Október 08., Szombat
- Mit szeretnél? - kérdeztem, amikor odaértem Graysonhoz.

- Mivel ez már a második nap ezért gondoltam nem csak felhívlak azzal, hogy hiányzol, mert azt mondtad, hogy nem akarod hanem... - kezdte el, de nem tudta folytatni, mert megint megpofoztam. - Hé! Ezt most miért kaptam?

- Mondtam, hogy ha fel mersz hívni éjfélkor azzal, hogy hiányzom akkor ez fog történni. Na, de most már folytasd nyugodtan.

- Hihetetlen vagy! - rázta meg a fejét nevetve. - Szóval. Gondoltam nem csak felhívlak, hanem ide jövök és elviszlek valahová.

- Hová?

- Nem mondom meg. - mondta mosolyogva, és megnyomta az orrom.

- Hé! - csaptam rá a kezére. - Ne nyomogasd az orrom!

- Bocsi, de olyan cuki vagy azzal az alig százhatvankilenc centiddel.

- Nyomogasd a farkadat. Az is biztos cuki az alig két centijével.

- A farkamat inkább másba szoktam nyomogatni. - nézett rám perverz mosollyal. - Akár beléd is nyomogathatom, ha szeretnéd.

- Undorító kanos állat! - csaptam rá a vállára. Ő csak nevetett azon, ahogy kínlódom, majd megfogta a kezemet és elhúzott a kocsijáig. - Utállak Grayson. - mondtam miután beszálltam mellé a kocsiba.

- Tudom.

- Te is utálsz engem? - kérdezem hirtelen.

- Nem. Miért utálnálak? - kérdezte miközben megfogta a kezemet és igéző tekintettel nézett rám. - Túl jó segged van ahhoz, hogy utáljalak. - mondta ki teljesen komolyan.

- A kurva anyád! - húztam ki a kezem a kezei közül ő pedig már nem bírta visszatartani a belőle ki kívánkozó nevetést. Egy ideig csak néztem a mellettem vergődő fiút, de egy perc után én is csatlakoztam. Igazából a végén már azt sem tudtam, hogy min nevetünk olyan nagyon, de egyikünk sem akarta abbahagyni. Amikor kezdett kicsit csillapodni a röhögésünk akkor egymásra néztünk és újra elkezdtük.

- Oké. Huh. Nyugi. Ez nem volt olyan vicces. - próbálta nyugtatni magát Grayson miközben próbálta visszatartani a nevetését.

- Indulhatunk? - kérdeztem, amikor mind a ketten lenyugodtunk.

- Nevetés közben úgy vergődsz, mint egy partra vetett hal. - indította be a kocsit.

- Te pedig olyan vagy, mint egy szurikáta, aki betévedt a marihuána ültetvények közé. - vágtam vissza, és az út további részén már nem szólaltunk meg.

- Megérkeztünk. - jelentette ki és leállította az autót.

- Te elhoztál a partra? - szálltam ki a kocsiból izgatottan.

- Igen. Na, gyere! - mondta és a part felé kezdett sétálni.

- Várj! - szóltam utána mire ő megállt. Én csak amennyire csak tudtam hátrafordultam, és megnéztem a seggem.

- Te most mit csinálsz? - kérdezte értetlenül.

- Azt mondtad, hogy jó a seggem szóval gondoltam megnézem, hogy igazad volt-e. - rántottam meg a vállam.

- És igazam volt?

- Kivételesen. De csak azért, mert az én seggemre mondtad, hogy jó és én tökéletes vagyok. Viszont ha még egyszer a seggemről beszélsz, úgy pofon váglak, hogy a taknyodon csúszol végig. - mentem el mellette ő pedig rögtön utánam jött, és belemarkolt a fenekembe. Már kezdtem volna káromkodás közepette betartani, amit ígértem, de ő most megfogta a kezem és közelebb húzott magához mielőtt sikerült volna a tervem.

