Liam ébresztője verte ki az álmot mindenki szeméből. Alig volt még hajnal, a roverek már úton voltak. A Stuart család pedig örömmel követte őket. Megálltak pár percre tankolni, és fel is töltötték az ivóvíz készletüket a kútból. De nem tartott sokáig az út. 5 óra vezetés után, mint mindig, lemerült az akkumulátor. Ismét a semmi közepén álltak meg az autók, a diákok az autók árnyékában találtak menedéket. Mark felajánlotta autója légkondiját, de Mr.Theelo inkább figyelemre intette, miszerint nem érdemes elhasználnia az erőforrásokat. A tanár, és az ügyvég egész délelőtt beszélgettek, egyedül hagyva a diákokat. Persze mindenki játszotta a maga urát, főleg most, hogy mindenki Lory főnöksége ellen próbált lépést tenni, hogy megmutassa az angol táncosnak, neki ő nem parancsol. Ám Ceroline nagyon kihúzta a gyufát. Egy órányi hiszti után, miszerint a haja katasztrofális állapotban van, ráöntött egy egész kanna ivóvizet. Ez nem csak Lory poharában volt a sokadik csepp, a többieknek is felháborító volt, de mit is tehettek volna. Lory-ban ez a kérdés nem volt kérdés, felállt, és Ceroline elé állt, aki önelégülten fésülgette vizes haját.

- Te meg mit művelsz?

- Hajat mosok. Tudod, van, aki azt is szokott. Nem oldja meg az ápolatlansági problémát, ha felfogod a hajad.

- Mármint... Ezt te most komolyan gondolod? Ennyire idióta vagy?

- Senki nem kérdezte a véleményedet, Crawford.

- Ez nem vélemény, hanem tény. Szükségünk lett volna arra a vízre! Nem hiszem el, hogy ennyire nem fogod fel a helyzetünket!

- A helyzetünket? Dehogynem fogom fel. A helyzetünk az, hogy Lady Crawford irányítani akar mindünket. Képzeld, nem te mondod meg, hogy mire használjuk a vizet.

- Szerintem a józan paraszti ész azt mondatja, hogyha a túlélés a kérdés, és választani kéne, hogy megiszod a vizet vagy kipocsolod, a döntés egyértelmű.

- A víz, amit használtam az én roveremben volt. Tény, hogy nektek hét ember között kell osztozkodni, nekem viszont csak négy másik emberrel kell megosztanom a készletemet.

- Nem. Tizenhat ember között kéne osztoznunk. Itt nem három csapat van, hanem egy.

- Aminek te lennél a királynője?

- Egy szóval sem mondtam ezt.

- Pedig úgy viselkedsz. Azt hiszed te vagy itt az atya úr isten? Hát nem irányíthatsz itt senkit.

- Szerintem, amit mondtam, az jogos. És az is jogos volt, hogy kiakadtam rád a fodrászatban.

- Te még mindig ezen vagy fennakadva?

- Mondjuk, mert majdnem meghaltam miattad?

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy menj fel a hotelbe, vagy hogy egyáltalán kövess engem. Megoldottam volna egyedül.

- Nélkülem már rég halott lennél.

- Miért? Megfulladtam volna a gyönyörű hajam láttán?

- Mármint ami nem is szőke?

- Ez a legnagyobb érved?

- Igazán lejjebb vehetnél az arcodból.

- Már nem azért... - Szólt közbe Rita. – De te is.

- Te ne szólj bele kérlek, semmi közöd nincsen ehhez.

- De van. Én is a csapat része vagyok. És igaza van Ceroline-nak. Csak vegyél vissza egy kicsit. Jó, jó, tudjuk, hogy te pár nappal tovább voltál egyedül, de ettől függetlenül most már mind itt vagyunk. És nincs jogod az élünkre állni, mert nem választottunk meg semminek, se elnöknek, se vezetőnek. Mr.Theelo közöttünk a rangidős, és ő tanár, ő a főnök, nem te.

