A hangzavar sokkal elviselhetőbb volt abban a szobában, ahol Minho és a két fiatalabb letelepedett. Mindegyikőjük kezében egy-egy pohár foglalt helyet, a legfiatalabb egy whisky-colát kortyolgatott, míg a két idősebb maradt a vodka-narancs kombinációnál. Beszélgettek, néha ki-kimentek újabb italért, de leginkább csak jól elvoltak a maguk világában. A barna egészen beszédessé vált, komfortosan érezte magát és lelkét nem nyomta bűnének súlya. Nehezen hitte el, de két társa egyáltalán nem volt mérges amiatt, amit tett – megértették őt. Amikor az ausztrál volt a soron, újabb kör hozatalában a barna Hyunjin felé fordult. Tenyerét a sápadt arca fektette és egy kisebb puszit nyomott a dús ajkakra. Nem tudta volna szavakkal megfogalmazni azt, amit ezzel az ártatlan tettel – a fiú megértette. Lágyan mosolygott majd bólintva adta tudtára; boldogan próbálná meg újból. Felix mit sem sejtve telepedett vissza a két fiúhoz, amikor a legidősebb őt is megajándékozta egy lágy csókkal. Aznap este hárman, egymást ölelve, boldogan tértek nyugovóra.