- Azt mondtad, hogy nem lehet róla beszélni, de azt nem mondtad, hogy nem foghatom meg. - nézett rám idegesítő vigyorral az arcán.

- Azt hittem egyértelmű, hogy a kezedet tartsd a seggem tíz méteres körzetén kívül.

- Én Grayson Lee vagyok. Nekem ez nem egyértelmű. - mondta, és a hátam közepétől kezdve vezette le a kezét egészen a fenekemig, és ott meg is állt. Szívesen letöröltem volna azt az idegesítő vigyorát a képéről, de az egyik kezemet még mindig fogta, a másik kezemmel pedig próbáltam feljebb tenni az ő kezét, hogy a derekamat fogja és ne a fenekemet.

- Tudod néha hihetetlenül utállak!

- Csak néha, Nancy Robert? - ó, hogy azok a fránya kétértelmű mondataim.

- Mindig.

- Huszonnyolc nap múlva már nem ezt fogod gondolni. - mondta, puszit nyomott a homlokomra és elengedett. Menj a francba!

- Grayson. Csak, hogy tisztázzuk. Mindig ezt fogom gondolni. - kiáltottam és utána szaladtam, de ahelyett, hogy mellé mentem volna felugrottam a hátára. Nehogy már sétáljak, amikor ő is tud vinni!

- Jézusom, de könnyű vagy. - mondta nevetve, majd végigsétálta a pártot miközben én egész végig a hátán csimpaszkodtam. - Bemenjünk a vízbe?

- Csak ha a hátadon maradhatok, ugyanis nem tudok úszni. - mondtam miközben a vállára tettem a fejemet. Ez az egész olyan meghitt lett volna, ha nem Graysonnal vagyok itt.

- Nem úgy gondoltam, hogy ússzunk. Csak addig ameddig bokáig nem ér a víz. Vagy beljebb ha akarsz. De amúgy te tényleg nem tudsz úszni? - kérdezte, én pedig nemet intettem a fejemmel. - Holnap, vagyis ma, terveztem lemenni az uszodába. Nem akarsz jönni? Megtaníthatlak úszni.

- Október van. Te most akarsz menni, úszni?

- Fedett az uszoda és van olyan medence, amibe meleg a víz. - nevetett ki, és elkezdett bemenni a vízbe miután leszenvedte magáról a cipőjét.

- Nem fogok fürdőruhában mászkálni előtted te perverz állat.

- Mért nem? Én élvezném.

- Na, látod? Pontosan ezért nem.

- Esküszöm, hogy nem leszek perverz állat. Amúgy is. A fogadás miatt nem szabad annak lennem.

- Ha ennyire komolyan vennénk ezt az egészet, akkor te már rég elveszítetted volna a fogadást.

- Hé! Maximum kétszer voltam perverz amióta megkötöttük a fogadást.

- Inkább kétezerszer. - motyogtam az orrom alatt félhangosan. - És amúgy is. Mi van, ha megfulladok?

- Tartok egy bulit és megünneplem, hogy már nem vagy. - mondta nevetve én pedig megcsaptam a vállát.

- Seggfej.

- Én Grayson vagyok. Örülök, hogy megismertelek.

- Egyre rosszabbak a beszólásaid. - mondtam, de ő csak előre hajolt én pedig majdnem lecsúsztam a hátáról egyenesen a vízbe. Hangosan sikítottam egyet, és erősebben fogtam Graysont aki nevetve egyenesedett fel. Olyan erővel csimpaszkodtam még mindig rajta, hogy elengedte a lábaimat, kinyújtotta oldalra a kezét, de én még mindig rajta maradtam.