- Nem hiszem magam főnöknek!

- Süket duma. – Mondta Ceroline.

- Tudjátok mit? Én segíteni akartam. Ha én nem lennék, még mindig Seattle-ben kuksolnátok segítségre várva. Sőt, ha én nem lennék, éhen haltatok volna a kamrában.

- És nagyon hálásak vagyunk érte. – Folytatta Rita. – De ezzel nem lettél azonnal vezér.

- Ez nevetséges... - Mormogta el magában Lory.

A lány hátat fordított a többieknek, felvette a pisztolyát, és gyalogtúrára indult.

- Lory! – Jim utána akart szaladni, de Nate megszorította a karját.

- Majd én. – Mondta Chloe. – Elvégre én vagyok a legjobb barátnője. – Chloe Lory után szaladt, próbálta megállítani, de a lány makacsul ment tovább. – Most mi a baj?

- Mi a baj? Ez most komoly kérdés volt?

- Mindketten hülye libák. Miért hallgatsz egyáltalán rájuk?

- Mert igazuk van. Megpróbáltam... Nem is tudom, élre állni. Hogy egy csapat legyünk. De ezzel nem irányítani akartam, csak összefogni ezt a rakás idegent.

- Ceroline akkor is egy liba.

- Ez nem volt kérdés. Mégis senki nem avatkozott közbe... Tehát mindenki egyetértett velük, hogy nincs helyem a bandában.

- Lory, ez nem egy banda. Ahogy mondtad, ez egy rakás idegen. Nem kell kedvelniük, csak túl kell élniük melletted. Nem imádhat mindenki.

Chloe és Lory sokáig gyalogoltak, és messzire. Maguk előtt láttak egy magányos épületet, azt vették célba, bár messzebb volt, mint hitték. Maguk mögött még látták a rovereket. Tudták, hogy hajnalig nem tudnak elindulni, úgyhogy bátran mentek tovább, és tovább.

Chad eközben Harry társaságában az utolsó kört futotta a faluban. Már kipakolták az összeset, minden használható dolog már a saját kis házukban volt. A két fiú még egyszer végig akart menni a házakon, hátha valamit kihagytak, és nagy zsákmányra leltek. Az egyik ház mögött a bozótban egy ugyanolyan autót találtak, mint amin a tanulmányi csoport rója az útját. Az autó újnak látszott, de az oldalán méretes vérfolt terült el.

- Ugorjunk be. Hátha fel tudjuk még kelteni. – Mondta Harry.

A fiúknak sikerült feléleszteni az akksit, de a motor halott volt. Épp csak annyira volt elég, hogy élvezzék a légkondit, és hallgathassák a recsegést a rádióban. Remélték, hogy legalább valami zenét befognak rajta.

- Szerinted mi történhetett? – Kérdezte Harry.

- Lelőtték, mi lett volna?

- Nem, mármint, miért jött? Ez egy isten háta mögötti hely, miért jött volna ide?

- Nem tudom. Gondolom a szüleihez, vagy csak próbálta menteni magát.

- Nem magát. – A hang mögülük jött, a néni volt az, az alvó gyermekkel a kezében. A fiúk feszesen ugrottak fel, és bár a hölgy nem jelentett veszélyt, ők mégsem érezték magukat olyan nyugodtnak, mint az előbb. - Richard Scott ezredes. A fiam volt. Itt állomásozott Chicago mellett. Amikor tudomást szerzett a veszélyről, beült ebbe az autóba és a városba ment. A feleségével és a kislányával érkezett ide, alig egy órával a támadás előtt. A kezembe nyomták Emmát és bezártak a pincébe. Úgy volt, hogy Richard és Annabell is jönnek utánam, de...

- Szóval a kislány, az unokája? – Kérdezte Chad.

