Luke és te legjobb barátok vagytok. Egyik nap csörög a telefonod, mosolyogva veszed tudomásul, hogy Luke keres.

- Igen? – Szólsz bele csilingelő hangodon.

- De jó végre hallani a hangod. – mondja köszönés helyett.

- Ismerős az érzés. De mesélj már! Milyen Amerika? A rajongók? A csajok? Na, és persze a kaja? Jól érzed, érzitek magatokat? Ugye hozol majd haza nekem valami szuvenírt? – bombázod a kérdéseiddel, amire a válasz elsőre csak egy halk kuncogás. – Na, gyorsan mesélj, mert nagy lesz a telefonszámlád!

- Értettem! – mondta megadó hangon. – Amerika és a rajongóink csodálatosak. Ugyanolyan lelkesek és odaadóak, mint akik otthon vannak. Annyi különbséggel, hogy itt többen vannak és egy kicsit akaratosabbak is, de még nem túlságosan. A táj, a kaja pedig szintén gyönyörű, de erről majd a te véleményed érdekel. – mondja.

- Ohh, értem... az én véleményem? – fogod fel, mit is mondott az imént.

- Igen. Holnap indul a géped. Elintéztem mindent. A következő két hetet velünk fogod tölteni.

- Ez most komoly?

- Teljesen. Szóval jobb is lesz, ha most nekilátsz pakolni, de ne hozz túl sok mindent, hiszen boltok itt is vannak. – hadarja, és szinte látod magad előtt, ahogyan rád kacsint.

- Ez hihetetlen. Mivel fogom tudni meghálálni? – kérdezed teljesen meghatódva.

- Azzal, ha most leteszed a telefont, még mielőtt sírni kezdenél. Holnap találkozunk! Addig is légy jó! – mondja, majd bontja a vonalat.

Másnap a gép landolása után buzgón keresed a szemeddel legjobb barátodat, de valaki más vár rád. Zöld haja világít a sok egyforma egyén között. Mosolyogva sétálsz oda hozzá és öleled meg szó nélkül.

- Annyira hiányoztál! – búgja füledbe és szorosabban ölel meg, mint valaha.

- Te is nekem! – szorítod össze szemeidet, hogy a könnyek ne tudjanak maguknak utat törni, de ez képtelenség. Az, hogy végre újra láthatod a barátodat, Mikeot, minden próbálkozásodat felülírja. Egyszerre vagy boldog és szomorú is. Boldog, mert újra vele lehetsz, és vele láthatsz világot, és szomorú, mert túl ritkán érzed az elsőt.

- Erre a két hétre csak az enyém vagy! – mondja és lágy, érzelmes csókkal ajándékoz meg.

- Azért pár órácskát tölthetek a többiekkel is? Ők is borzasztóan hiányoznak... - kérdezed kiskutya szemekkel, mire Mike csak elmosolyodik és egy aprót bólint.

- Na, gyere! A taxi már vár! – biccent fejével egy irányba, majd összekulcsolja kezeiteket és a kijárat felé vezet, ahol taxi helyett egy sima kocsi áll Ashton vezetésével, és a többiek társaságával.