Október 06., Csütörtök
Egy újabb nap. - gondoltam magamban, és elindultam az iskola kapui felé. Amint megláttam Grayson Leet a kapuban rögtön elment az életkedvem. Hogy miért is? Mert egy világi seggfej. Elsősorban azért, mert összetörte a barátnőm szívét, másodsorban pedig a viselkedése miatt. Ő az a tipikus fiú, ami szinte minden könyvben van. Tudjátok az az észbontóan helyes gazdag egoista fasz, aki minden nap más csajjal van. És aki majd a főszereplő csaj miatt megváltozik és boldogan élnek ameddig meg nem halnak. Na, ez az ami sosem fog megtörténni. Ez nem egy könyv haló! Ez itt a valóság és kicsit sem olyan, mint egy szerelmes regény.

- Nancy Robert! Eddig szar napom volt, de most, hogy látlak sokkal jobb lett. - zökkentett ki a gondolatmenetemből az emlegetett szamár. Grayson Lee. Örök hálám annak, aki miatt ez képes lesz megváltozni. Ha lesz ilyen egyáltalán. Miután a barátnőm rájött arra, hogy nem ő lesz az, aki ezt el fogja majd érni, hetekig sírt a vállamon, én pedig próbáltam összeilleszteni a szíve összetört darabkáit.

Úgy szerettem volna azt mondani neki, hogy én megmondtam - mert hát, én megmondtam -, de tudtam, hogy az nem volt a megfelelő pillanat. Néha úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen lány, aki normálisan gondolkozik, és nem álmodozik a lehetetlenről. Nem tudom, hogy egyszerűen csak nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy Grayson Lee soha senkivel nem akar majd egyéjszakás - vagy nappalos - kalandon kívül semmit? És, hogy senki nem lesz olyan fontos az életében, hogy megváltozzon?

- Van olyan, akinél ez a duma beválik? - kérdeztem tőle. Ő csak egy mosollyal válaszolt, majd fordult is egy másik lányhoz. Undorító. Ezek után egyenesen a szekrényemhez menten ahol már a barátnőm várt.

- Sziaaaaa! - ugrott a nyakamba. Na, igen. Ő itt Zoey, a Grayson Lee fanklubb elnöke. Nem viccelek! Tényleg van egy csoportjuk "I ❤️ Grayson Lee" néven, amit ő hozott létre.

- Szia Zoey! - öleltem vissza jó szorosan.

- Van egy jó, és egy rossz hírem. - szólalt meg, miután elengedtük egymást.

- Kezd a jó hírrel. - válaszoltam a fel nem tett "melyikkel kezdjem?" kérdésre, miközben bepakoltam a szekrényembe a cuccaimat.

- Mivel ma van, a születésnapod ezért elviszlek egy buliba. - mondta izgatottan, amitől én is izgatott lettem. Imádok bulizni, de nem a sok pia miatt, hanem egyszerűen, csak ha jó társasággal vagy olyan jó hangulat tud kialakulni, ami garantáltan egy emlékezetes estéhez vezet majd.

- Tényleg? - kérdeztem mosolyogva, a barátnőm pedig bólintott egyet. - Ha ez a jó hír, akkor az a rossz csak nem olyan rossz. - mondtam nevetve, és bezártam a szekrényem ajtaját.

- Hát számodra elég rossz ugyanis ma csütörtök van, és egyedül csak Grayson Lee tart bulit.

- Kizárt, hogy a születésnapomat Grayson házában töltsem! - tiltakoztam azonnal.

- Ha nem jössz el, akkor nem adom oda az ajándékodat, amire már annyira kíváncsi vagy, mert hetek óta csak azt hajtogatom neked, hogy milyen király ajándékot vettem, és, hogy mennyire imádni fogod.

- Akkor sem!

- Oké. - mondta, és lassan elkezdett elindulni az osztálytermünk felé. A francba a kíváncsi fajtámmal.

- Elmegyek. - kiáltottam utána mire ő boldogan megfordult.

- Én is, amikor rád nézek. - szólalt meg mellettem Grayson. - Remélem a bulimról beszéltek, mert van egy különleges ajándékom a szülinapos számára. - suttogta a fülembe kaján vigyorral az arcán.

