Olyan 40 C° lehet most. Nyár van, már póló nélkül fekszem a barátnőmmel. A barátnőm, név szerint Akira, azt mondja jó lenne egy ventilátor és hogy vegyek egyet, de most őszintén tök felesleges.  Talán egy másik időben mást mondok; de most nem kell ventilátor.. Talán a rossz emlékek miatt, amiről sosem meséltem senkinek, remélve ha magamban tartom egyszer el felejtem.

A napok teltek, az idő pedig nem változott. A barátnőm minden nap el mondta hogy most nem lennénk sült csirkék ha lenne egy ventilátorunk. Bár a sült csirke kifejezésen jót nevettem és el is vittem egy étterembe sült csirkét enni párolt rizzsel. S ahogy az idő telt kezdte fel adni hogy rá vegyen egy ventilátor meg vevésére.

Viszont egyszer csak meg unta. Egymás mellett feküdtünk és pihentünk.  A mai nap nem mentem edzeni, otthon maradtam vele. Rá kérdezett hogy mi bajom van a ventilátorokkal? Én pedig nem tudtam válaszolni. Tudtam hogy muszáj lesz, hogy egyszer így is úgy is meg tudja, de nem akartam hogy ilyen hamar... Végül neki kezdtem.

-Nem akartam hogy ilyen hamar meg tud, tudom már 4 éve együtt vagyunk, de ezt senkinek nem mondtam még el, te leszel az első és egyetlen akinek ezt el mondom. Szóval jól figyelj! - Egyet sóhajtottam, az emlékek át jártak.  " -TÖBB MINT EGY ÉLET!"  "-Mennyivel lesz jobb ha, ennek az árát meg fizetted? " A szavait még mindig pont ugyan úgy hallom...Ahogy ki állt és ahogy meg jelenik ő. Végül nehezen rá vettem magam arra hogy folytassam.  -Az apám egy ventilátor céget vezetett, de nem akár milyet,  hiszen milliókat keresett vele. Ezt meg irigyelték, a pénz és a ventilátor miatt hajnalban meg ölték. Mert kellett nekik az a pénz amelyet meg keresett, én még csak 5 éves voltam, fogalmam sem volt semmiről. Aznap éjjel le mentem, s csak annyit láttam.... Hogy egy utolsó csapást a bakapcsolt ventilátorral hajtsa véghez.. Apám vére egy kicsit rám is csöppent... S èn.... Azt hittem valahogy tudok még segíteni, oda futottam és sirva neki vágtam apám gyilkosához a ventilátort melynek hála el ájult, a riasztó már túl későn meg szólalt a rendőrök jöttek és 12 éves koromig árvaházban voltam, de örökbe fogadtak. Aztán pedig 18 évesen el költöztem. Az örökölt pénzből meg vettem neked a pulcsit és arra is bőven tudtam adni neked pénzt hogy saját házat vehess de a pénz meg maradt s most itt vagyunk ketten együtt.  - El mondtam neki, az egyetlen akinek hajlandó voltam el mesélni az ő volt.  

A napok teltek s ő teljesen meg értett engem.  Segített tovább lépni ahogy csak tudott; már ezzel többet tett értem mint bárki más. Megértette hogy miért utálom a ventilátorokat.

Évekkel később mosolyogva lett a feleségem. Tudtam hogy ő az egyetlen aki megért.   

Vége~

Hi angels!
Tudom rövid lesz, de a kihívásban az volt hogy maximum 1000 words. Így össze hoztam először pont annyit aztán pedig mivel lusta voltam és depis le írtam ennyit.