Teltek, múltak a napok. Már egy hónapja, hogy három harcossal (legalábbis, harcos növendéknek nevezhető tanoncal) a nyakamon élek.
Annyi biztos, hogy nem sűrűn unatkozunk.
- Sajnálom asszonyom, de elfogyott a retek.
- Semmi gond, akkor majd főzök valami mást! Viszlát!
Hát igen. Mióta Jeon császár bevezette a különböző adókat, az élet nem éppen fenékig tejfel. A munkások kevesebb bért kapnak, az árusok sem tudnak mindenféle portékákat beszerezni. Némán sétálgattam a faluban, amikor egy kisebb tömegkupacra lettem figyelmes. Mint tudatlan, idősödő asszonyka csörtettem oda a tömeghez, hogy lássam, mi történik. Utat vágtam magamnak, hogy szinte panorámás kilátás táruljon a szemem elé. Két fiú verekedett egymással, de az egyikőjük, valahogy furcsának tűnt nekem. Nem tudta a másik gyerek a földre küldeni őt, csak egyszer. Amint felállt, a föld körülötte megmozdult, és oszlopként emelkedett fel , vele együtt. Mindenki megijedt tőle, és elfutott. Kivéve engem. Hirtelen Jong Hyun is feltűnt mellettem.
- Hű, a mindenit neki.-füttyentett.- Azt hiszem, megtaláltuk a földidomárunkat!
- Valóban? - kuncogtam. - Mit gondolsz, azt a magasan hordó kis srácot megleckéztessem? - vetettem egy tréfás pillantást szellem barátom felé.
- Miért is ne? - reagált hasonlóan. Hát jó. A kezemmel egy suhintásszerű mozdulatot csináltam, mire az oszlop kettévágódott, és a kissrác hanyatt vágódott. Egy darabig sziszegett , és a hátsóját fájlalta, majd felállt, és egyenesen rám meredt.
- Mégis ki maga? - kérdezte fennhangon. - És hogyan csinálta ezt?
- Látom, értesz a föld idomításhoz. A nevem Mi Young. Ebben a faluban van a házam.- biccentettem egy bizonyos irányba. - Ő pedig itt a jó barátom , Jong Hyun, aki egy szellem.
- Üdv. - integetett kedves barátom.
- Azt mondtad, Mi Young? - kerekedett el a szeme. - A nagy mester Mi Young?
- Igen. - válaszoltam. - És , mi a te neved?
- Min Yoon Gi. - felelte. - És régóta szeretnék Mi Young mester tanítványa lenni.
- Valóban?- húztam fel a szemöldököm. - Ezen segíthetek. Yoon Gi, neked egy igazán nemes sorsot szántak. Nem hiába tudsz parancsolni a földnek. Az a feladatod, hogy hat társaddal legyőzzétek Jeon császárt, és békét hozzatok a világunkra.
- Ez tényleg igaz? -hitetlenkedett az ifjú.
- Igen. És én kaptam azt a feladatot, hogy kiképezzelek titeket. Nos, mkt mondasz? Velem tartasz?
- Igen, Mi Young mester!
- Rendben! Akkor, induljunk. - és elindultunk az ominózus hely felé, az otthonomhoz. Mire az udvarba értünk,a többiek a folyosón üldögéltek. Aznapra már csak a vacsora volt hátra. A fiúk méregetni kezdték az új jövevényt, míg én nekiálltam a vacsora elkészítésének. Egy darabig elvoltak, talán még gykoroltak is, mire elkészültem. Vacsora alatt mindannyian elmeséltük Yoon Ginak az élettörténetünket, majd ő is elmesélte az övét. Ezek után mindenki lefeküdt, csak én voltam még ébren. A szabad folyosón ültem, és egy pohár teát szorongattam, közben a csillagokat kémleltem.
- Szépek, igaz? - tűnt fel a semmiből Hyun.
- Valóban.Szépek.-bólogattam mosolyogva. -Mit gondolsz, legyőzhetjük Jeon császárt? - sóhajtottam.
- Mi Young. Nagymester vagy. Ők meg - biccentett egyet a szobák felé - különleges erőkkel bírnak. Biztos, hogy győzni fogtok-mosolyodott el, és egy hajtincsem a fülem mögé igazította volna, dehát szellem szegény, nem tud megérinteni. Visszaengedte a kezét maga mellé , és keserű mosoly ült az arcára. - Most megyek. Jó éjt.
- Jó éjt Jong Hyun. - köszöntem el tőle.

Ismét teltek a napok, és a fiaim minden egyes nappal egyre erősebbek és jobbak lettek. Ez nekem, természetesen jót jelentett, hiszen azt mutatta, hogy jól végzem a munkámat. Ismételten meglepődtem azon, hogy milyen hamar összeszoktak. Öröm volt nézni , ahogy együtt tréningeztek, nevetgéltek, olykor vitáztak, csipkelődtek. Kezdett közöttük kialakulni egyfajta kötelék, ami később , az utolsó hősök megjelenésével erősödött meg véglegesen.
Habár Jong Hyun azt mondta, nyerni fogunk, még messze álltunk attól, hogy tényleg így érezzünk. Még rengeteg dolog várt ránk , mielőtt véget vethettünk volna mindennek.

Üdv! ^^ Köszönön, hogy olvasod a 7 Legendát! Jómagam lassacskán öt éve vagyok kpopper, és , mint ahogy azt láthatjátok, a BTS egy olyan banda számomra, akik közel állnak hozzám. Egy nap arra gondoltam: Hé, mi lenne ha fognám ezt a régi történetemet, és fanfictiont csinálnék belőle? Hát, így született meg a 7 Legenda. Remélem tetszik ^^ Igyekszem majd viccesebbé és izgalmasabbá tenni a cselekményt is :) Addig is, csillagozzatok, olvassatok, kommenteljetek!
Köszönöm!! ^^