Hyunjin a délelőtti előadásainak a végén sétálni ment. Volt két órája a délutáni órájáig így elakarta ütni az időt. Konkrét úticélja volt, viszont nem akart túl lelkesnek tűnni így egy nagyobb kerülővel tette meg az oda vezető útat. Minho munkahelye elveszett a rengeteg üzletlánc között, a fiatalabb mégis könnyedén megtalálta. Illet a hely a fiúhoz, képzeletében is mindig úgy élt, hogy könyvek sokasága ölelte körbe - ezért nem is értette gazdasági irányú egyetem választását. Az antikvárium amilyen aprócskának tűnt kivülről, olyan hatalmas volt belülről. A barna hajú fiú örömtelien köszöntötte barátját és hozzá sietve köszöntötte egy hatalmas öleléssel. Hyunjin ebédelni hívta, amit elfogadva sietett hátra főnökéhez, hogy elkéreckedhessen. Összefűzött ujjakkal, beszélgetve tértek be egy gyorsétterembe. A fiúk már csak Felixet hiányolták a pillanatból - vele együtt még tökéletesebb lett volna.