- Szerintem én leszállok. - jelentettem ki és leugrottam róla. Leültem a homokba, és csak néztem ahogyan Grayson nem törődve azzal, hogy vizes lesz, ment beljebb. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Nem sokkal később megunta, hogy a vízbe legyen egyedül, - én pedig tuti nem megyek vele - és elkezdett kifelé sétálni. A part tele volt kisebb lámpákkal, amik erősen világítottak ezzel hangulatosabbá varázsolva az egész partot. Grayson pár másodperc múlva már póló nélkül jött felém miközben megrázta a vizes haját. A lámpákból áradó sárgás fények csak az egyik oldalát világították meg ameddig a másik oldala árnyékban maradt. Elővettem a telefonomat és úgy éreztem, hogy muszáj lefotóznom, ahogy a kocka hasú Grayson vizes hajjal póló nélkül sétál felém a kis fényforrásokkal kirakott homokos parton. Ő is észrevette, hogy mit csinálok és mosolyogva pózolt a kamerának én pedig csak nevetve csináltam róla még több képet.

- Megnézhetem őket? - kérdezte miután leült mellém.

- Sajnos mindegyiken ronda vagy szóval semmi értelme megnézned. - rántottam meg a vállam, de ő csak kivette a telefonomat a kezemből, és elkezdte nézegetni a képeket. Mivel be kell vallanom, hogy mindegyik képen nagyon jól nézett ki ezért a soromat elfogadva közelebb ültem hozzá és vele együtt néztem a mobilom képernyőjét.

- Csináljunk egy közöset is. - mondta és megnyitotta a telefonomba a kamerát. Meg akarta puszilni az arcom, de én próbáltam elhúzódni. Végül Grayson a másik kezével magához húzott és sikerült megcsinálnia a képet. Ezek után elengedett és átküldte magának.

- Minek neked ez a kép?

- Ezen a képen úgy nézel ki, mint aki nem utál. Plusz kellenek az emlékek. - válaszolt a kérdésemre. - Majd kinyomtatom neked megkésett születésnapi ajándékként, hogy majd minden nap nézhesd, ahogyan megpuszil egy szexi félisten.

- Nem vagy az. És ami a képet illeti. Lehet, hogy úgy néz ki, hogy nem utállak, de hidd el. Még...

- Még mindig utálsz. Tudom. De én, viszont nem utállak, mert...

- Mert túl jó a seggem. Tudom. - fejeztem be most én a mondatát.

- Gyere! - mondta, és felállt a földről.

- Hová?

- Majd meglátod.

- Nem bízom benned.

- Emlékszel a fogadás arra a pontjára, hogy azt teszed, amit mondok?

- Nem is volt ilyen pont. - mondtam értetlenül.

- Most már van. Na, gyere! - húzott fel a földről.

- Nem ér változtatni a szabályokat.

- Én nem változtatom. Ez eddig is így volt csak nem említettem. De mivel már belementél a fogadásba ezért bármilyen új szabályt is vezetek, be neked azt el kell fogadnod.

- Én miért te hozod a szabályokat?

- Mert én találtam ki a fogadást.

- Ez hülyeség.

- Akkor más módon fogom elérni amit, szeretnék. - jelentette ki, és felkapott a vállára. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. Egyenesen a tengerbe vitt engem én pedig most már nem próbáltam meg kiszabadulni a karjai közül. Inkább csak egyre jobban kapaszkodtam belé. - Ne félj már ennyire. Ez csak víz!

- Ez csak víz, amibe megfulladok, ha elengedsz. - akadtam ki.

- Bármennyire is szeretném, nem fogom engedni, hogy megfulladj.

- Tudod most így belegondolva nyugodtan engedj el. Inkább megfulladok, minthogy veled legyek.

- Oké akkor elengedlek. - mondta és elengedte a lábamat. Én amilyen gyorsan csak tudtam megpróbáltam lemászni a válláról. Sikerült valahogyan az ölébe kerülni és szorosan a dereka köré fontam a lábaimat.

- Te tényleg nagyon félsz a víztől. - nevetett ki és a derekamra tette a kezeit. - De ha leguggolok, akkor is csak a derekamig ér a víz. Nézd! - guggolt le, ami miatt tiszta víz lett a nadrágom, és a pulcsim alja.

