Másnap délután van, az évfolyam nagy része pedig a parton fetreng vagy röplabdázik. Én is az előbbit tenném, ha a baráti társaságom nem kérdezné öt másodpercenként, hogy bemegyek-e a vízbe.

- Hagyjatok már pihenni - nyafogok megdörzsölve a szemem.

- Na mi van, Woojinnel nem aludtatok éjszaka? - röhög Jisung, mire az említett elvörösödve nyakon vágja. Ezt megkaptad, hehe.

- De, de akkor is...

- Gyere már, te balfasz - fogja meg a csuklóm Seungmin, a másikat pedig Hyunjin, majd elkezdenek húzni a forró homokban, ami a hátamnak egyáltalán nem esik jól. Próbálnám kiszabadítani a kezem, de csak vergődni sikerül.

- Jól van na, megyek, csak engedjetek el. - Erre ledobnak. - Kösz - kezdem el leporolni magam.

Míg társaim sorra rohannak bele a vízbe, mintha nem huszonnégy fokos lenne, hanem harminc, én inkább maradok a jól bevált technikánál: lépek egyet, aztán megállok két percre, várva arra, hogy az adott testrészem megszokja a hőmérsékletet. Bár ez most igazán nehéznek bizonyul, mivel úgy érzem, bármelyik pillanatban megfagyhatok. Főleg, hogy az előbb még az égető homokban húztak végig.

- Gyere már! - kiált Changbin, amikor már derékig sikerült belerimánkodnom magam.

- Nektek könnyű, mert ti már voltatok benne, de én nem - válaszolom határozottan (és teljesen komolyan), de megint csak kiröhögnek.

- De hisztis kedvedben vagy ma - csóválja a fejét Woojin, mire akaratlanul is elmosolyodom. - Hé, Chan!

- Tessék? - kérdezek vissza, válaszul pedig egy adag hideg vizet kapok az arcomba és a mellkasomra. Egyből megborzongok.

- Baszd meg! - nézek páromra. Erre ő szomorú szemekkel pillant rám, ajkait lebiggyesztve. - Jó, ne baszd meg, szeretlek - rohanok oda hozzá, majd megölelem.

- Engem is öleljen meg valaki! - csatlakozik Hyunjin.

- Wow, buzibár - hallatszik Seungmin hangja.

Szétválunk, és hárman egyszerre mondunk ki egy egyszerű szót neki címezve:

- Anyád.

- Oké, inkább játsszunk - von vállat Jisung, majd nemes egyszerűséggel lefröcsköl mindenkit, ezzel megkezdve egy több óráig tartó csatát.

(...)

Miután mindenki kellően elfárad, elindulunk kifelé, hogy az eredeti tervem szerint haladjunk; azaz feküdjünk le az első szabad pontra és döglődjünk.

Woojinnel kézenfogva lépünk ki a partra, amikor megpillantom Jeongint a valószínűleg Felixszel közös plédjén magányosan üldögélve, miközben szomorúan és csalódottan bámul maga elé. Melegítőt és szürke pulóvert visel, alatta egy fekete-fehér csíkos hosszúujjúval, gondolom hogy elrejtse a sebeit. Tényleg, szegény most nem tud emiatt fürdeni. Felixet sehol nem látom, pont nem érdekli mi van a párjával, akit elviekben szeret. Mondjuk a történtek után ebben kételkedem.

- Odamegyünk hozzá? - suttogom a mellettem haladónak legfiatalabb barátunk felé biccentve, ő pedig bólint, szóval a búslakodó fiú felé vesszük az irányt.

- Woojin hyung, Chan hyung! - kiált fel vidáman, amint leülünk mellé. - Hogyhogy itt vagytok? - ölel át pár másodperc erejéig, de mostmár a mosolyt nem lehet levakarni az arcáról. Olyan jó érzés őt boldognak látni... nem érdemli meg, hogy folyton szomorú legyen.

- Láttuk, hogy egyedül vagy, az a barom meg nem foglalkozik veled - válaszolom.

- Igen, elment úszni - mondja, mondata végén oldalra pillantva, ahol valamilyen oknál fogva pár méterre tőlünk pont az emlegetett személy jelenik meg. - Akkor nem - motyogja szomorúan lesütve a szemeit.

Felix odasétál hozzánk, és ha szemmel ölni lehetne, mind a hármunk temetését szervezhetnék a többiek. Semleges arccal nézem végig a fújtatását. Nem félek tőled, gyere csak ide, és szétverem azt az öntelt pofád.

- Nem hagynátok békén? - pillant rám és Woojinre, mire csak összenézve vállat vonunk.

- Nem húznál el innen a picsába? Sokat segítene - mosolyodom el, két társam pedig meglepve néz rám. Én sem tudom, hogyan lettem ilyen bátor hirtelen, de jól jön ilyenkor.

Ezzel nagyon felhúzhattam Lixet, mivel a következő pillanatban felpofoz. Azta, a kis harcias.

Nemes egyszerűséggel felállok, és hasbarúgom, mire hátrahőköl, onnantól kezdve tartva a pár méteres távolságot. Száját többször is szólásra nyitja, de nem tud mit reagálni, szóval csak morogva egyet odébbáll.

Elégedetten visszafordulok Woojinékhez, akik lenyűgözve megtapsolnak.

- Gyere, Innie, menjünk fagyizni - intek neki, ő pedig lelkesen követ engem.