- Nincs meleged? - kérdezem Jeongintól, miközben még egyszer végignézek ruházatán.

- Igazából... de - válaszol halványan elmosolyodva, szinte azonnal pedig mindannyian felnevetünk.

- Vedd le a pulcsid - tanácsolja neki Woojin, de Innie megrázza a fejét.

- Ezt a felsőt nem szeretem önmagában hordani, mert úgy hülyén néz ki - biggyeszti le ajkait.

- Vehettél volna másikat, te nagyon okos - folytatja az észosztást a mellettem ülő. - Anyád, ez olvad! - eszmél fel, amikor a fagyija egy része már lefolyt a kezére. Fénysebességgel kezdi el nyalogatni és törölgetni, én és maknae pedig csak jót derülünk rajta.

- Mit vársz szerencsétlen fagyitól harminckét fokban? - paskolom hátba, mire mérgesen rám pillant. - Összekented magad.

- Hol? - kezdi el dörzsölni a kezével az arcát.

- Itt - mondom egyszerűen, majd megcsókolom. Bár váratlanul éri, viszonozza tettem, én pedig ismét azt szeretném, hogy ez a pillanat örökké tartson. Ebben a jelenetben akarok rekedni, hogy a hátralévő időmben boldog legyek.

Mert ennél jobb érzés nincs az egész világon.

Mikor elválunk egymástól, Jeongin kerek szemeivel találom szembe magam, ahogy egyaránt meglepődve, féltékenyen és boldogan figyel minket.

- T-ti együtt vagytok? - kérdezi elpirulva, miközben kettőnkre mutogat felváltva.

- Nem tűnt fel? - döntöm oldalra a fejem.

- Amikor megláttalak titeket kézenfogva járkálni, kezdtem gyanakodni, de azért gondoltam, inkább megkérdezem - mosolyodik el szomorúan. - Örülök nektek, de irigy is vagyok - kezdi el csalódottan piszkálni az asztal szélét, nekem pedig összeszorul a szívem.

Eszembe jut, amit Felix írt, amikor ki akarták őket rúgni a kapcsolatuk miatt.

"Egyszer szeretek valakit, akkor is ezt kapom vissza."

Jeongin jobban járt volna, ha kirúgták volna valamelyikőjüket, és nem kéne elviselnie azt, hogy a párja rendszeresen a földbe tiporja. Sokkal jobbat érdemel Felixnél... az ellentétjét. Aki ugyanolyan tiszta lelkű és önzetlen, mint ő.

- Hidd el nekem, találni fogsz valakit, aki tényleg szeret és megbecsül. Addig meg segítünk megszabadulni ettől a seggfejtől - mondja ki csendesen ordítozó gondolataimat Woojin. Hevesen bólogatok, mire Innie kicsit megkönnyebbülni látszik.

(...)

- Jöttök pingpongozni? - A legfiatalabb félve nyit be a szobába, ahol szokás szerint hatan ücsörgünk. - Felix nem akar játszani velem... - süti le a szemeit.

- Én megyek! - pattan fel Hyunjin, majd mindenki egy-egy "én is" kíséretében.

Lemegyünk a lépcsőn, majd végig egy keskenyebb folyosón az egészen nagy helyiségig, ahol asztalitenisz mellett még bowlingozni és dartsozni is lehet. A pultnál veszünk egy-egy pohár üdítőt, majd kezdetét veheti az idézőjeles pingpongozás, aminek a nyolcvan százaléka úgyis hülyéskedés lesz.

- Várjatok! Jeongin, tedd az asztalra a kóládat, bele fogok találni a labdával! - szólal meg a semmiből Jisung úgy negyven perc egészen értelmes játék után. Mielőtt még bármit is tehetne a megszólított, közbeszólok.

- Vízzel nem lenne jobb? - kérdezem.

- De! - kiált fel a zseniális ötlet szerzője, majd már indul is a pulthoz, gondolom ásványvizet venni.

Közben az egész társaság bezsong, hogy ez milyen jó szórakozás lesz - nem tagadom, én is. Ilyenek ezek az esti hirtelen eltervezések.

Miután Jisung beszerzi a szükséges löttyöt, sorra megpróbáljuk beleütni a labdát, több-kevesebb sikerrel. Végre a maknaet is igazán felszabadultnak látom - mert délután még arról is beszélt, hogy Felix igazából hiányozna neki -, ami az én hangulatomat is feldobja. A többiek is visszafogadták őt, szóval szinte minden olyan, mint régen volt.

- Elmegyek mosdóba - szólal meg Woojin, elindulva az említett hely felé, én pedig a tekintetemmel követem az útját.

A falnál Jeongin párja álldogál, minket figyelve. Rámosolygok, mire egy egyenes középsőujjat kapok válaszul, majd azt imitálja a kezével, hogy el fogja vágni a nyakunkat.

Ó, nyugodj már le...