- Az soha nem fog megtörténni. - simítottam meg az arcát, majd egy szarkasztikus mosoly után elindultam Zoey felé. - Van kézfertőtlenítőd? - kérdeztem, amikor mellé értem ő pedig nevetve elővette a táskájából a kis tubust, és átadta nekem. Nyomtam egy kicsit a kezemre, amelyikkel hozzáértem ahhoz a seggfejhez, majd visszaadtam Zoeynak.

- Szerintem jó páros lennétek. Nancy és Grayson. Grayson és Nancy.

- Most úgy teszek mintha ezt meg sem halottam volna.

...

Általában mindenki várja már az utolsó órája végét jelző csengőt, de én jelen pillanatban ülhettem volna a kilencedik órámon is akkor sem vártam volna a végét. Hogy miért? Azért, mert miután megszólal a csengő, Zoey a karomnál fogva fog elhúzni egészen a buszmegállóig ahol majd felszállunk egy buszra, elmegyünk hozzájuk és a barátnőm elkezd majd kicsinosítani, miközben egész végig az fog a szeme előtt lebegni, hogy "hogyan szerezzünk Nancynek pasit?" ami alatt azt érti, hogy "hogyan szerezzük meg Nancy Robertnek Grayson Leet?". Majd miután késznek nyilvánított indulhat életem legrosszabb születésnapja.

- Nancy. - bökdösött a barátnőm.

- Igen?

- Nézd, ki van az ajtóba. - hajolt közel a fülemhez miközben az említett személy felé mutatott.

- Grayson Lee az osztálytermünk ajtajában van. Csodás. Most kezdjek el ugrándozva tapsolni?

- Egy, Grayson végzős mi pedig tizenegyedikesek vagyunk. - kezdte el elengedve a füle mellett azt a mit az előbb mondtam. - Kettő, nekik sosincs ebben a teremben órájuk és már a tanár is kiment.

- Te tudod az órarendjüket? - kérdeztem meglepődve.

- Nem. Vagyis talán... úgy értem... igen. - mondta kínosan nevetve. - De mindegy is. Szerinted miért van itt? Szerintem... - kezdett bele, de közbevágtam.

- Ki ne mond, hogy miattam! Kizárt dolog, hogy miattam... - kezdtem el, de most az én szavamba vágtak bele.

- Nancy Robert! Pont miattad jöttem. - indult el felém a szóban forgó személy. Zoey csak egy amolyan "én megmondtam" fejjel bámult rám, de nem is törődtem vele.

- Bocsi, de nincs időm rád. - mondtam neki, amikor mellénk értek. Két kezével a padra támaszkodott, és engem nézett hihetetlenül kék szemével. Hullámos fekete hajából egy két tincs az arcába lógott, de ő csak egy mozdulattal hátrasimította. A tincsek viszont ugyan úgy elváltak a többitől és makacsul takarták az arca néhány részét. Egyszerű kék farmert viselt egy fekete pólóval párosítva, ami alól kidomborodtak az izmai az ereivel együtt.

- Szeretném ha... - kezdett bele figyelmen kívül hagyva, amit mondtam, de én nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.

- Bármit is akarsz a válaszom nem. - zártam le ennyivel és elkezdtem elpakolni az asztalon heverő könyveimet és füzetemet.

- Csak hallgass meg!

- Miért kéne meghallgatnom téged? - álltam fel a székemből nevetve, majd a táskámat felvéve indultam ki a teremből.

- Mert én, én vagyok. - jött utánam kitartóan.

- Jaj, bocsánat! El is felejtettem, hogy én most az egyetlen, a tökéletes, az utánozhatatlan Grayson Leevel beszélgetek. - forgattam meg a szemem. - De, hogy miért azt még én sem értem... - tettem hozzá halkan. A fiú még akkor is mellettem állt, amikor a szekrényemhez értem.

- Mit akarsz? - fordultam felé idegesen. Már az is idegesít, hogy itt lélegzik mellettem.

- Kéne egy kis női segítség a háznál a buli kezdete előtt. - mondta el a problémáját miközben idegesen megvakarta a tarkóját.

- Szuper. Rajtam kívül szinte a suli összes csaja boldogan ugorna be hozzád a buli előtt, hogy segítsen.

- Tudom, de te vagy az egyetlen, aki nincs oda értem és...

- Ez aztán igazán jó megfigyelés. Egész életedben talán ez volt a legértelmesebb megszólalásod. A válaszom pedig ne...

