Hi angels!❤

Egy ezüst hajú lány nézett ki az ablakon. A csillagokat nézte, egyedül volt. Kezében egy könyv volt, a címe Aladin. Az ezüst hajú Leány kedvenc meséje, imádta olvasni s mindig maga elé képzelte ahogy Aladin a perzsa szőmyegével érte jön. Neki is volt egy perzsa szőnyege, nem is akármilyen. Hasonló volt mint az Aladinban levő, csak ez nem repült. Ez a perzsa szőnyeg barna de a széle Lila vannak bojtjai is. Az aljára rá volt írva egy név,  Akira. Az ezüst hajú lányt hívták úgy.  Az a perzsa szőnyeg csecsemő kora óta vele van. Puha és selymes minden éjszaka rajta alszik. 

Egyik éjszaka a perzsa szőnyeg mesélni kezdett. El kezdte mesélni a saját történetét.

Én láttam ahogy akik meg vettek porá égtek, láttam ahogy ez az ezüst hajú lány magányos lett. Éreztem ahogy rám taposnak és semmibe vesznek. Akira ez a lány neve, ki földre sosem rak hogy rám lépjenek. Minden éjszaka engem ölelve alszik. Talán ezért érzem azt hogy engem is szerethet valaki. Hiszen Szép vagyok és kényelmes, de a legtöbben csak rám lépnek. Én láttam embereket halni és születni. Láttam ahogy ennek az ezüst hajú lánynak gyönyörű kék szemei jegesé váltak. Sokáig éltem és volt olyan szerencsém hogy érezem az ő szeretetét. Bár ez a többi perzsa szőnyegnek sosem adatott meg, talán ezért vagyok szerencsés. Az érzés mikor semmibe vesznek és rád taposnak mind testileg mind lelkileg fájdalmas. Igen nekem vannak érzéseim. Mikor a gyerekek a földre raknak és sírva azt mondják nem repülők el romlottam. Akira sosem mondta ezt, Boldog volt hogy vagyok neki.  A szülei a szemem előtt porá égtek, láttam ahogy megerőszakolják, ahogy földre kényszeritik. Ahogy hátba szúrják s majd nem meg ölik.  Pedig még csak 11 éves. Én pedig most vagyok 80 éves; idős vagyok már, sok mindent meg éltem. Ezt a 11 évet azzal töltöttem hogy őt figyeltem.

Egyik nap abba hagyta a mesélést az ezüst hajú lány már idős volt. A perzsa szőnyeg pedig mind végig mellette volt.  Akira el hunyt a perzsa szőnyeg egyedül maradt a földön.  Pár nap el teltével újra mesélni kezdett.

Láttam meg halni azt aki végig engem védett. Végig néztem ahogy a csecsemőből idős néni lesz. Ahogy a napok teltek mindenki csak rám lépet senki nem vet fel egyszer sem. Már senki sem szeret, pedig még mindig olyan szép vagyok mint 100 éve, csak most már poros. Poros mert senki nem szeret, s a földön fekszem mindenki rám lép. Én pedig nem tudok mit tenni. 

A perzsa szőnyeg ismét el némult egy kis fiú vette fel. Húgának rögtön meg mutatva azt mondva ez a szőnyeg olyan mint az aladinban. Bár szegény nem tudja hogy ez a szőnyeg nem csak egy szőnyeg ha nem ez egy perzsa szőnyeg. Talán hónapok sőt évek teltek el mikor a perzsa szőnyeg újra mesélni kezdett.

30 évvel ezelőtt mikor még az akkori kis fiú a földről fel véve engem ki próbálta tudok e repülni mint az aladinban. Húgával csalódtak ám még is meg tartottak. A fiú már 30 éves, hihetetlen hogy az akkor még 5 éves kis fiú lett. A húga pedig egy érett 28 éves nő. A szüleik pedig büszke szülők és már nagyszülők. Èn pedig a perzsa szőnyeg aki újra a földön hever. Már 130 éve itt vagyok és házról házra járok. Senki sem lesz olyan mint Akira.

A perzsa szőnyeg abba hagyta a mesélést és hagyta hogy  a szél el fújja. Neki már mindegy volt. Csak az egykori szürke hajú lányt akarta látni. Tudta hogy ő tényleg szerette. A perzsa szőnyeg egy padlásra került s az évek alatt feledésbe merült. Egyre porosabb lett és egyre magányosabb.  Mikor újra mesélni e kellett alatt bíróságon találta magát.

Gyilkosság történt nem egyszer még is most kell csak beszélnem. A nő volt gyilkos de bíró úr lett volna az áldozat  de a sors drága bátyára került aki pont ara járt. Így eléggé félre sikerült. Az évek mesélni tudnak.

Fejezte be végül a perzsa szőnyeg. Bár még annyi mindent mesélni tudott volna. Az évek alatt Poros lett mert mindenki csak rá lépet senki sosem mosta ki. Pedig milyen szèp lilás barna bojtos perzsa szőnyeg. Az évek el jártak felette, senki nem foglalkozott vele. Már senki sem szerette.

Egy történész talált rá. Kicsit meg porolta s korát meg állapítva vite magával. Szegény perzsa szőnyeg már azt sem tudta mihez kezdjen. Hiányzott neki Akira aki szerette.

Hiányzik az a lány aki sosem taposot rám aki szeretett engem. Láttam embereket meg halni. Láttam ahogy az életemért küzd valaki. Szerencsés voltam hogy volt nekem ő. Láttam pár háborút ki törni és Hitlert meg halni, fogalmam sincs mit keresek én itt még életben.

A történész ezt meg hallva múzeumba vitte. A perzsa szőnyeg azóta is ott áll és mesél miket át nem élt. Ez a perzsa szőnyeg lehet nem repült de mesélt ahogy az idő telt.  Mesélt arról hogy milyen ravasz és gyenge az emberi elme. Sokat nevetett és sírt. Ahogy ő úgy az emlékek is vele öregedtek. A múzeumban talán jól érezte magát, jól esett mesélni mikor volt kinek, de megint csak rá léptek. Egy nap újra a földre került és nem tudott mit tenni. Csak a földön volt és figyelte ahogy mindenki újra és újra rá lép. Hiába mondta ne, senki meg nem hallotta szegény perzsa szőnyeg hangját.

Egy nap az ezüst  hajú lányt látta maga előtt ahogy kezét felé  nyújtja s fel szedi a földről, de ez mind csak álom volt. A földön egyedül nem szertve úgy élt a szőnyeg újra csak porosodott. S egyedül remélte egyszer újra láthassa ezüst hajú tulajdonosát, kinek neve még mindig rajta van. 

Egy nap szörnyű fájdalmat érzett. A tűzben éget. Tudta itt a vég. A perzsa szőnyeg a tűzben éget, de a tudat hogy szerető tulajdonosát újra láthassa meg nyugtatta.

Így ért véget az idős perzsa szőnyeg hosszú élete. Újra a lánnyal lehetett kit mindig is igaz szerető tulajdonosának tekintett. Végre Boldog lehetett, végre érezte a szeretett akkor is ha ezért tűzben kellett égnie. Nem tudta ki volt a gyilkosa de hálás volt. Így ért véget a perzsa szőnyeg kalandja.

Hát mit ne mondjak kicsit nehéz volt de össze hoztam 1000 wordst! Tetszik ez a kihívás, mert ebben van valami kihívás. Kicsit nehezemre eset ez a téma de meg írtam. Milyen lett?