Feri szemöldökráncolva szemlélte a doboz tartalmát, ami kánonban nyávogott.

Az esőtől sötétre pettyezett kartondobozzal a csuromvizes Nemecsek állított haza.

– Olyan kicsik és elesettek. Nem volt szívem otthagyni őket ebben az időben – magyarázta Ferinek, miközben egy tiszta törölközővel szárítgatta pihés bundájukat.

– Én ezt értem, de miért kellett éppen idehoznod őket?

– Most mondtam – válaszolta Ernő értetlenül.

– Nem az a baj, hogy... – Feri hatalmasat tüsszentett. Aztán még egyet. – Tehát. A macskák cukik. De allergiás vagyok a macskaszőrre.

– Nem tarthatjuk meg őket, igaz? – Nemecsek szája kezdett lefelé görbülni.

– Sajnálom. Viszont szerintem Bokáék szívesen befogadnák őket.

A szomszédos utcában a Bokával fürdőző Csónakos isteneset tüsszentett.