- Grayson Lee! Vigyél ki. Most! - bólintott egyet és elkezdett kifelé jönni a vízből. Amikor már a szárazföldön voltunk akkor sem engedett el ameddig el nem értünk a kocsihoz. - Hoztam törölközőt. - vette ki a csomagtartóból az említett tárgyat.

- Ezt még visszakapod valahogy.

- Hát ajánlom is, hogy add vissza a törölközőmet. - nevetett miközben megtörölte a haját.

- Nem erre értettem. Hanem arra, hogy bevittél a vízbe miközben tudtad, hogy nem tudok úszni és félek. Meg is fulladhattam volna! De ha ez nem lenne, elég csurom víz vagyok. Mi a faszért jöttem el veled?

- De nem fulladtál meg, és ne hisztizz már. Majd megszárad.

- De megtörténhetett volna.

- De nem történt meg Nancy. Ennyi erővel nem kellene járnod, mert lehet, hogy elesel. Ott voltam melletted és tartottalak. Amikor meg nem akkor is annyira kapaszkodtál, hogy lehetetlen volt, hogy elsüllyedj. De ha mégis megtörtént volna, akkor egy másodperc alatt megfoglak. Nem történhetett volna meg, még akkor, sem ha te magad akartál volna megfulladni, mert nem engedtem volna. De ezek után nem én vagyok az a Grayson aki vigyázott az életedre hanem az a Grayson vagyok aki bevitt a vízbe. Tanuld már meg a jót látni a dolgokba ne csak a rosszat, amit aztán a másik fejéhez vághatsz. - Grayson idegesen a hajába túrt és vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon. - Mennünk kéne. - szólalt meg egy kis idő után.

- Én a jót látom a dolgokba csak az a baj, hogy benned nincs egy se. - adtam neki vissza a kezemben tartott törölközőt, ő pedig betette a csomagtartóba majd bezárta. Ezek után beültünk az autóba és egyikünk sem szólalt meg. Egész úton próbáltam arra koncentrálni, hogy ne aludjak el, de nem igazán jött össze.

- Nancy. Hé! Nancy. - próbált felkelteni Grayson több-kevesebb sikerrel. Én csak ülő helyzetben rádőltem a mellkasára és átkaroltam a hasát. - Nagyon aranyos, vagy amiért úgy viselkedsz, mintha egy nagy plüss maci lennék, de fel kell kelned, mert ha visszaalszol, akkor nem tudok mit kezdeni veled és azt biztos, hogy nem kockáztatom meg, hogy a szüleiddel a házban bevigyelek a szobádba.

- Nem érdekel, mit csinálsz, de én alszok. - motyogtam Grayson mellkasába.

- Akkor valahogy mégis csak beviszlek. - mondta sóhajtva. A kezeimet áttette a nyakába, az egyik kezét a lábhajlatomhoz a másikat pedig a derekamhoz tette, és kiemelt az autóból. Hihetetlenül halkan kinyitotta az ajtót és mivel tudta, hogy hol az ablakom ezért kikövetkeztette, hogy melyik az én szobám, majd benyitott az ajtón. Óvatosan letett az ágyamra, levette a cipőmet és betakart. - Jó éjszakát! - simított ki az arcomból egy hajtincset, majd - még mindig hihetetlenül halkan - elhagyta a szobát. Ezek után már az a kis éberségem is eltűnt, ami volt és elaludtam.

...

- Hali. - rontott be a szobámba Zoey. - Te még alszol? - kérdezte meglepődve. - Ez fura. Mindig már nyolckor fent vagy. És miért vagy félig vizes ruhában? - ugrott rá az ágyamra.

- Mennyi az idő? - kérdeztem álmosan.

- Fél kettő. - közölte velem nevetve. - Mit csináltál este?

- Graysonnal voltam.

- Tessék? - lepődött meg. - Úristen! Mindent tudni akarok!

- Most alszok. - fordultam át a másik oldalamra és megpróbáltam aludni.

- Akkor megkérdezem őt. - vette el a telefonomat az asztalról. - Bent volt a házban hajnali háromig? És hová akar vinni? És milyen képről van szó?

