-Visszatérve, a fiúknak tetszett a hangmérnökös dolog.-  Mesél még Namjoon.

-Gondolom a lányok Charlie-ról áradoztak.-  Válaszolom neki, kuncogva bólogatott. 

-Még az, de a legtöbb fiú is utánad kacsingatott...-  Fogja fejét Yoongi. 

-Ne má.- Fogom fejem hitetlenkedve. Meg vacsoráztunk, lezuhanyoztunk és fellőttük a pizsit, főleg nálam. Szerencsére holnap nincsen próbám, de akkor bekell mennem a suliba 4 témazárót megírni és felelni, amire persze mindenből csak félig tanultam. 

-Jóéjszakát Manó!-  Szóltam a még kicsit pakolászó Hyungomnak.

-Neked is szívem.- Küld a levegőbe egy puszit, ami megmosolyogtatott. Hasra feküdve az ágyon ragadtak el az álmok világába. 

[...]

Álmodni nem tudom mit álmodtam, mire felkeltem elfelejtettem. Kikapcsoltam az ébresztőmet és Yoongit kezdtem el keltegetni.

-Manó kelj fel!- Masszíroztam Suga lényét. Válasza mély morgás volt, aztán lehúzott maga mellé.

-Hé! Engedj el! Nekem mennem kell öltözni!- Próbáltam kiszabadulni. Ez az idióta, könkrétan letepert.

-Ébre...Oh bocsi.- Nyit be Namjoon nagy hévvel, de amint meglát minket zavarba is jön.

-Namjoon segíts!-  Szólok neki, mert ez a mócsing elkezdett csikizni.

-Most magatokra hagylak benneteket... - Csukja be az ajtót lassan. Yoongi nevetett rajtam, ahogy próbálkoztam kiszabadulni. Végül lerúgtam magamról, direkt figyelve, hogy ne fájjon neki, de azért messzire kerüljön tőlem. Végül a földre kötött ki. Gyorsan kiugrottam az ágyról, mielőtt realizálja, hogy hol van. Mire sikerült neki én már a lépcsőn mentem lefele. 

-KERTÉSZ ZSÓFIA!-  Ordít utánam Yoongi, nevetve mentem a konyhába. Tudva Jin nem engedi, hogy a konyhába a veszélyes tárgyak között játszadozzunk. 

-Zsófi ne rohangáljatok, még a végén bajotok esik!- Szól ránk Eomma.

-Védj meg Yoongitól és nem lesz bajom.-  Nevetem el magam. Yoongi kirakta a lábát, amin sikeresen elbotlottam, és a nappali és a konyha között a földön, egy nagyon nagyot csattantam. 

Feltápászkodtam ülésbe, hogy megnézem nem lett-e bajom. Annyira röhögtem, hogy könnyeim is kicsordultak. Egy két fájó pont lett a karomon.

-Ne most törd össze magad.- Szíd le Namjoon.

-Drágám jól vagy?-  Guggol le egyből mellém Jin.

-Persze, meg vagyok.- Küldök felé egy bíztató mosolyt. Yoongi segített felállni, arcomra nyomott egy puszit bocsánat képpen és leültünk reggelizni. Jin mindent tudóan nézett rám. Majd elkezdtünk reggelizni.

-Zsófi ma milyen tantárgyból írsz?-  Kérdezi bátyus.

-Matek, Töri, Nyelvtan, Ének, Kémia ezekből írok, és Angol, Fizika, Elkölcstanból felelek.- Válaszolok neki.

Mond hogy tanultál. Könyörög nekem bátyám.

-A Matek, Angol, Kémia, Ének, Elkölcstan az könnyű lesz. A többiből meg 4, 3/4 ha meg lesz.- Rántok vállat.

-Magabiztosan tolod.-  Döbben le Jimin.

-Készültem rá, de ha egy rossz jegy be is csúszik nagyon nem érdekel, max nem leszek dicséretes.- Rántok vállat.

-Magatartásból sose voltál dicséretes.- Hozza fel a témát Namjoon orrát dörzsölve.  

-Abból hányast kaptál Zsó?-  Kérdez Jungkook.

-Mindig is hármas voltam.-  Kuncogom el magam.

-Az teljesítmény.-  Szólal meg Taehyung. Elnevettük magunkat, befejeztük a reggelit, Jin bepakolt a mosogató gépbe. Addig mi felöltöztünk.

-Nagyon fáj?-  Jön egyből hozzám Manó karomat nézve, amint becsukta az ajtót.

-Nem annyira vészes, de koncert előtt nem kéne eltörnöm semmim, erre vigyáz.- Pöccintek pisze orrára. Kaptámra gyógypuszit amitől jobb lett. Adtam Manónak egy kisebb csókot.

Felöltöztem, egy fekete haspóló, fekete vászon nadrág, és világos barna szövet kabátom, fekete táskámmal. Egy két könyvet, füzetet be dobtam a táskámba. Leindultunk a kocsiba, ahol már a többiek ment várakoztak, aztán elindultunk. 

[...] 

Már túl vagyok az  Kémia, Töri, Matek, Fizika, Nyelvtan felmérőkön. Most van Ének óra. Be is csöngettek, mellettem JR bíztatóan rám mosolygott, hogy menni fog. 

