Bokát a kitartó, ámde hiábavaló próbálkozásai után szétvetette az ideg. Az akkumulátora lemerült. Azon kattogott, hogy el fog késni az első munkanapján.

Hétfő, te csodás.

– Nem indul? – tette fel a költői kérdést egy mellette megálló autós.

Dühösen fordult a hang irányába, majd leplezetlenül méregetni kezdte az izmos, napbarnított férfit.

– Pattanj be, papuskám! – intett. – Elviszlek.

– Nem is ismerlek. A nevedet sem tudom.

– Csónakos – nyújtotta felé a kezét. – Ha beszállsz, megismerhetsz – kihívóan húzta fel egyik szemöldökét.

A Csónakos mögött feltorlódó kocsisorból több hosszú, türelmetlen dudaszó hallatszott.

– Boka.

Kezet fogtak.

Boka feltöltötte ugyan az akkumulátort, mégis minden nap Csónakos fuvarozta munkába és haza.