könnyen terített földre lila színű mágiával szerintem.

-Apád felett vagyok mint főnök.-  Mondja nekem, kardját előhúzva.

-Zsófi mozdulj valamerre!-  Kiállt Yoongi, aki a mágiával le van fogva a földre. Megfogadtam tanácsát, majd jobbra gurultam, majd gyorsan talpra álltam. Persze jött felém, kis golyócskákat elővettem, majd valamelyiket eldobtam, valamelyiket össze törtem a kezembe, persze a fickó ezekre a füstökre figyelt, így mögé tudtam lopózni, és a két kezét maga mögé szorítottam.

-Mit akarsz?-  Kérdezem fagyos tekintettel.

-Befejezni azt amiért élek.-  Mondja, majd megfordítja a felállást, és én kötöttem ki térdelve a földön nyakamnál egy késsel. 

-Hagyd őt!-  Ordít Namjoon, majd próbálna megmozdulni ami lassan megy neki.

-Legalább át érzed, ő mit látott mikor az Anyátokat megölte az apátok!-  Jelentette ki, nekem könnyek gyűltek a szemembe, de próbáltam a rideg énemet kifele mutatni. Nekem mindegy, csak a szeretteimet ne bántsa, bár ahogy elnézem akik a földön fekszenek azok Wooziék, amitől harag terjedt szét a testemben, annyira sok, hogy kifele egy rózsaszín burok vett engem körül.

-Egy dolgot elfelejtettél.- Mondom neki kimérten, és rá mosolyogtam. 

-Mit?-  Emeli fel államat hogy felfele nézek, pontosabban Namjoonék felé, elmosolyodtam elfelejtette, de szerintem Namjoon is.

-Apánk vére csörtet bennünk.-  Mondom neki, szemem fekete lett, míg hajam hófehér. Gond nélkül álltam fel, majd rúgtam meg ezt a hapsit, aki a döbbentségtől most tért magához, addigra Namjoon is kiszabadult, fura volt, míg ő  mágiával harcolt a pasas ellen, addig én segítetem neki lebénítani az embert tekintettemmel, ami sikerült, mert az utolsó sújtást, én tettem meg vízzel, ami kicsit fura volt számomra, de csak cselekedtem, ha lehet így mondani. Újjammal csettintettem, amitől tűz éget a mutató újjam végén, és azzal meggyújtottam, a már halot testet. 

-Az köszi.- Néz rám Namjoon, amitől elnevettem magam, tapsolást fedeztünk fel mögölünk hátra fordultunk. Apánk tapsolt, Namjoon megindult volna felé, de elé raktam kezem, szerencsére halgatott reám.-

-Ügyesek voltatok, igen ezt lehet elfelejtette hogy a gyerekeim vagytok, de ellenem a saját apátok ellen megtudtok küzdeni?- Kérdezi, miközben támadó állást vett fel.

-Ellened nem kell harcolni.-  Szólaltam meg, majd közelebb mentem hozzá, amit bátyus nem nézet túl jó szemmel.

-Ha jól tudom nem kedveled Namjoont azért akit szeret.-  Mondtam a tényt.

-Én nem így neveltem! Én olyat akartam aki a családot tovább viszi.-  Sírja el magát apám, ahogy érzem Namjoon auráját, nem eset valami jól neki, mindjárt össze is esik, ha nem lenne még egy kicsi erő benne.

-Ez nem nevelés kérdése, és nem a sajátneméhez vonzódik, csak szerelmes Eommába, pont.-  Mentem hozzá közelebb.

-Azért születtél meg, hogy legalább te vidd tovább a családi nevet.-  Mondja nekem sírva.

-Pont ez az, a "nevelés" nekem se volt jó.- Mutattam nyuszi füleket.

-Ha így gondolkozol, nézd vissza az én életemet, ugyan úgy neveltél mint Namjoont?-  Kérdezem tőle.

-I..igen.-  Mondja apánk, már Namjoon is sír, hát igen, csaka a saját apja vágja ezeket a fejéhez.

-Én is félre vagyok "nevelve".-  Mondom neki, annyira ideges lett, hogy felállt a homokból, majd energiát csapott belénk, amitől mi hátra estünk, elordította magát, majd porrá vállt és a kis szellő elfújta.

-Most mondom nektek, amit mondtam az előbb nem igaz!- Jelentem ki, majd ahol engem írintett az energia, fogtam oda kezem, ugyanis rohadtul elkezdet fájni, ahogy Namjoonak is.

-Áhssz~.-  Szisszentem fel, ő próbálta nem kimutattni fájfalmát de nem igazán sikerült neki, a fiúk rohantak hozzánk. Hozzám Sugí, még Namjoonhoz Jin, a többiek meg a földön fekvő emberekhez.

Yoongi szeméből patakogba folytak a könnyek, ahogy felm kerekedet a homokban.

-Ne sírj!-  Mondtam neki erőtlenül, majd megpróbáltam könnyeit letörölni sikeresen.

-Ugye velem maradsz?-  Kérdezi sírva.

-Alap.-  Mosolyogtam rá, párnácsáit az enyémekre tapasztotta, amiket szépen lassan mozgatni kezdet, else hiszem ogy megcsókolt! Uram Atyám! De várjáá visszonozni is kéne, nem csak itt fejben örülni, tarkójánál fogva húztam magamhoz közelebb, persze amennyire azt az energiám engedte is. Vinnyogó hangokat hallok meg, gondolom ezek a mentők lesznek, meg mi egymás. El is váltunk, csillogó szemekkel nézte az én íriszeimet, amik most már barnák voltak és nem feketék, a szirénázók bekanyarodtak hozzánk, Yoongit elengedtem, nem volt több erőm, és még el is hurcolták tőlem, amit nem fogadtam valami jól, sírógörcs kerülgetett, mikor is Xiumin térdelt le mellém, 3 másik emberrel, majd néztés a pulzusomat, látásomat és légzésemet, és persze azt a helyet ahol az energia vagy villám kinek hogy tetszik, csapot belém. 

-Zsófi hallasz?-  Kérdezi Xiumin, bólogattam neki, a torkomban keletkező görcs miatt nem tudtam megszólalni, sírtam, hisz végre rám talált a nagy szerelem, vagyis gondol ez az, amikor pizsereg hogy hozzád ér, és megborzongsz mikor a nevedet kiejti száján, és most nem látom, hisz elvitték tőlem, ahogy a többieket is.

-Zsófi figyelj rám!-  Szól hozzám doki, próbáltam rákoncentrálni ami szerintem sikerült hisz folytatta.

-Minden rendben lesz, mindenkivel, értetted?-  Kérdezi és a végén bólogat, biccentettem.

-Rendben, vigyék a kocsiba, megnézem a többieket.- Mondja Xiumin a többieknek, akik engem egy ágyraraknak fel, valami műanyag cuccot az arcomba tolnak, amitől levegőt kapok, majd valami altató gázt engedtek bele, amitől bealudtam, bár pár hangot még hallottam.

Saranghae hernyócskáim!