Boka hóangyalt készített. A friss hóban feküdt, éjjel fél tizenkettőkor, a társasház belső udvarán. Barátságos csend vette körül és ölelő-takaró félhomály. Arcára pírt rajzolt a decemberi levegő.

Varázslatosnak látta az életet. Attól tartott, hamarosan megtelik a szíve ezzel a rengeteg boldogsággal.

Felnézett a csillagtalan égboltra, a távoli semmibe. Néhány hópehely szállt alá. Az egyik szempillájára ült.

– Sejtettem, hogy itt talállak. Gyere. Meg ne fázz itt nekem karácsony előestéjén.

– Nem szoktam lebetegedni.

– Tudom. Ez az egyik szupererőd. De borzasztóan hideg a kezed!

– Mindenem hideg, Andris. De te úgyis felmelegítesz majd, igaz?

– Hát persze.

A csókok tüze elfeledtette velük a külvilág hűvösét.

Meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! :)