A harapás utáni éjszakán Set jóval összeszedetlenebb. Gondolatai a Matt-el történtek körül forognak, s a kevés alvás miatt nehezebb így a vendégekre koncentrálni - kik szerencséjére a mai napon a hétfői nap miatt jóval kevesebben vannak. Nagyjából hajnali egy-fél kettő körül járhat az idő, mikor gondolataiból Caleb keze rántja vissza, mely a vállára csúszik. Kissé összerezzenve kapja fejét a vámpír felé.
-Igen?
-Semmi több, csak már háromszor szóltam. -halkan felkuncogva húzza vissza a kezét- Minden rendben?
-Persze. -egyik tenyerét tarkójára vezetve vakarja meg azt egy kínosabb mosoly mellett- Csak egy kicsit keveset aludtam, ennyi az egész.
-Hjajj te... -megforgatja a szemeit- Vihar volt és félt elaludni a kisfiú? -gügyögi neki kicsit előre dölve, így cukkolva.
-Nem, csak... -eszébe jut, mi is történt, s azt inkább nem mondaná ennyi ember között, hisz a vámpírság nem köztudatba való dolog- ...Mindegy, hagyjuk. A lényeg, hogy nem ment az alvás.
-Na most majd fog. -azzal megfogja a csuklóját s kihúzza a pult mögül- Vlad, átvennéd a pultot? -kurjantja oda a zöld hajú vámpírnak aki válaszul már megy is átvenni a csapos szerepét.
-Héka, ez emberrablás! -morogja oda a férfinek, aki most maga után vonja ki tudja hova.
-Nekem szabad. -pillant hátra a válla felett.
Végül a vörös hajú feladja az ellenkezést s inkább csak halad a nála jóval magasabb után. A vámpír felvezeti a felső emeletre a zöld szeműt, ki az igazat megvallva most van itt először. Egy elég kis tér, mely szinte teljesen üres, csak egy nagy ágy helyezkedik el benn. Az ablakok egytől egyig lesötétítettek, a plafonba épített, apró, vöröses színű fényt bocsájtó lámpák az egyetlen fényforrások a félhomályban. Kamera egy sincs idefent, a lenti résszel ellentétben. Nem valami erősen, de vérszag terjeng a szobában.
-Minek is jöttünk fel? -áll meg Set a szoba közepén s fejét kissé oldalra billentve pillant a vámpírra.
-Szerintem tudod te azt. -leül az ágy szélére- Pihenni fogsz, nincs vita.
-De nem szükséges. -emeli kezeit maga elé- Bírom még a munkát, nincs szükségem különleges bánásmódra. Én is meg tudok ennyit tenni, ha ti is, nem vagyok már gyerek.
-Hozzám képest az vagy. Na gyere, mondom hogy nincs vita.
-Megszólalt a kriptaszökevény. -forgatja meg szemeit, de azért odamegy s leül mellé. A négy vámpír közül Caleb a legidősebb.
-Héka, még a végén meg találok sértődni. -kuncogja el magát.
-De te nem vagy sértődékeny típus.
-Ebben igazad van.
-Most hogy ezt megbeszéltük, mehetünk vissza?
-Álmodik a nyomor. Itt maradsz szépen és nyugton leszel. -a vállaira fogva lenyomja az ágyra, majd négykézláb felé magasodik- Majd én gondoskodok róla. -egy Set számára kifürkészhetetlen mosoly szökik ajkaira.
-Jól van na, viselkedni fogok. Itt maradok, nah... -fejét elfordítva fonja össze kezeit mellkasa előtt.
-Én azért inkább biztosra mennék benn. -szeme a félhomályban tisztán látszik mikor egy pillanatra felizzik, majd az alatta fekvő nyakához hajolva végigfuttatja rajt az orrát- Matt-el voltál, azért nem tudtál pihenni, mi? -mutatóujjával finoman megböki a két kis nyomot, amit a kék hajú vámpír harapása után maradtak, mire a vöröske automatikusan behúzza a nyalát- Engem meg meg sem kínálsz? Gonosz vagy.
-Ha annyira kell, szolgáld ki magad. -sóhajtva hunyja le szemeit.
-Hát jó... -a zöld szemű állára fogva fordítja maga felé az arcát hogy szemébe tudjon nézni- De most kettesben vagyunk. Szórakozzunk közben egy kicsit.
-M-mármint? -értetlenül pislog rá, szegénynek tényleg nem esik le, hogy érti a másik.
-Egy kivétel van azok közt, akiknek a vérét szívom és az te vagy. Tudod miért?
Válaszul csak egy fejrázást kap.
-Mert téged még nem tettelek a magamévá. Álltalában csak az után iszom az emberekből. De... -végignyal a fiú ütőere mentén, egész a füle tövéig, majd attól alig centikre suttog bele- Ideje hogy egy kivétel se legyen.