- Igen bent volt a házban egy ideig, de honnan..- ültem fel az ágyon, mert tudtam, hogy úgysem fog békén hagyni.

- Küldött üzenetet. - nyújtotta felém a telefonom.

Grayson: Tudom, hogy alszol, de sikeresen kijutottam.

Kézbesítve: 2:58

Grayson: Ja és holnap, vagyis ma elviszlek valahova! 😉

Grayson: Ó, és reggel majd kinyomtatom neked a képet!

- Szóval éjfélkor felhívott, hogy hiányzom neki... - kezdtem el mesélni egészen addig ameddig hajnalban ki nem ment a szobámból. - Szóval, ja. Nem volt semmi érdekes.

- Nem volt semmi érdekes? Komolyan Nancy? Istenem nektek össze kell jönnötök. MOST! - kezdett el ugrándozni a szobámban Zoey. - Látni akarom azokat a fotókat! - ugrott vissza az ágyamra izgatottan. Megmutattam neki a képeket, ő pedig újra ugrándozni kezdett. - Neked van képed a félmeztelen Grayson Leeről. Tudod, hányan akarják, hogy legyen róla egy ilyen képük? És akkor arról be is beszéljünk, hogy van vele egy közös képed, AMIN MEGPUSZIL! És olyan kibaszott aranyos volt, hogy mielőtt kiment azt mondta neked, hogy "jó éjszakát!". Meg az is amikor azt, mondta, hogy nem engedte volna, hogy meghalj bár azért amiért még akkor is veszekedést generáltál amikor kedves volt veled nagyon haragszom. Ettől eltekintve fangörcsöt fogok kapni Nancy pedig még nem is vagytok együtt! Bele se merek gondolni, hogy milyen lesz, ha együtt lesztek! És van ötleted, hogy hová mentek? - hadarta el a mondanivalóját én pedig alig tudtam követni.

- Nincs. - rántottam meg a vállam.

- Te nem is izgulsz? - kérdezte és mire odanéztem már a ruhásszekrényembe kutakodott.

- Te meg mit csinálsz?

- Ne is foglalkozz velem. Inkább kérdezd meg, hogy mikor mentek. - sóhajtva vettem a kezembe a telefonomat majd ráírtam Graysonra.

Nancy: Hali. Mikor szeretnél menni arra a titokzatos helyre?

Grayson: Attól függ, hogy mikorra leszel készen Csipkerózsika.

Nancy: Miért pont Csipkerózsika?

Grayson: Mert tegnap már azon gondolkoztam, hogy meg kell ajándékoznom az igaz szerelem csókjával, mert nem keltél fel.

Nancy: Szerencséd, hogy nem próbáltad meg. És amúgy nagyjából húsz perc múlva kész vagyok. Majd hívlak, ha jöhetsz.

Grayson: Oké Csipkerózsika.

- Na, mit mondott? - kérdezte miközben hozzám dobott egy felsőt és egy nadrágot.

- Azt, hogy akkor indul, amikor készen vagyok.

- Biztos csak ennyi? - kezdte el húzogatni a szemöldökét.

- Ne kezdj el ugrándozni, oké? - nyújtottam felé a telefont.

- Ugye tudod, hogy ez egy célzás volt arra, hogy meg akar csókolni? - kérdezte és megpróbált nyugodt maradni.

- Nem, nem akar. És ezt a felsőt biztos, hogy nem veszem fel. Látod mekkora a kivágása? Ez a melleim felét sem takarja el!

- Örülj neki, hogy nagy melleid vannak. Néz meg az enyémek milyen kicsik. Ölni tudnék a te melleidért. Olyan...

- Ne is folytasd! Nem szeretnék a mellekről beszélgetni. És azt, hogy én ezt valaha is felveszem, felejtsd el.