- Ott leszünk. - szólt közbe a barátnőm.

- Tessék? - fordultam felé értetlenül. - Csak a magad nevében beszélj Zoey Williams!

- De miért nem?

- Mert semmi humorom egy légtérbe lenni vele. - mutattam Graysonra. - Éppen elég, hogy el akarsz cipelni a bulijára.

- Nem szólok hozzád. - vágott közbe Grayson.

- Mi? - fordultam felé ő pedig csak könyörgő tekintettel bámult rám.

- Ha eljössz segíteni, akkor nem, szólok hozzád.

- Lehetetlen, hogy egy percre is befogd a szád.

- De most ígérem, hogy nem szólok hozzád!

- Az ígéreteid szart sem érnek.

- Nancy kérlek! Legalább miattam gyere. - nézett rám kiskutya szemekkel Zoey.

- Rendben, de kérj bocsánatot. - fordultam Grayson felé.

- Tőled? - kérdezte értetlenül, de én csak nemet intettem a fejemmel. - Akkor kitől?

- Tőle. - mutattam a barátnőmre ő pedig rá vezette a tekintetét. Zoey elpirult, és nem is tudta volna tagadni, hogy teljesen odavan érte.

- Erre semmi szükség. - nézett rám, én pedig csak egy "de igen" fejjel néztem rá vissza.

- Ha megteszem, akkor segítetek? - kérdezte, én pedig bizonytalanul bólintottam. - Oké. Zoey Williams. - lépett közelebb a barátnőmhöz, és a kezeibe vette az egyik kezét. - Bármit is tettem biztosan nagy barom voltam...

- Igen, tényleg az voltál, és tudod elég undorító, hogy ennyire nem törődsz másokkal. Nem emlékszel mit csináltál vele? - kérdeztem idegesen. - Egy önző barom vagy!  - nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe. Napokig játszott vele, kihasználta, összetörte, és képes ezt mondani?

- Tényleg nem emlékszem így hirtelen, hogy mi történt, de elhiheted, hogy nagyon sajnálom Zoey! - nézett mélyen az adott lány szemébe ami elmosolyodott. Velem ellentétben.

- Tudod Garyson ezt hamarabb is megtehetted volna. De persze az egód ellenzi a bocsánatkérést.

- Nagy szavak Nancy Robert. - nézett rám majd a mellettem álló lányra vezette a tekintetét. - Mehetünk?

- Igen. - mondta a barátnőm.

- Akkor jó. A kocsimmal megyünk. - jelentette ki, és elindult az ajtó felé.

- Olyan édes, és csodálatos. - nézett utána Zoey. Csodálattal figyelte Grayson minden lépését.

- Csodálatos? Ez? - néztem én is a szóban forgó személyre.

- Hé! Ez egy elég tárgyiasító megszólalás volt. Ő egy ember, nem pedig egy tárgy! - oktatott ki a mellettem álló lány.

- Majd ha ő sem tárgyiasítja a nőket, akkor majd én is úgy fogok róla beszélni, mint egy emberről.

- Nem mindenki hibátlan Nancy. Ideje lenne elfogadnod ezt és nem utálni a hibákért.

- Ha neked ez csak egy elfogadható hibának tűnik, akkor szeresd, csodáld vagy nekem mindegy, de én nem fogom ezt tenni.

- Még fiatal. Majd abbahagyja pár év múlva. Miért utálod ennyire?

- Mert túlságosan is emlékeztet valakire. - zártam le a témát és elindultam én is az iskola ajtaja felé. Ez az egész beszélgetés egy olyan témát akart elkezdeni boncolgatni, amiről nem szívesen beszélek. És ez a téma az apám.

...

- Megérkeztünk. - állította le a kocsi motorját Grayson, és mindannyian kiszálltunk az autóból. Kétemeletes házuk volt, aminek a falai fehérre voltak mázolva. A házat egy magas kerítés vette körbe, amin ha beléptél egy bokrokkal szegélyezett köves út vezetett a bejárati ajtóig. A házhoz tartozott még egy gyönyörű kert is. A kertben volt egy beépített medence és egy hatalmas fa, aminek az egyik vastag ágára egy hinta volt felkötve.

- Remélem nincs nagy rendetlenség. - fordultam Grayson felé.

