Minho megnyugodott. A benne dúló vihar abban a percben lecsillapodott, amikor belépett a két fiú lakásába. Mindig is szerette ezt a helyet, hisz olyasfajta nyugalmat árasztott magából, amit a saját kuckójában soha nem tudott elérni. Az egész napot beszélgetéssel töltötték, a barna hajú csillogó szemekkel hallgatta, amint a szerelmes pár elmeséli miként töltötték az egy évet, milyen különleges randevúkra vitték a másikat, mikkel lepték meg egymást, majd ő is elmesélte milyen volt a szüleinél töltött idő. A pihenésbe is képes beleunni az ember; ezt a kifogást használta,miért is tért vissza a fővárosba. Nem tudta hogyan vallhatná be, hogy miattuk jött újra ide, és kapcsolatukról szó sem esett – talán jobb is volt így. Nem állt még teljesen készen arra, hogy újból megpróbálkozzon olyasvalamivel, amibe előzőleg is belebukott.