- Igen. A fiamék megeskettek, hogy vigyázok rá. Már elmúlt egy éves. Én viszont... Már nem vagyok fénykoromban. Elfogadnám a béke jobbot, ha még él az ajánlat. De csak egy feltétellel. Nagyon beteg vagyok. Nem fertőző, de halálos. Nincs már sok időm hátra. Könyörgöm nektek. Ha lejár az időm, viseljétek Emma gondját. Kérlek, gondoskodjatok róla. Nélkülem... Nélkületek... Meghal. – Harry és Chad egymásra néztek. Az egyetértés tükrében, Chad kezet nyújtott.

- Megegyeztünk.

- Köszönöm. És sajnálom a múltkorit... Hogy bántottam azt a lányt. A tea nagyon jót tett Emmának.

- El van felejtve. Jöjjön, ismerje meg a lányokat.

Ekkortájt Chloe és Lory már csak egyetlen kilóméterre volt a célba vett épülettől. Ekkor már látták, hogy céljuk egy autós pihenő volt. Mosdót láttak, asztalokat, és a kincset: egy kisboltot. Az utolsó métereket már futva tették meg. A mozgásérzékelő nem működött, így kénytelenek voltak betörni az üvegajtót. A lányok egymásra néztek, és izgatottan ragadtak meg két bevásárlókocsit.

- Te jobbra, én balra. – Mondta Lory. – Ha tele a kocsi találkozunk.

Chloe izgatottan ment az édességek irányába, tudni illik nem telt el nap, hogy ne pusztított volna el minimum egy tábla csokoládét. Szépen sorban borította a finomságokat a kocsiba. Rájött, hogy a szénakazalba halmozott édességekkel már-már kezdett megtelni a kocsi, ezért új taktikát alkalmazott: szépen sorban egymásra tett mindent, kihasználva minden cm helyet. Lory a tartós élelmiszerek során kezdte. Bepakolta az összes konzervet, amit csak talált, a chilisbabtól a halsalátán keresztül a koktélgyümölcsökig. A következő megállója az üdítőkhöz vezetett, és az összes szénsavmentes innivalót felhalmozta a konzervek mellé. Amikor a kocsija már púpos volt, a bejárat felé ment, de megakadt a szeme a pénztáron. Átugrott a pulton, és felkutatta az eladó polcait. Nagyjából 100 dollárt talált, egy női táskát, amiben egy fésűn és egy noteszen kívül semmi értelmes nem volt, és végül egy nagy rakás tisztítószert is látott. Eközben Chloe meg akarta dézsmálni a pékárut, de a napok óta penészedő finomságok már nem voltak ehető állapotban, épp csak néhány tartós toast kenyeret tudott megmenteni. Így járt a zöldségekkel is, és ahogy gyéren pakolt kocsijával forgolódott a sorok között, elhagyta a fűszereket, a kutyakaját, a diétás kekszeket, a bűzölgő csemegepultot, és végül a tisztálkodószereknél táborozott le. A maradék helyet dezodoroknak, toalett papírnak, nedvestörlőknek, szappanoknak, samponoknak szentelte, mivel úgy gondolta a nagy menekülésben erről sem szabad megfeledkezni. Amikor középen találkoztak, elhatározták, hogy maguk is megtöltik a hasukat. Letelepedtek egy árnyékos helyre, felbontottak egy tábla csokit, és egy nagy csomag zabkekszet egy gyümölcslével együtt, és falatozás közben pletykáltak és panaszkodtak, mint a régi szép időkben. Az iskolai órák után nem is volt jobb, mint barátokkal tölteni az egész délutánt.

- Oké, mi a véleményed a csapatról? – Kérdezte Chloe.

- Mi?

- Kíváncsi vagyok. Mondjuk, mondok egy nevet, és te mondj egy jelzőt, ami eszedbe jut.

- Legyen.

- Dotty.

- Cuki de vagány.

- Daniel.

- Para. Nem az a fajta fiú, akivel elmész a bálba.

- Aryanna.

- Aranyos.

- Bogi.

- Vagány, de kezd ellenszenves lenni.

- Ceroline?

- Ez most komoly kérdés volt? – Chloe elnevette magát.

- Na és mit gondolsz Dotty-ról és Connorról?

