Feri a nyolcévesek ámulatával figyelte a komoly arcú fiúcska ujjait, ahogyan kecses táncot jártak a fekete és fehér billentyűk rengetegében.

– Szeretnéd kipróbálni? – kérdezte, mielőtt az utolsó hang elnémult volna.

Eleinte azért jött ide péntek délutánonként, hogy hallgassa Janit zongorázni. Mégis heves fejrázással tudatta a fiúval, mennyire nem fűlik hozzá a foga.

Szerette a zenét, ám a szíve egy bizonyos ütős hangszer felé húzott. Lopva pillantott a terem sarkában árválkodó dobfelszerelésre.

– Dob? – lepődött meg Jani. Kézen fogta Ferit és a dobhoz vezette. – Próbáld ki! – kérte.

Feri szót fogadott: dobverőt ragadott. Játszott. Szeme sarkából látta Jani széles mosolyát.

Feri aznap szerelmes lett.