A hógolyózás izgalma és a hideg kicsípte Csónakos és Geréb arcát. Mindenük vizes volt; kesztyűjük átázva a zsebükben pihent. Egymás kezét fogták, hogy kissé felmelegedjenek.

– Meg fogunk fázni.

– Ne legyél már ilyen búvalbélelt, papuskám. Tél van, végre hó is van, hadd játsszanak a kölykök.

– Hallottam ám! – fordult feléjük Barabás.

Kolnay a pillanatnyi előnyt kihasználva Barabás arcába nyomott egy marék havat. A szájába is bőven jutott.

Barabás bosszúból magához rántotta a merénylőt, majd hosszú, ám kezdetben havas és hideg csókban részesítette.

– Fogadjunk, hogy ők nem fáznak – bökött Csónakos a két jómadárra.

– Fogadjunk, hogy a szentestét mindannyian ágyban töltjük.

– Úgy legyen – nevette.