Nemecsek elégedetten húzta össze utazótáskájának cipzárját. Már csak a zárójelentést kell megkapnia, hogy végre hazamehessen.

Délután egy órakor még nyoma sem volt a szabadulást jelentő papírnak. Udvarias érdeklődésére a nővérek a vállukat vonogatták, kezelőorvosának pedig színét se látta. Kezdett türelmetlen lenni.

– Elnézést, amiért megvárattam. – Nemecsek a faliórára nézett. Két óra öt perc. – A zárójelentése.

Úgy kapott érte, mint kisgyerek a csokoládéért.

– Köszönöm, doktor úr – azzal begyűrte a táskájába.

– A főnővértől hallottam, hogy az autója megadta magát. Szívesen hazaviszem, miután meghívtam egy finom ebédre.

Nemecsek rögvest megbocsátotta neki a többórás várakozást. A jóképű Dr. Boka János ajánlatát eszébe sem jutott elutasítani.