- Legalább csak had nézzem meg rajtad! - sóhajtva kivettem a kezéből, elmentem a fürdőszobába, és felvettem a pólót a fekete oversized nadrágommal együtt. Igazából imádtam ezt a felsőmet. Egyszerű volt, de nagyszerű. Hosszú ujja és bézs színe volt, ami kiemelte a barna szemeimet. Az egyetlen baj az volt vele, hogy egy mély szív alakú kivágása volt, ami látni engedte az egész dekoltázsomat. A levett ruháimat a kezembe véve sétáltam vissza a szobámba ahol Zoey várt.

- Ez tökéletes! - csillant fel a szeme amint meglátott. - Most pedig vedd fel ezeket és én pedig megbeszélem anyuddal, hogy elmegyünk. - ugrándozott ki a szobámból én pedig odamentem a nekem kikészített ékszerekhez. Az egyetlen dolog, amit elvettem az egy kis kör alakú fülbevaló volt. Elővettem az egyik fekete vászon táskámat, bepakoltam minden szükséges dolgot, és már hívtam is Graysont.

- Szia! - köszöntem bele a telefonba miközben egy kócos kontyba kötöttem a hajamat.

- Készen állsz, hogy egy szexi félisten elvigyen egy csodálatos helyre?

- Egy szexi félisten? Azt hittem te akarsz elvinni valahova.

- Haha. Nagyon vicces vagy. Öt perc múlva ott vagyok.

- Oké. - tettem le a telefont. A táskámmal a vállamon mentem ki a konyhába ahol anya és a barátnőm várt.

...

- Legyetek óvatosak. - kiabálta anya a konyhából, amikor kiléptünk az ajtón. A ház előtt már ott állt a fekete Range Rover, én pedig rögtön felismerve kezdtem el arrafelé sétálni.

- Szia. - öleltem meg a barátnőmet a kocsi előtt.

- Zoey. Hazavigyelek? - húzta le az ablakot Grayson.

- Nem kell. Szeretek sétálni. - utasította vissza mosolyogva. - Ja, és vigyázz Nancyre!

- Én mindig. - mosolyogva szálltam be az autóba, és egy utolsó "szia" után felhúztam a kocsi ablakát, és elindultunk.

- Ilyen is ritkán van. Nancy Robert mosolyogva száll be az autóba. - jegyezte meg miközben alaposan végignézett rajtam. Szemeit egy kicsit talán túl sokáig rajta tartotta a melleimen, de végül nem szólt semmit.

- Nem miattad van.

- De valld be, hogy most már nem utálsz.

- Hát tudod... - kezdtem el halkan. - Tudod, az van... - fordultam felé amennyire csak tudtam. Megfogtam a szabad kezét és piszkálni kezdtem az ujjait. Ő csak meglepődve nézett rám. Láttam rajta, hogy szeretné, ha folytatnám. - Az van, hogy még mindig utállak. - néztem fel rá teljesen komolyan, de amikor megláttam az értetlen arcát már nem tudtam komoly maradni.

- Bárcsak belefulladtál volna tegnap a vízbe. - röhögte el magát Grayson, és innentől csak az utat figyelte.

- Ha hagytad volna, hogy megfulladjak akkor te lennél az a Grayson, aki bevitt a vízbe és hagyott megfulladni.

- Én inkább úgy mondanám, hogy én lennék az a Grayson, aki megtette élete legjobb döntését.

- Ez nehezen hiszem el ugyanis ez a Grayson Lee vett rá egy harminc napos fogadásra, aminek az a lényege, hogy beléd szeressek.

- Úgy terveztem, hogy a fogadás után hagylak megfulladni.

- Akkor most azt akarod mondani, hogy harminc napig az idegesítő fejedet kell bámulnom, és utána hagysz megfulladni magyarán te, leszel az utolsó emlékem? Te aztán tudod, hogy hogyan kínozz meg egy embert.

- Hát igen. Már jártas vagyok a témában.

- De jó nekem. - forgattam meg a szemeimet. - És amúgy mi lesz, ha valamelyikünk megszegi a fogadást? Meg amúgy a szabályok sincsenek teljesen letisztázva.

