"Mi a villámlás?"- gyermekként kérdeztem,
S te nagy beleéléssél elmagyaráztad nekem.
Kint ülve, este a teraszon, a vihart hallgatva,
A tudásodat hallgattam aprón, meg-meg állva.

S ha félelem jött rám, méghozzá halálfélelem,
Odajöttél vígasztalni, s meghallgatni engem.
S akkor sem akadtál ki, mikor fiad ezt kérdé:
"Apa, de azért a Mennyországban lesz tévé?!"

Vagy később, mikor én már nagyobb voltam,
Sziveszteri tűzijátokat lőttünk fel sorban,
S te meglepődve, én ilyedten néztem végig,
Ahogy egy rakéta a szomszéd kertbe átsüvít.

Mikor én mamáéknál ott aludtam egy hétig,
S nem bírtam az egészet, honvágyam volt végig.
Sírva hívva Téged és Anyát megvigasztaltatok,
S meggyőztetek, hogy maradjak még pár napot.

Biztosra mondhatom, jó gyermekkorom volt,
S ehhez te is teljesen hozzátartozol.
Szeretlek Édesapám, vigyázz mindig reám,
És főképp vigyázz magadra, ne érjen semmi kár.