Zsófi szemszöge

Egy csodás reggel Dél-Koreában elméletileg.... De tényleg lehetne csodás ugyanis süt a nap, tök jó az idő járás, meg minden tök szipi-szupi csak egy a gond, hétfő van.  Ami nem jó jel a sulisok számára, ahogy nekem se. Fáradtan mászok ki ágyamból majd megyek szekrényemhez ki venni egy mai szettet, vagyis az iskolai ünneplőmet veszem ki a kedvenc ruháim helyet.

Mivel hogy év nyitó nincsenek meg tartva rendesen az órák, haah~ végre valami jó ebbe az elcseszett napba, bele raktam pár szükséges dolgot a táskámba értsd, hogy túl éljem azt a pár órát, raktam oda rajz füzetet, dalszöveg füzetet. Mikor késznek nyilvánítottam magamat, le mentem a konyhába inni és ennivalóért, apám már rég nincsenek itthon ugyanis már rég el mentek dolgozni. Fel kaptam kedvenc cipőmet, majd ki léptem a lakásból, majd el indultam végleg.

A sulihoz érve, lassan léptem át a suli kapuit, mivel hogy még új vagyok, kicsit bolyongva megyek be, de meg találtam az igazgatóit .

-Jó napot !- Léptem be, pár kopogás után.

-Jó reggelt önnek is, ugye maga az új diák?- Néz fel lapjai közül egy aranyos bácsi aki lehetett vagy 50 éves.

-Igen, én vagyok az.- Ültem le az íróasztala előtt lévő fotelbe.

-Itt vannak a suli szabályai, a tankönyvei és az órarendje, most osztályfőnökivel kezdenek szóval az a 113-as terembe van ami az elsőn van.- Adta át a cuccokat, a tankönyveket bele gyömöszöltem táskámba, a többi papírt meg el vettem.

-Rendben, köszönöm.- Álltam fel majd meg hajoltam.

-Én köszönöm minden jót.- Hajolt meg ő is.

-Viszont.- Léptem ki a kis szobából, a folyosó az előbb még a diákok nyüzsgése lepte el, most meg tiszta csönd van ami kicsit ijesztő, meg kerestem a lépcsőt, majd azon fel menve meg kerestem a 113-as termet, hogy ez az iskola bazi nagy az már biztos, a falak szokásos bézs-fehér színekben pompáznak, pár szekrénnyel, na végre meg találtam termemet is.

Kopogtam volna , de ki vágódott az ajtó ,egy tanár állt előttem elégé idegesen , mikor meg látott le döbbent majd egyből rendezte arc vonásait .

-El nézést kérek , biztos maga az új diák .- Hajol meg , én meg csak egy kisebb mosolyt el dobok , de utána egyből vissza jön a borús énem , de azért gyorsan meg hajoltam .

-Igen én vagyok az .- Mondtam neki .

-Kérlek be mutatkoznál ?- Megy a táblához , majd onnan figyel tovább .

-Kertész Zsófia vagyok , lehet nevem kicsit furi nektek de engem nem igazán érdekel .- Mondom vállat vonva.

-Rendben, Min Yoongi mellé ülsz, leghátsó pad ott.- Mutat, egy vöröses-barnás hajú fiúra, a fiú osztálytársak mosolyogni és fütyülni kezdtek, erre nem igazán számítottam ezért nagy szemekkel le fele nézve lábam elé, egy 'Oké'-t tátogtam, le ültem-e mellé a fiú mellé.

-Na akkor folytassuk az órát, tudom hogy el hangzott, de Zsófi miatt és Suga miatt el mondom még egyszer a dolgokat.-

-Kim Namjoonnak hívnak, de nektek csak tanár úr, ha becéztek akkor is csak óvatosan hisz a kor különbség nagy.- Mondja , Yoongi és még pár diák el mosolyodott ahogy ki mondta ezeket a szavakat tanár bá'. Még pár szabályt meg beszéltünk, hogy nincs extrém köröm festés és ezek a szokásos nincs verekedés, bár azt nem tudom meg ígérni, ha fel húznak, fel húznak .

Kicsengettek végre, Yoongi fáradtan dőlt el az asztalán, lehunyt szemekkel.

-Szia.- Jön ellőről egy hang, oda kaptam fejemet és egy aranyos srác guggolt az asztalomnál, kinek szőkés-barna haja van.

-Szia.- Köszöntem neki mosolyogva.

-Jimin-. Nyújtotta kezét mosolyogva, amit el is fogadtam.

-Jimin ne támad már le szegényt.- Dörmög Yoongi.

-Ugyan már Suga csak ismerkedek, nem úgy mint te.- Mondja szemét forgatva, amin el kuncogtam magam.

-Jóh.- Fordul felém.

-Min Yoongi, de a barátok Sugának szólítanak, én vagyok a swag az osztályban, 18 éves vagyok.- Hadarta el gyorsan, majd vissza rakva a padra fejét aludt tovább vagy pihent fene tudja, fel nevettem viselkedésén ahogy Jimin is.

[...] Az órák jól teltek el, épp matekról csengettek ki amit Namjoon tanár úr tartott meg, szedtem össze táskám tartalmát, majd egy köszönés után mentem kifele , ebéd idő volt, de nem igazán voltam éhes ezért ki mentem az udvarra, ott egy színpatikus helyre le telepedtem, és el kezdtem házit csinálni.

-Csá r*banc.- Szól valaki, bár nem tudom kinek.

-Magadat szólítottad, ez elég beteges.- Fordulok hátra, egy szőke hajú lány van ,mögöttem mellette pedig 3 barátnőjével bár nem tudom hogy azok-e.

-Jobban teszed ha azt csinálod amit mondok!- Jelenti ki.

-Ugyan miért?- Kérdezem meg, meg rúgott volna , de gyorsan el gurultam onnan, fel pattantam a földről, kicsit lökdösni kezdet.

-Biztos hogy nem csak ennyit tudsz.-  Mondtam neki egy sunyi mosollyal, persze most ököllel jött, amit könnyen ki védtem, még egy kicsit szórakoztam vele, majd ki gáncsoltam.

A " barátnői" csak ott álltak mellettünk mint a szoba növények, de tényleg csak néztek mint borjú az új kapura. Persze nyújtottam a kezem hogy fel segítsem, de el tolta és felállt magától.

-Még nem végeztünk.- Jött belém és úgy ment el, mosolyogva fejemet rázva , pakoltam el cuccomat táskámba, majd azt fel véve mentem haza fele.

Sziasztok, remélem nem untatok el mert kb újra kezdtem a sorit, pusszerka kaktuszkáim.