Távolról figyelte a magas, karcsú alakot. Csak a hátát látta, mégis tudta, hogy mélybarna szeme csillog a boldogságtól, szíve szapora ritmust jár, ajka felfelé ível, pusztán azért, mert mellette sétál az az idegesítő szőke. Sosem lehetett levakarni őt Bokáról, Boka pedig ezt egy percig se bánta.

Ezért mondott le róla. Úgy gondolta, amennyiben Bokát a vézna kis szőke képes igazán boldoggá tenni, ám legyen, nem áll közéjük.

– Megbántad? – dőlt vállának egy pillanatra Boka megtestesült ellentéte.

Geréb elmerült a diószín íriszekben, és felfedezett egy apró, zöld foltot a monotóniában. Egy csipet tavaszt a kopár télben.

– Nem. Jól döntöttem, amikor téged választottalak.