A Pásztor ikrekről patakokban folyt a verejték. Feri előttük ült és unottan számolt. Azon tűnődött, mikor fáradnak már el? Pár perc múlva muszáj elindulnia, ha nem akar elkésni.

– Hetvenhat, hetvenhét, hetvennyolc...

Ádám megfeszített állkapoccsal csinálta a sokadik fekvőtámaszt. Egy izzadságcsepp szánkázott végig a homlokáról az orra hegyére, majd onnan a betonra. Mi történne, ha kirúgná a kezét?

Dávid eközben szemmel láthatóan teljesítő-képességének határán táncolt.

Kinek akarnak ennyire bizonyítani?

– Száz. Számoljatok innentől ti, nekem randim van. – Azzal felállt és faképnél hagyta a megilletődött és kimerült testvérpárt.

– Kivel?! – kiáltottak utána sztereóban, miután végre levegőhöz jutottak.

– A kis szöszivel – vigyorodott el szokásos rókavigyorával.