- Én csak annyit mondok, hogy egy hete teljesen egyedül vagyok itthon, és nem szeretek takarítani.

- Hát ez csodálatos. - motyogtam magamnak. Amint beléptünk a házba olyan érzésem lett mintha egy csatatér közepén ácsorognánk. - Ezzel most azonnal kezdeni kell valamit. - jelentettem ki a többiek pedig egyetértően bólintottak. - Grayson te szedd össze a ruháidat és tedd a szennyesbe, mert ha véletlenül meglátom, az egyik alsónadrágodat elhányom magam. - mondtam neki, ő pedig röhögve elkezdte csinálni azt, amit mondtam. - Zoey te, kérlek, szedd össze a tányérokat és a poharakat, és mosogasd el. -fordultam hozzá.

- Oké főnök! - húzta ki magát nevetve, és elkezdte csinálni a dolgát. Én addig elkezdtem összeszedni az eldobált könyveket és füzeteket.

- Grayson! - kiabáltam a nappaliból.

- Azt kérted ne szóljak hozzád. - kiabált vissza.

- De most szólj hozzám, mert kéne a segítséged. - mondtam ő pedig egy perc múlva már mellettem állt.

- Miben segítsek hölgyem?

- Ha még egyszer így hívsz, tökön rúglak. - mondtam neki egy szarkasztikus mosoly kíséretében. - Uram. - tettem hozzá gyorsan.

- Miben kéne a segítségem?

- Hová vigyem a könyveidet?

- A szobámba. - mondta, de én még mindig kérdően néztem rá. - Ja, tényleg. Nem tudod hol a szobám. A lépcsőn fel, és a folyosó végén jobbra.

- Köszi. - mondtam, és elindultam a lépcső felé.

- És Nancy! - szólt utánam, én pedig megfordultam. - Nem tudom beindítani a mosógépet. - mondta miközben a saját szerencsétlenségén nevetett.

- Mindjárt megyek és segítek. - nyugtattam meg, és elindultam felfelé a lépcsőn. A lépcső tetején, jobb oldalon nem volt egy szoba sem, csak egy hatalmas ablak, ami alatt egy három személyes fotel helyezkedett el. Bal oldalt egy hosszabb folyosó húzódott, aminek egészen a végéig sétáltam és benyitottam a jobb oldali ajtón. Egy hatalmas szobával találtam szembe magamat, aminek a közepén egy hatalmas franciaágy foglalt helyet, azzal szemben pedig egy tévé volt látható. A falak világos szürkére voltak festve, és tele volt érmekkel és oklevelekkel, amiket az úszás miatt szerzett. A sarokban lévő íróasztal felé vettem az irányt, és letettem a kezemben lévő dolgokat. Amikor megfordultam megakadt a szemem az egyik polcon, ami tele volt képekkel. Közelebb léptem hozzá, és levettem az egyiket. Grayson még kicsi volt. Olyan négy éves lehetett. Az apja nyakában van és annyira nevet, hogy látszódik a kiesett fogának helye. Aranyos volt. Ez a kép sok rossz emléket hozott fel apámmal kapcsolatban. Mi is lehettünk volna ilyen boldogok.

- Nancy. - rontott be a szobába Grayson, én pedig ijedten néztem rá.

- Nagyon sajnálom. Nem akartam kutakodni meg ilyesmi. - mondtam gyorsan, és visszatettem a képet a helyére.

- Semmi baj. - mondta és a polchoz lépett. Levette az előbb kezében tartott képet, és odaadta nekem. - Nézd csak meg nyugodtan.

- Már éppen készültem lemenni. - tettem vissza újra a képet, és az ajtó felé mentem, de Grayson a karomnál fogva megállított.

- Miért utálsz ennyire?

- Semmi közöd hozzá. - jelentettem ki.

- Szerintem van közöm hozzá, hisz én vagyok az, akit utálsz! - vágta a fejemhez, mint, ha ezt eddig nem tudtam volna.

- Ha nem tudod magadtól, akkor elég nagy bajok vannak abban a kis fejecskédben. Talán néha az agyadat is használhatnád nem csak a farkadat. - sikeresen elértem, hogy elengedjen és ezért csak nyugodt szívvel kisétáltam a szobájából.

...

A buli előtt egy órával lettünk kész mindennel. Fáradtan dőltünk le mind a hárman a nappaliban lévő kanapéra.

