Ashton mindig is az a tipikus tökéletes pasi volt, azonban pár hete mintha megváltozott volna. Félsz, hogy pont a szeretet ünnepét kell majd egyedül töltened, mert a végén kiderül, hogy megcsal, vagy csak szimplán nem akar többé veled lenni.

- Ashton? - bújsz hozzá közelebb.
- Igen? - kérdezi érzelemmentesen.
- Mi a baj? - nézel rá, és közben felülsz.
- Mi lenne? Nincs semmi.
- Ne mondd, hogy nincs semmi. Rideg vagy. Szinte semmilyen érzelem nem látszik rajtad. Mintha csak testben lennél itt, de fejben és lélekben valahol teljesen máshol. Hol van az életvidám, szeretetteljes barátom? - kérdezed és annyi érzelem tombol benned, hogy nem bírod ki sírás nélkül. Ashtonon végre látszik valami. Mintha érezne valamit.
- Tényleg így érzed? Az elmúlt hetekben sok dolgom volt. Kimerültem. Biztos ez az oka. - azonban megint csak hárít.
- Megcsalsz? Van valaki más? - fakadsz ki. A könnyeid már megállíthatatlanul folynak.
- Ne butáskodj már! Nincs senkim rajtad kívül.
- Akkor?
- Hát jó, te akartad. - néz rád komolyan.
- Tudtam, hogy van valami. - nagyobb és sokkal fájdalmasabb könnyeket hullajtasz, mint eddig tetted.
- Az elmúlt hetekben azon izzadtam, hogy összehozzak neked egy tökéletes karácsonyi utat. - emeli fel a hangját, mintha dühös lenne, így hirtelen a tartalmat fel sem fogtad.
- Tessék? - nézel rá szipogva.
- Jól hallottad. Titok lett volna, de úgy látom, neked nem lehet meglepetést szervezni. Pedig megyünk Balira! Holnap után! Boldog Karácsonyt Drágám! - csókol meg.

Ebben a csókban minden benne van. Ahogy megérezted az ajkait a tiéden, minden baj, minden eddigi felgyülemlett félelem eloszlott. Érezted, hogy szeret, és úgy érezted, te vagy a legszerencsésebb a világon!!