- Semmi esélye.

- Pedig Connor mostanában eléggé megváltozott. Szerintem belezúgott a Dotty-ba.

- Hát... Nem tudom. Nem olyan embernek ismertem meg Connort. Már amennyire ismerem... De az első benyomás nem arról árulkodott, hogy belül lakna egy érzékeny, romantikus srác.

- Na és... - Kezdte Chloe tapintatosan. – Mi van veled és...

- És?

- Jimmel.

- Jimmel? Mi lenne?

- Hát nem tudom észrevetted e, de éjjel-nappal körülötted lebzsel.

- Igen, mert nagyon jó barátom.

- Eddig nem esett le, hogy crushol?

- Nem. Ez hülyeség. Miért tetszenék neki?

- Hidd csak el.

- Akkor is, akár tetszem neki, akár nem, friendzone.

- Komoly?

- Mit kell ezen meglepődni?

- Hát nem tudom, ő kifejezetten egy jó fiú. Érted, mármint nem fog átverni, nem hanyagol el, jól bánik veled stb. Állandóan az ilyen pasikért nyígsz.

- Ez nem igaz!

- Dehogynem! Az eddigi fiúid mind a toxic fajtából kerültek elő. Például ott volt Adam, aki féltékennyé akarta tenni Amandát. Mario, aki lehazudta a korát. Finn, akivel egyszer sem találkoztatok, mégis többször sírtál miatta, mint bárki után. Aztán...

- Jó, jó megértettem!

- Mégis, szembe jön egy rendes srác, aki őszinte és nagyon bír. Miért ne ragadnád meg a lehetőséget?

Ahogy a vita folytatódott, lassan elindultak visszafele, megküzdve a nehéz kocsikkal. De az ideiglenes táborban sem állt meg az élet. Ahogy lejjebb ment a nap, és közeledett a sötétség, a fiúk tüzet raktak, a csapat összes tagja kivétel nélkül körbe ülte, és hallgatták Mr.Theelo történeteit.

- Képzeljétek még az egyetemen volt egy osztálytársnőm, Frida, aki összeszűrte a levet az egyik külföldi diákunkkal. Egy szó, mint száz, a csajszi úgy tudta, hogy a pasikája maga az első szudáni herceg. Magyarul, ha apósa feldobja a pacskert az ifjú férjé a szép busás vagyon meg a rezidencia. Fogta is a sátorfáját, eladta a lakást, a kocsit, de még az ebet is, felpakolt pár bugyikát és már utazott ki a vak világba. Én már azon se csodálkoztam volna, ha emberünknek semmi köze nem lett volna a szudáni herceghez, de meglepően volt, csak távolabbi, mint azt Frida hitte. Mire kiértek, és megtartották az esküvőt, a hölgyemény rájött, hogy férjura a tizennyolcadik az öröklési sorban, de akkor a törvények már nem engedték, hogy hazajöjjön. Ez volt valahol az első évünk legelején. Mire Fridának sikerült kiszöknie az országból, és koldulva hazajönnie, ledoktoráltunk. Szegény lány újrakezdte az iskolát, és konkrétan rendőröket kellett állítani a kollégiumunk elé, mert szegény lányért többször is jöttek a verőlegények.

Mindenki jóízűen kacagott, és hallgatták a következő történetet, amikor Rita, észrevette, hogy Mr.Stuart gyanúsan matat Lory autója mögött. Csöndben felállt, és odament, és észrevette, hogy a férfi saját hátizsákját tömi épp meg az élelmükkel.

- Mr.Theelo! – Kiáltotta Rita, mire mindenki felfigyelt rá. Mark ijedten elejtette a táskát, amiből kigurultak a konzervek, elvette egyik akcióra kész konyhakését, elkapta a lány karját, és magához rántva fogta a kést a torka elé. A lány halálra rémült, a férfi erősen szorította a vállát.

- Megállni! – Mondta Mr.Stuart. A hatásos mozdulat mindenkit megállásra kényszerítette.

