- Mi lenne, ha megnéznénk egy horror filmet? – kérdezi Lucas.

- Hát jó, de megvédesz! – egyezel bele.

- Persze. – mosolyodik el.

A filmet végig szem takarva figyelted, néha kukucskáltál, de rettenetesen ijesztő volt számodra. Luke végig jókat mosolygott rajtad, meg úgy a filmen is. Szorosan magadhoz ölelted, ha jobban megijedtél, vagy éppen a vállába fúrtad az arcod. Ilyenkor ő szívesen játszotta a hős megmentőt. Simogatta a hátad, vagy éppen a fejed búbjára adott egy puszit.

- Soha többé horror! – jelented ki, mikor Luke felkapcsolta a villanyt.

- Miért? Tökre élveztem. – kacsintott rád.

- Persze, de ha igaz lenne, már nem lennél ilyen bátor. – vigyorodtál el.

- Dehogyisnem. Téged megvédenélek bármi áron. – mondta, és látszólag teljesen komolyan gondolta.

Közelebb sétált hozzád és föléd hajolva megcsókolt. Abban a pillanatban ment el az áram. Egy halk sikoly hagyta el a szád. Luke le akart menni megnézni a biztosítékot, de te inkább marasztaltad. Bebújtatok az ágyba kiélvezve a sötétség adta lehetőséget. Órák óta nem volt áram, amikor is a lépcső felől lépteket lehetett hallani, na és persze Calum hangját, arra pedig a jellegzetes röhögés érkezett válaszul, majd Mike halk mondata.

- Nem az volt, hogy horroroznak? – kérdezte Mike az ajtó előtt megállva.

- De, Luke direkt szólt, hogy ne zavarjuk őket. – válaszolt Calum.

- Itt viszont nincs senki. Az egész ház tök üres. – mondta Ashton.

Luke halkan a füledbe súgott valamit, te pedig bólintottál. Az ajtóhoz lopakodtatok, majd egy határozott mozdulattal rántotta azt ki Luke, te pedig az elemlámpát az állad alá tartva hangos kacajba kezdtél.

A srácok azt sem tudták, fiúk-e vagy lányok. Jót nevettetek rajtuk, ők annyiban maradtak, hogy ezt még megbosszulják!