Hosszú éveken át raboltátok egymás idejét Niallel, úgy értve, hogy mindketten ugyanazt éreztétek, de egyik félben sem volt annyi bátorság, hogy bevallja a másiknak.

- Izgulsz? – kérdezted a kezét szorongatva az X- Faktor kulisszái mögött.

- Rettenetesen. – néz a szemedbe. Ragyogó szemei csillogtak az aggodalomtól és a hangja is remegett.

- Ugyan már! Nincs miért! Csak úgy, mintha nekem énekelnél otthon a szobádban, oké? – bíztatod és próbálod vele újra felvenni a szemkontaktust, de ő csak a padlót figyeli mereven. – Niall! Nézz rám! Ha nagyon nem érzed jónak, állj meg, vegyél egy mély levegőt, zárd ki a külvilágot és képzeld azt, hogy a szobádban ülsz a fotelbe, az öledben a gitár és nekem játszol. Rendben? – simítod meg lágyan az arcát, amire egy mosolyt kapsz válaszul.

- Rendben. – mondja egy kicsit magabiztosabban.

- Hiszek benned, még ha te magadban nem is! Jó vagy. – buzdítod tovább, de közben megint arra gondolsz, hogy mennyire szereted és nem akarod összetörve látni. Annak ellenére, hogy tudod, mennyire tehetséges, aggódsz érte, hiszen nem juttatnak be minden tehetséges embert.

- Köszönöm! – mosolyog rád és magához ölel.

- Te jössz! – jön ki egy fickó mikrofonnal a kezében.

- Már nem kell. – mosolyodik el Niall, és megmutatja a fején lévő darabot.

- Csak ügyesen! – fogtad addig a kezét, amíg el nem szakadtatok egymástól.

Niallt felvezették a színpadra. Bemutatkozott, válaszolt a neki feltett kérdésekre, te pedig kint állva olyan büszkeséget éreztél, amilyet még sosem. Belekezdett a dalba, amit saját magának kísért egy gitáron. Ott álltál, ő pedig rád nézett és abbahagyta a gitározást, majd az éneklést is.

- Kérhetnék egy percet? – nézett a zsűri felé.

Értetlenül, de bólintottak. Kiszaladt hozzád.

- Te meg mit csinálsz? Hihetetlenül jó volt! – lökdösted vissza a színpadra, de erősebbnek bizonyult.

- Nem, nélküled nem megy. Ha nem vagy mellettem, túl bizonytalan vagyok. Erőt adsz. Te teszel olyanná, amilyen vagyok. Az életem minden egyes percében szükségem van rád, nem tehetek róla! – mondta végig a szemedbe nézve.

- De Niall, ez butaság! Nélkülem is képes vagy rá! – tartod vissza a kitörni készülő könnycseppjeidet.

- Nem az! Nélküled egy senki vagyok. Kérlek... - emeli fel az állad és lágyan megcsókol.

Hihetetlen érzés fut át rajtad. Évek óta erre a pillanatra vársz, és most megtörténik. Minden, amiről valaha is álmodtál, valóra vált.