- Tedd le a kést! – Állt élre Mr.Theelo. Mindenki veszteg maradt, de a feszültség áradt a levegőben. – Mit művelsz?

- Te magad mondtad. Kényszerhelyzet van. Maga bármit megtenne a gyerekekért. Én pedig a fiamért. Maria! Gyere ide!

- Mark, miért csináljuk ezt? – A lány félve közelebb lépett.

- Hallgass! Tedd tele a táskámat! – A lány falfehér arccal tette, amit apósjelöltje mondott.

- Hallgatnod kéne a lányra, Mark! Csak gondolkozz. Amint elindultok, mi a fegyverekért kapunk, a kerekedbe lövünk és rosszabbra is fordulhat a dolgotok. De nem kell így lennie.

- Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, barátom. Maria! Hozd a lőfegyvereket is. Mindet!

- De Mark!

- Ne feleselj velem!

- Persze most hiányzik neked Lory, mi? – Kérdezte szarkasztikusan Maya Ceroline-tól, aki feltűnően halálra volt rémülve.

De a csapat nem volt tétlen a két férfi beszélgetése alatt. Connor első mozdulata az volt, hogy Dotty elé álljon, de a lány lassú léptekkel hátrálni kezdett. Amikor elég távol ért, halkan a földre feküdt és átgurult a szalagkorlát alatt. A lehető leglentebb hajolt, és amikor megközelítette a Stuartok autóját, kihúzta a kulcsot a nyitott sofőrajtón. Nem volt benne félelem, sőt, életében először úgy érezte, hogy elhagyja végre a cuki kis burkát, és igazán bátran viselkedik. Ám Andrew észrevette, és amint visszafele indult volna, fejbe ütötte őt egy flakon gyömbérrel. Felsegítette a földre csukló, szédelgő lányt, és ráfogva kését, ugyanolyan helyzetben állt, mint apja. Kirángatta a lányt az autó takarását, és felhívta édesapja figyelmét.

- Nocsak! Látom, mégsem tudtok nyugton maradni!

- Dotty! – Connor legszívesebben helyből átugrotta volna a korlátot és véresre verte volna a fiút, de Ron a karjába markolt, mivel ha a daredevil a lány megmentésére siet, nem csak Dotty torkát vágják el, mielőtt nekifuthatott volna az ugrásnak, de Ritáét is.

- Igyekezz már! – Kiabálta Mark. A lány egyetlen táska híján mindent ellopott tőlük, az utolsó hátizsák ételt már fáradva pakolta be. Ahogy a lány végzett, Mark nevetni kezdett, és odadobatta Mariával az utolsó táskát. – Ezt meghagyjuk nektek. Nehogy azt mondjátok, hogy szőrösszívű vagyok. Maria, indítsd az autót! – A lány sopánkodva ült a volán mögé.

- Nincs meg a kulcs. – Mondta.

- Lány! – Kiáltotta Mark Dottynak. – Add vissza! Tudom, hogy te vetted el! – Andrew a kezét nyújtotta a kulcsért, de Dotty rezzenéstelen arccal nézett a férfi szemébe. – Azt akarod, hogy a barátnőd életébe kerüljön? – Mondta, és közelebb emelte a kést Rita nyakához. – Vagy a sajátodba?

- Add már oda, Dotty! – Kiáltotta Connor.

- Fejezd be Mark! – Szólt bele Mr.Theelo, de ez csak feldühítette Markot. Hatalmas dühordítás kereteiben rántotta feje fölé a kést, Rita, és mindenki más is azt hitte, hogy a lány fejébe készül döfni az éles fegyvert, de célpont Lory autójának napeleme volt. Ahogy a fém behatolt a szerkezetbe, Rita a földre esett. – Ne!

