A sötétben lopakodó alak a földre lökte Csónakost, befogta a száját és a hátába térdelt.

– Egy szót se – suttogta a támadó a fülébe. Kilélegzett levegője csiklandozta a bőrét. – És ne ellenkezz.

Csónakos nem reagált. Mégis mi félnivalója lenne? A vézna Geréb nem jelent neki kihívást. Bármikor kiszabadulhat. De kivárt.

– A zászlóért jöttél? Magára hagytad Bokát és Nemecseket? Csak azért, mert az elnök úr azt mondta? Ostobább vagy, mint hittem.

Csónakosban fellángolt az indulat.

Maga alá gyűrte Gerébet, csuklója köré kulcsolta ujjait. Haragosbarna tekintete villámokat szórt.

Geréb pimaszul mosolygott rá.

Csónakos Geréb ajkába mart és hosszan csókolta.

– Na, vigyorogsz még?

Vigyorgott.