Liammel 4 éve vagytok házasok. Te most jársz a kilencedik hónapban, tehát hetek, esetleg napok kérdése és életet adsz a gyermeketeknek. Azonban ennek van egy hátulütője is: az orvosok figyelmeztettek, hogy nem biztos, hogy ki tudod hordani. Ennek ellenére vállaltátok, összegezve a kockázatokat is. Liam nagyon félt téged, és ennek hangot is ad. Nap, mint nap kérdezgeti, hogy vagy, nincs-e valami szokatlan fájdalmad, vagy esetleg valami más. Értékeled a törődését, de néha már sok belőle.

- Liam! Most az egyszer, csak erre a napra mellőznéd a felesleges kérdéseket? – szólsz hozzá kicsit erélyesebben.

- De én csak féltelek. Inkább ne legyen gyerekünk, ha ez a te életeden múlik. – ölel magához és a fejed tetejére nyom egy puszit.

- Ezt már megbeszéltük, nem? – húzódsz el tőle annyira, hogy a szemébe tudj nézni. – Mindkettőnk szeretne gyereket, ha eddig nem volt semmi baj, ezután sem lesz. – simogatod meg a hátát, ő pedig csak elmosolyodik és megcsókol.

- Mindennél jobban szeretlek titeket. – teszi tenyerét a gömbölyödő hasadra.

- Érezted? – kérdezed mosolyogva.

- Mit?

- Rúgott a baba. – mosolyodsz el újra.

- Imádom ezt a mosolyt. – simítja meg a szád sarkát hüvelykujjával és gyengéden megcsókol.

- Ah! – kiáltod el magad a csók közben.

- Mi a baj? – néz rád aggódva.

Tekinteted a földre irányul és akkor látod: elfolyt a magzatvíz.
Liam azonnal a slusszkulcsért rohan, és már visz is be a kórházba. Út közben nyugtató szavakat mond neked, de legbelül idegesebb, mint te.

Az orvosok felkészítenek téged mindenre, Liam pedig végig melletted van és fogja a kezed.

- Már kint van a feje! – kiáltja el magát az egyik asszisztens.

- Nyomjon nagyokat! – adja ki az orvos a parancsot.

Teljesíted a kérését és minden fájdalmadat leküzdve egy hatalmas kiáltás közepette életet adsz a gyermeketeknek.
Megkérik az apukáját, vagyis Liamet, hogy vágja el a köldökzsinórt. Boldogan, csillogó szemekkel figyeled az útját, azonban szörnyű szédülés tör rád. Látásod egyre csak homályosodik, majd már semmit sem látsz és elveszted az eszméleted.

**

*Liam*

Ott álltam ölemben a gyermekünkkel, az ő életéért pedig küzdöttek az orvosok. Előre figyelmeztetve lettünk, de még az 'okosok' sem gondolták volna, hogy életet tud adni egy apró kis lénynek, de sikerült. Viszont a vesztét okozta. Az agyában megrepedt egy ér, amibe belehalt.

- A halál beállta 12:24. – mondta ki végül egy ehhez értő orvos, 2 órás újraélesztés után, aminek semmi értelme sem volt.

Szemeimbe könnyek gyűltek, és bármennyire is boldog akartam lenni, nem tudtam. Elveszítettem a számomra legfontosabb embert az életemből. Ürességet éreztem belül. Egyedül az tartotta bennem a lelket, hogy felelős vagyok valakiért, akiért ő az életét adta.