- A kulcsot! – Emelte ismét a lányra a kést. Dotty rémületében elejtette a kulcsot. Andrew felvette, de nem mozdította fegyverét Dottyról. Óvatosan a kisbusz hátsóüléseinek tolóajtaja felé vontatta őt. Amíg a fiú beült az autóba, és előre passzolta a kulcsot, maga előtt még mindig ott volt a késéllel sakkban tartott túsz. – Helyes. – A férfi ellépett a lánytól, és amint a motorbúgás felhangzott, átugrott a korláton és beült az anyósülésre. – Indulás!

Andrew sértetlenül ellökte a lányt, aki gyengeségében ráhullott a fémszalagra, és az autó sebesen eltűnt. Mindenki azonnal megindult. A két túszhoz szaladtak, vagy a kiürült autókhoz. Mark nem hagyott semmit, csak azt az utolsó táskát. Szépen, lassan, ahogy ők elmerültek Mr.Theelo történeteiben, ő kipakolta a készletüket. Connor volt az első Dotty mellett. Próbálta felsegíteni a lányt, de látván, hogy semmi erő nem maradt benne, az ölébe vette. Laci nyújtotta a kezét, hogy átvegye a lányt a korlát felett. Connor tollpiheként emelte fel Dotty-t, átmászott, és vissza is vette őt. Leült a tűz mellé, ölében a lánnyal, és saját kulacsából kínált neki vizet.

- Connor? – Az épp csak hogy eszméleténél lévő lány torkán csak ennyi jött ki.

- Sss. Ne beszélj.

- Áucs. – Simította meg a pici puklit a fején.

- Semmi baj, reggelre jobb lesz. Szeretnél pihenni? – A lány némán bólintott, és elhelyezkedett a fiú kényelmesnek bizonyított vállán. Connor az egyik autónak vetette a hátát, és addig simogatta kis sérültjének az arcát, amíg el nem aludt. A többiek kétségbeesett tekintettel ültek le melléjük.

- Most mi lesz? – Kérdezte Ceroline.

Lory és Chloe egy órával a támadás után értek be. Már messziről lehetett hallani a kocsik csörgését.

- Sziasztok! – Köszönt a két lány. – Hoztunk egy kis utánpótlást.

- Pont jókor. – Mondta Mr.Theelo.

- Mi történt? – Nézett Lory tágra nyílt szemekkel az üres csomagtartókra, és a parkolóhelyre, ahol azelőtt a Stuart autó állt. A tanárúr dünnyögve mesélte a mohó vendég történetét, de azért félig felcsillant a szeme. – De még szerencse hogy te gondoskodtál a készletünkről! – Ceroline arcán savanyú fintor ült ki.

- Napelem kéne... - Ugrott le Liam az autóról. – Vagy két autóval megyünk tovább.

- Nem férnénk el. A súlyt sem bírnák el az autók. – Mondta Daniel.

- Igazából, Nekem lenne egy ötletem... - Kezdett bele Lory.

- Hát persze! – Vágott közbe Ceroline. – Lady Crawford, őfensége ma is kihúzott a csávából és még erre is van megoldása! Rajta, pórnép, rogyjunk térdre és csókoljuk meg a cipője talpát, vagy bitófára tűzet. – Hajlongott gúnyosan a szőke lány.

- Na, jó. Nagyon elegem van már ebből a picsából! - Lory Ceroline-ra szögezte a pisztolyát, mire mindenki ismét feszülten ugrott előre.

- Lory, gondolkodj! – Mondta Maya. – Tudom, hogy legszívesebben beleeresztenéd a tárat, én kettőt is. De most az az össz lőszerünk, ami nálad van, szóval nyugi. – Lory szemében tűz égett, de leeresztette a fegyvert.

- Pár kilóméterre van egy autós pihenő. Van ott bolt is, onnan hoztuk a szajrét. Valszeg találhattok ott napelemet is.

- Pár óra alatt meg tudjuk csinálni. – Kezdett gondolkodni Liam. – Csak egy kicsit kell átalakítani, hogy illjen ehhez.

- Hajnalban induljatok el. – Mondta Mr.Theelo. – Addig aludjatok pár órát. Ti is, Lory. Ti vezetitek majd a fiúkat.