A második házassági évfordulótokat ünneplitek a férjeddel, Harryvel. A rajongók már a kezdetektől fogva imádnak téged, leszámítva azokat, akiknek teljesen mindegy lenne, ki van Harry mellett, mert úgyis gyűlölik.

Éppen a vacsorára készülődtök, de te csak a szobátokban állsz a hatalmas üvegablakkal szemben, ahonnan egész New York-ot be lehet látni és mivel már este van, a fények is égnek, amitől csak még szebb a kilátás. Gondolkozol, hogy elmond-e neki, de megvallva, félsz a reakciójától és még semmi sem biztos.

Harry után te vagy soron a fürdő birtokbavételére, és direkt megkéred, hogy csak véletlenül se jöjjön be. Vonakodva, de tiszteletben tartja a kérésed.

10 perc után kilépsz a fürdőből és újra az ablakhoz állsz. Harry akkor lép be az ajtón a mobilját keresve.

- Nem láttad a telefonom? – kérdezi rád nézve.

- A fürdőben láttam. – mondod oda sem figyelve.

Harry bemegy érte, de csak pár perc után jön ki. Odasétál hozzád.

- Ez komoly? – kérdezi és ekkor látja meg aggódó tekinteted, amiből már készülnek előtörni a könnyek. Csak bólintasz. – Komolyan gyerekem lesz? Gyerekem lesz a világ legcsodálatosabb nőjétől? – kezdi komolyan, de a végére az ő szemébe is könnyek gyűlnek, csak annyi különbséggel, hogy neki a boldogságtól. – Ez csodálatos! – kap fel és forgat körbe-körbeszédülésig, majd olyan boldogsággal csókol, ahogyan még soha.