Kolnay sejtette, hogy valami nincs rendben, ugyanis Barabás nem várta őt a kapuban. Egyedül kullogott hát iskolába.

Padtársa már a helyén ült. Pillantásra se méltatta.

Kolnay szíve összefacsarodott. Mindent tönkretett!

– Miért nem vártál meg reggel? – súgta az óra közepén.

Vállvonogatást kapott válaszul.

– Haragszol a pénteki miatt? Hülye ötlet volt, sajnálom! Nem is gondoltam ám komolyan azt a csókot... – Hangja elhalt, mert megérezte Barabás tenyerének röpke érintését a combján. Nem nézett rá, de füzetét elé tolta.

Nem haragszom – állt a margón.

– Akkor miért nem szólsz hozzám?

Fogszabályzó. Péntek délután óta – firkálta.

– Idióta.

Kolnay a pad alatt megfogta Barabás kezét. Kicsengetésig szorongatta.