- Köszönöm, hogy segítettetek. - mondta Grayson.

- Volt más választásom?

- Semmiség. - válaszolta kedvesen a barátnőm.

- Ne vigyelek haza titeket?

- Inkább a halál.

- Nancy! - fordult felém dühösen Zoey.

- Igen?

- Nem tudnál kedves lenni egy percig?

- Nem. - vágtam rá szinte azonnal.

- Ahhh. Kikészülök tőled.

- Oké. Van valakinél egy töltő?

- A szobámban van az ágyam melletti éjjeliszekrényen.

- Csodás. - forgattam meg a szemeimet és felálltam a kanapéról. Felmentem a lépcsőn, majd benyitottam a folyosó végén lévő szobába. Elsétáltam az éjjeliszekrényig, ahol megtaláltam a keresett tárgyat és felraktam tölteni a telefonom.

- Nancy. - rontott be a szobába Zoey. - Ugye maradunk a buliba? - kérdezte kiskutya szemekkel, de én csak egy amolyan "inkább kiugrok az ablakon" fejjel néztem vissza rá. - Akkor megtartom az ajándékodat magamnak. - mosolygott rám.

- Oké maradok, de most hagyj egy kicsit egyedül, hogy ezt feldolgozzam.

- Imádlak. - ugrándozott ki az ajtón a barátnőm, én pedig közben írtam anyának egy üzenetet.

Nancy: Szia, Anya! Elmehetek Zoeyval egy buliba?

Nancy: Nem maradnánk sokáig hisz csütörtök van csak Zoey nagyon el akar engem vinni valahova.

Anya: Ma van, a születésnapod szóval hajnali kettő előtt meg ne lássalak itthon!

Nancy: Te miért nem vagy olyan, mint a többi szülő? Tudod, én jobban örülnék, ha a "holnap iskola" című szövegre hagyatkozva hazahívnál!

Anya: Mert én jobb vagyok, mint a többi szülő! 😌

Anya: Holnap pedig nem mész suliba, hanem velem is megünnepled a születésnapodat. Érezd jól magad! 😊

- Megtaláltad a töltőt? - jött be a szobába Grayson.

- Igen. - mondtam majd felálltam az ágyról.

- Be fogom zárni az ajtót szóval hogyha, szeretnél feljönni a telefonodért akkor, szólj és odaadom a kulcsot.

- Miért zárod be az ajtót?

- Mert nem szeretném, ha részeg idegenek szeretkeznének az ágyamon. - mondta nevetve, majd miután elhagytam a szobát, kulcsra zárta az ajtót.

...

Egy kis idő múlva már az egész ház tele volt emberekkel. A zene hatalmas hangerővel szólt, ami miatt a barátnőm megcsillogtatta a tánctudását, amihez nekem most nem volt kedvem szóval én a kanapén ültem egy pohár vodka naranccsal. Nem terveztem berúgni, de azért mégis csak ma van a születésnapom.

- Hali. - huppant le mellém a viszonylag józannak tűnő Grayson.

- Mit akarsz?

- Azért ennyire ne örülj nekem. - mondta nevetve, de én csak szem forgatva felálltam a kanapéról. - Nem akarsz inkább felmenni a szobámba? Bekapcsolhatnád a tévét vagy adhatok egy könyvet is. Látom, hogy unatkozol. - jött utánam.

- Nem szeretnék egyedül ülni egy szobában a születésnapomon. Zoey pedig nem fog feljönni velem. - biccentettem a fejemmel a táncoló lány felé.

- Maradhatok veled, ha akarod.

- Inkább megyek egyedül.

- Nem szólok hozzád.

- A suliban is ezt mondtad mégis beszélsz hozzám. - néztem rá.

- Ha annyira zavarna, akkor nem válaszolnál.

- Akkor mostantól nem válaszolok, ha az úgy jobban tetszik.

- Figyelj! Én nem szeretem, ha a bulimon unatkoznak, szóval most szeretném, ha feljönnél velem, és néznénk valami filmet, vagy amit akarsz.

- Inkább maradok.

- Szerintem még egy fél óra sem kell ahhoz, hogy az itt lévő fiúk segg részegek legyenek. Ha te most visszamész arra a kanapéra, akkor egy nyugodt perced sem lesz, mert mindegyik fel akar majd szedni.

