– Engedj már be, papuskám! Tudom, hogy itthon vagy! – dörömbölt.

Feri sarkig tárta lakásának ajtaját és beleüvöltött a lépcsőházba:

– Te nem vagy normális! Házhoz jössz a pofonért?

– Mit kellett volna tennem, ha egyszer a telefont derogál felvenned?!

– Békén hagynod, például?

Csónakos az ajtófélfának dőlt.

– Segítened kell – sóhajtotta.

– Ugyan miben?

– Holnap lesz Boka születésnapja.

– Igen. És?

– Nem tudom, mit adjak neki. Ötlet?

– Miért engem kérdezel?

– Mert egy hónapja még veled járt. Te jobban ismered.

– Vidd el színházba – vágta rá.

– Minden jegy elkelt már.

– Nyerő tipp kell?

Bólintás.

– Engedd, hogy ő legyen felül. Szívesen – csukta be az ajtót a döbbent Csónakos orra előtt.

Ezzel a százassal szeretnék az ideinél mérföldekkel jobb és boldogabb új évet kívánni nektek! Köszönöm, hogy velem tartottatok egész decemberben! ^^ Ha egyszer is mosolyra görbült a szátok olvasás közben, akkor nem hiába írtam meg ezeket. :)

Januárra egy ehhez hasonló százszavas gyűjteménnyel készültem. Harmincegy nap, harmincegy érzés/pillanat a Pál utcai fiúk (és egyes vörösingesek) életéből. Minden napra egy kis adag PUF. Találkozzunk holnap is! ^^