-Szerintem inkább az utóbbi van a dologban. -kicsit kihívóbb mosollyal hecceli, hisz messzi még a napnyugta, ő maga pedig cseppet sem álmos, így valamivel el kell tölteni az időt. Azt eddig is tudta, hogy ínyencekkel van körülvéve, de mindegyiknek más a szempont ami alapján megítéli a ,,vacsoráját".
-Ha így lenne, valószínűleg már most is a nyakadon csüngnék, úgy kopogna a szemem, csak szólok.
-Én nem bánnám, már megszoktam hogy szívjátok a vérem. -vállat von. Nem mazochista, de valóban megszokta, egy idő után már ismerős érzés volt a bőrébe mélyesztett fogak hidegsége, ami így tűrhetőbbé tette.
-Amúgy, ha nem rémlik, megmondtam hogy nem a véredért hoztunk magunkkal. -kezeit inkább mellkasa előtt fonja össze.
-Most ugye tudod, hogy az előbbi állításodnak mondtál ellent? Hisz lehet úgy érteni amit mondtál, mintha ez lenne a visszatartó ok, hogy ne csapolj meg itt és most. -kicsit komolyabbra veszi a dolgot- De tényleg, ha inni akarsz belőlem, csak rajta. Lesz ez a mi kis titkunk. -halkan azért kuncog a végén és egyik karját felé nyújtja.
-A következő az lesz, hogy térden állva könyörögsz a harapásomért? -féloldalas mosolyra húzza ajkait- Kis mazochista. -megfogja a felé nyújtott csuklót, ám ahelyett, hogy ott harapná meg, kezénél fogva az ölébe rántja, majd nyakához hajolva nyal végig ütőere mentén.
-Nem vagyok az. -fejét kicsit elbillentve ad neki jobb rálátásra esélyt- De gyorsan csináld, ha szabad kérnem. -kicsit kínlódóbban helyezkedik az ölében- Ez így azért kicsit furcsa.
-Jó, jó. -fogait a nyakába mélyeszti, kezeit dereka köré fonva vonja jobban magához. Set egyet nyikkan, s szemeit összeszorítja, görcsöden a vállára szorít. Szép lassan a fogása elernyed s pilláit is nyugodtabban tartja lehunyva, csak bőre felszakítása azért nem kellemes érzés, akármennyire is hozzá tud az ember szokni.
Lassan vándorolnak a percek, s semmi nem történik, csak a halk nyelés hang az, amely bizonyos, rövid időközönként megtöri a beállni készülő csendet. Majd egyszer csak a hegyes szemfogak eltávolodban bőrétől s a sebre egy kis csókot lehel a vámpír.
-Kösz, Set.
-Nincs mi- -a mondatot sem tudta befejezni, mivel csak úgy hirtelen a kék hajú lekapta. Szemei felpattannak, kicsit érdekesen néz rá, de nem húzódik el - viszont nem is viszonozza, ahhoz túl meglepte a gesztus, hisz nem szokott ilyent csinálni egyikük sem vele a vére vétele után.
-Bocs. -hajol el egy kis vért hagyva a fiú ajkain, majd szemüvegéért nyúl s felveszi, majd megigazítja.
-Semmi baj. -rázza meg kissé a fejét, amit utána a fiú mellkaséra hajt, kezeit lassan nyaka köré fonja- Maradhatnánk így egy kicsit? -motyogja a ruhaanyagba elbújtatott buksijával.
-Persze. -megsimogatja a hátát, majd fejét visszadöntve a háttámlára pihenteti szemeit. Nem sokára halk szuszogást hall maga elől, ami azt jelzi, ráaludt a zöld szemű. Nem akarja felébreszteni, ezért úgy dönt, így marad még egy kicsit - úgy egészen estig.
**********************************************
És, itt a második fele. Most felteszem a kérdést, ki hogy vélekedik róla? Majd egy szadisabb oldalát később bemutatom, tudom ám hogy azt szeretitek :3 a következő relikvens Caleb lesz, privátban lett kérve, így itt nem kell dönteni. Valamint köszönöm annak, aki elolvasta