- Te is pontosan ugyan ezt csinálod most csak nem vagy segg részeg. Egy nyugodt percem sincs tőled, mert fel akarsz vinni a szobádba és kitudja, mit akarsz majd csinálni.

- Hát oké. Akkor menj csak vissza a kanapéra. De ha valaki tapizni kezd, akkor ne feledd majd, hogy én megmondtam. - lépett el tőlem mosolyogva. Én csak szem forgatva visszamentem a kanapéra ahol eddig is ültem.

- Szia, cica. - ült le mellém egy szőke hajú srác. Áradt belőle a tömény alkohol szag. - Miért üldögélsz itt egyedül? - alig tudott már normálisan beszélni, de ez egyáltalán nem zavarta. Még egy kortyot ivott a kezében tartott pohárból, de nem kellett volna, viszont szerintem erre csak akkor jött rá, amikor lehányta a felsőmet a nadrágommal együtt. - Jaj, bocsánat. - mondta miközben felállt és kiszakadt a kertbe, hogy másodszorra is kiadja magából a gyomortartalmat. Dühösen felálltam és egyenesen Graysonhoz mentem.

- Felmegyek veled de, csak mert telibe hányt egy részeg fiú. - fogtam meg Grayson csuklóját és elhúztam egészen a szobájáig.

- Jól áll rajtad a hányás. Feldobja az unalmas felsőd.

- Köszi, seggfej. Igazán kedves vagy. - forgattam meg a szemem miközben Grayson kinyitotta a szobája ajtaját.

- Szívesen. Amúgy gondolom, nem akarsz, egész végig ebben a ruhában lenni szóval adhatok neked egy pólót, ha szeretnéd.

- Kérem hozzá az egyik melegítődet is.

- Miért?

- Mert nem leszek egy szál pólóban sem előtted, sem más előtt.

- Oké adok egyet. - vágta hozzám a ruhákat.

- Köszi. Hol van itt a fürdőszoba?

- Ezzel a szobával szemben. - mondta Grayson én pedig egy bólintással jeleztem, hogy oké, és kimentem a szobából. Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, de szinte rögtön vissza is zártam. Gyorsan visszamentem Grayson szobájába és leültem az ágyra. - Mi történt?

- A fürdőszobába éppen olyan dolgot csinálnak, amit én nem szerettem volna látni. - zártam le ennyivel a témát.

- Hát akkor úgy látszik, hogy itt kell átöltöznöd. - nézett rám perverz vigyorral.

- Elfordulnál, addig ameddig átöltözöm? - kérdeztem, de újra megszólaltam és ezért nem tudott rá válaszolni. - Jobban jársz, ha megfordulsz, mert szerintem nem szeretnéd, ha hozzád dörgölném a hányásos felsőmet. - megforgatta a szemét, és mosolyogva elfordult. A lehető leggyorsabban vettem át a felsőt és nadrágot - amik természetesen nagyok voltak rám. - Oké. - mondtam Grayson pedig visszafordult.

- Nagyon furán néz ki, hogy az alja tovább ér, mint a lábad. Hány centi vagy?

- Százhatvankilenc. Te?

- Rám a vagy a kicsi énemre gondolsz? - tette fel röhögve a kérdést.

- Rád gondoltam te idióta!

- Száznyolcvanhét centi vagyok. De ha a kicsi énem mérete is érdekel, akkor azt is elmondom. Vagy meg is nézheted. - nézetett rám ugyan azzal a perverz mosollyal, mint pár másodperccel ezelőtt.

- Inkább nézzünk valami filmet. - mondtam és felgyűrtem a melegítő szárát.

- Oké, de ezt rossz nézni. - elhessegette a kezemet és a lábaimat az ölébe rakta. Ettől a mozdulattól majdnem leestem az ágyról, de sikerült megtartanom magamat. Grayson szépen felhajtotta a nadrág alját majd visszahelyezte a lábamat oda ahol előbb voltak.

- Miért nem volt jó, úgy ahogy az előbb volt? - kérdeztem értetlenül.

- Mert akkor összegyűrődött volna. - válaszolta nemes egyszerűséggel.

- Mi vagy te? Egy szuperhős, aki a gyűrődések ellen harcol?

- Inkább a vasalás ellen. Nem tudok vasalni.

- Gondolhattam volna, hogy nem tudsz. Szerintem te még a sepregetést is képes vagy rosszul csinálni.