-Yé, Zsófia is megtalálta az iskolát.- Rakja le a többoldalas dolgozat lapot tanárom az asztalára.

-Hát igen, elég nehéz volt szemüveg nélkül megtalálnom.- Válaszoltam neki, így megalapozta már a hangulatot kijelentésével, de vissza szólásommal még jobb lett a hangulat. 

-Milyen pimasz egy kölök.- Méltatlankodik tanárnőm. Egy kisebb mosolyt eldobtam. Diákokon át, ide küldte a dogát.

-Van egy egész órád rá, puskázni nem szabad, elvesem is egyes. Mondja el az infókat tanárom.- Bólintottam, majd neki is kezdtem. 

Ráírtam a nevemet és az osztályomat és már kezdetét vette a könnyű doga. Írnom kellet skálákat, Mol ésDúr fordításokat, Kvint és Kvárt kört keleltt felírnom. Mondhatni egész könnyű volt, aztán volt 4 akkord, amiből írni kellett 4 ütemű dallamot. Amit gyorsan megoldottam. A dolgozatom mondhatni 30 perc alatt kész is volt, miután legalább háromszor átnéztem. 

A tanárnő, hogy engemet próbáljon zavarni, hangosan hallgatatott híres műveket, amik nem zavartak, persze ezzel csak felcsesztem a tanárt, hogy nem tudott keresztbe tenni nekem.

Felállva raktam le asztalála a lapot. Megnézve karóráját elismerően bólogatott. Majd berakva egy híres pop zenét, ami az enyém volt. Kezdte el kijavítani. Persze a dalt lentebb véve, hogy saját magát ne zavarja.

-Hibátlan- . Sápad el tanárnő, egy kisebb mosolyt eldobtam neki.

-A szűkített és a bővítetteket még nem is vettük.- Beszél tovább tanárnő.

-Csak tudom.- Próbálok ártatlannak tűni.

-Zenével foglalkozol?- Kérdez rá, amire kicsit ledöbbentem, nem hittem, hogy ráfog jönni.

-Az az egyik hobbim.- Válaszolok neki.

-Milyen zenék várj, nem nézem ki, hogy zenéket írsz, milyen hangszeren játszol?- Kicsit olt be tanárom. Elkuncogtam kérdésén.

-Zongorázom már 5 éve és hegedülök vagy 6 éve.-  Válaszolok neki. Elismerően bólogatni kezdett az osztály amire zavara jöttem. 

Kicsengettek, nyilván ötös lett, most jön az angol felelésem. Oké, hogy tudok angolul beszélni, de nem tudom milyen témát választ Namjoon, így felkészülni nehéz. 

Becsöngettek, Namjoon köszönések közepette kihívott a táblához felelni. 

-Nos Zsófi, sajnos nem voltál velünk múltkor megnézni, hogyan szerveznek egy koncertet.-Beszél hozzám angolul tanárom, persze egy-két gyerek összesúgtak stb. amit Namjoon egy csúnya nézéssel lerendezett.

-Társaidnak is ez a téma, így neked is ez lesz. Próbálj meg beszélni, hogyan zajhat egy ilyen szervezés.- Beszél hozzám. Egy kicsit belekell játszanom, hisz nagyon jól tudom mi, hogy megy. Kicsit idegesen tördeltem kezeimet.

-Hm.. Vannak előadó művészek, ha több ember szerepel a koncerten...Hagytam ki szünetet. Biztosan van egy nagy megbeszélés, ahol átbeszélik a zenéket, táncokat, egy-két plusz dolgot..... -Most kajak elgondolkodtam mit kéne még mondanom. 

-Eddig jó.- Küld bíztató mosolyt Namó.

-Nagyon sok próba, akár reggeltől estig, majd helyszíni próba és főpróba. Mit kellene még mondanom?- Kérdezem tőle fejemet félre biccentve. Nyakamra tévedt szeme. Oh, basszus. A harapás. Feltűnés mentesen kezdtem el hajammal játszani, ezzel takarva a harapást. 

-Az osztály kérdezhet téged.- Mutat az engem figyelő gyerekek felé. Félix egyből jelentkezett, Namjoon felszólította, cserébe, ha angolul kérdezett.

-Hol voltál az elmúlt legalább 2 hétben?- Teszi fel a kérdést. Átkellett gondolnom mit fogok mondani, szerencsére az agyam nem hagyott cserben.

-Apukám meghalt, bátyámmal a temetést intéztük el.- Hazudtam neki egész jól.

-A gyász az rossz.- Szólal meg hallkan Jimin, de nem annyira, hogy ne halljuk meg.

-Túl élem- Küldtem felé egy eléggé kivehető hamis mosolyt, ezzel is játszva szerepemet. 

-Sajnálatos ezt hallanunk, de ettől függetlenül nagyon ügyesen feleltél. Ötös vagy évvégén, mehetsz a helyedre.-  Szólal meg Namjoon, és bíztatóan megveregeti a hátamat. Én meg vissza ültem Jinyoung mellé. Lepacsiztunk, hogy ez is meg van.