Gyermeki játszadozás tölti el a Lelkemet,
A Lelkemet, mely mindig valamin megremeg.
Megremeg a tudaton, hogy nincs holnap,
Mert a jelen emberei mindent elrontottak.

Hiába mondják, legyél önmagad,
Ez csak halmozza a bajokat.
Mert nincs itt elfogadás senkiben,
S amíg őt nem éri nagy kár
Abba nem gondol senki sem.

Nyugalomban van most lelkem végre.
Nincsen mi zavarhatna,
Zenémet hallgatva.
Új felfedezések, új látásmód jött most.
Nyugalomban van most lelkem, érte.

Hiába kérded tőlem, miért ilyen a világ,
Így teremtetett, így kell elfogadni.
Bármely világ más lehet, bármely élet rosszabb lehet.
S e világ keze húz lefele, rámvon egy igát,
Elbitorolja kedvem, gyermeki fantáziám.

Vége még egynek tele érzésekkel,
Melyeket ki kellett írnom magamból.
Talán olvassák, talán mégsem,
Nem érdekel.
Nékem ilyen érdekeltségem nincsen.