- Lehetnél kedvesebb is. Az mindenkinek jó lenne.

- Lehetnél halott is. Az mindenkinek jó lenne. - mosolyogtam rá, de az inkább grimasz volt, mint mosoly.

- Menthetetlen vagy. - sóhajtott gondterhelten. - Milyen filmet nézzünk? Horror?

- Nem nézek horrort.

- Csak nem félsz Nancy Robert?

- Jó lesz a horror. - mondtam magabiztosan, de amikor Grayson elindította a Démonok között című filmet a magabiztosságom rögtön eltűnt. A filmbe éppen csend volt, ami sosem jelent jót. Aztán a következő pillanatban megjelent az az izé, én pedig egy hatalmasat sikítottam és megfogtam a mellettem ülő fiú kezét, aki úgy nézte ezt a filmet mintha vígjáték lenne. Amint "elmúlt a veszély" visszatettem a kezemet az ölembe, és tovább néztem a filmet. De egy kis idő múlva újra akkorát sikítottam, hogy Grayson jobban megijedt tőlem, mint a filmtől. Kezem újra a fiú karját markolta, de amikor el akartam engedni Grayson megfogta, és összekulcsolta az ujjainkat. Egy másik szituációban ez biztos érdekelt volna, de megint rossz előérzetem volt a filmmel kapcsolatban ezért tovább szorítottam a kezét.

- Életem legrosszabb órái voltak ezek. - mondtam, amikor vége lett és elengedtem Grayson kezét.

- Nekem is. - mondta a kezét masszírozva.

- De te nem féltél.

- Igen, de húsz percenként kiszakítottad a dobhártyámat a sikításoddal és azt hittem, hogy eltöröd a kezemet. - háborodott fel nevetve. - Legközelebb szólj, hogy ne nézzek veled horrort.

- Legközelebb? - kérdeztem meglepődve.

- Bocsánat. Elfelejtettem, hogy utálsz. - mondta és visszadőlt az ágyra.

- Ha tudnál normálisan viselkedni, nem feküdnél le egy lánnyal miközben három másikkal is kavarsz, nem keverednél folyton verekedésbe részegen, és nem lennél egy ekkora arrogáns farok akkor nem utálnálak.

- Tudok olyan is lenni.

- Tényleg? Ezt elég nehéz elhinnem.

- Attól, hogy őfelsége nem látott még olyannak az nem azt jelenti, hogy nem tudok olyan lenni. - fordult felém mérgesen. - Ha kell meg is mutatom.

- Tessék?

- Harminc nap. Harminc napig nem flörtölök más lánnyal és nem is fekszem le velük. Nem leszek arrogáns farok és te leszel az egyetlen lány az életemben.  Ha addigra nem szeretsz belém és vallod be, hogy nem csak egy kanos seggfej vagyok, akkor beismerem, hogy igazad volt, nem tudok más lenni, és békén hagylak. Örökre.

- Nincs humorom ahhoz, hogy veled legyek harminc napon keresztül szóval biztos, hogy nem. És amúgy is. Szerinted képes lennék harminc nap alatt beléd szeretni? - nevettem el magam hitetlenkedve.

- Lehet. - rántotta meg a vállát.

- És neked ebből mi hasznod van?

- Az, hogy ha belém szeretsz, akkor igazam lesz és szeretem, ha igazam van. Bónuszba pedig kapok még egy csajt, aki odavan értem.  Ha pedig továbbra is utálni fogsz, akkor viszont szívességet teszek neked azzal, hogy soha többé nem szólok hozzád.

- És ha én beléd szeretek te pedig nem szeretsz belém, és a harminc nap leteltével én ott maradok egyedül a viszonzatlan szerelmemmel?

- Tudod elég érdekes, hogy milyen magabiztosan mondogatod folyamatosan, hogy nem fogsz belém szeretni és mégis ezt kérdezed tőlem.

- Ha nyerek, soha többé nem szólsz hozzám semmilyen formában. - nyújtottam felé a kezemet.

- Ha én nyerek, akkor bevallod, hogy nem vagyok seggfej és, hogy igazam volt. - tette bele a kezét az enyémbe és megrázta.

És aznap megkötöttem azt a bizonyos fogadást életem megkeserítőjével és tönkretettem az életem. Legalábbis ezt hittem.