- Gondoskodtam róla. - mondta, és kivett a kesztyűtartóból egy papírt. - Írtam egy szerződésféleséget. - adta a kezembe.

- 30 nap a szerelemig. - olvastam fel a címet. - Ez komoly?

- Aha.

- Hát oké. - mondtam nevetve.

30 nap a szerelemig

1. szabály: Egyik fél sem flörtöl, randizik, csókolózik és fekszik le senki mással.

2. szabály: Nancy Robert megtesz mindent amit Grayson Lee kér. (tilos csókot, szeretkezést és más ehhez hasonló dolgot kérni!)

3. szabály: Ha Nancy Robert nem szeret bele Grayson Leebe ezalatt a 30 nap alatt akkor Grayson nem szólhat többé hozzá, csak ha tényleg nagyon fontos.

4. szabály: Ha a fogadás végére Nancy Robert mégis beleszeret Grayson Leebe akkor be kel lépnie az "I ❤️ Grayson Lee" nevű fanklubba.

5. szabály: Mind a két félnek 100%-ban őszintének kel lennie egymással.

Ha valamelyik fél megszegi a szabályokat akkor a fogadás automatikusan megszűnik. Ha ez megtörténik, akkor onnantól egyikük sem beszélhet a fogadásról.

Grayson Lee ________

Nancy Robert ________

- Nem is olyan rossz, mint amire számítottam. - dicsértem meg Graysont.

- Akkor aláírod?

- Nem. - mondtam ki egyszerűen.

- Gondolhattam volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű.

- Hát nyilván. Az első probléma az a cím. Nagyon gagyi. A második probléma pedig a 3. szabály. Mi az, hogy csak akkor szólsz hozzám, ha nagyon fontos? Akkor se! Aztán a 4. szabály. Szó sem volt róla, hogy ha vesztek, akkor be kell lépnem a fanklubodba.

- Akkor ne veszíts, és majd akkor nem kell. - mosolygott rám. - Amúgy azt hittem, hogy azért fogsz kiakadni, mert te sem flörtölhetsz senkivel meg hasonlók.

- Úgysem fogod kibírni, hogy ne flörtölj, senkivel szóval úgysem kell majd sokáig kibírnom. - rántottam meg a vállamat. - Viszont van még pár gondom vele. Mint például az, hogy a "kell" szó az két "l" és te mindenhol eggyel írtad. Aztán a betűtípus sem tetszik. Meg hát csúnyán írtál azoknál a részeknél, amit kézzel írtál. Több problémám nincs vele.

- Hát azt gondoltam mivel nem igen maradt olyan részlet, amibe nem kötöttél bele.

- Amúgy nem baj, ha lefotózom?

- Nem. Fotózd le nyugodtan. És jusson majd eszedbe az "úgysem kell majd sokáig kibírnom" mondatod majd akkor is, ha megnyerem a fogadást.

- Lehetetlen, hogy megnyerd a fogadást. Ja, és végre elmondhatnád, hogy hová viszel.

- Az titok. De amúgy mindjárt ott vagyunk, és akkor majd meglátod.

- Titok? Ez most komoly? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Igen, komoly. Miért? Talán nem bízol bennem?

- Egyáltalán nem bízom benned.

- Majd fogsz.

- Ja. Majd álmodban. - forgattam meg a szememet és visszatettem a papírt a kesztyűtartóba.

- Szeretem megvalósítani az álmaimat.

- Akkor kérlek, álmodd azt, hogy öngyilkos lettél. - mosolyogtam rá.

- Nem tudnál egy kicsit kedvesebb lenni?

- Én kibaszott kedves vagyok csak nem veled.

- És megtudhatnám, hogy miért? Én mostanában nagyon is kedves voltam. Nem tudnád egy kicsit te is megeröltetni magadat?

- Tudod ez az egyik baj veled Grayson. Attól, hogy 2-3 napig kedves vagy a fogadás miatt nem leszel jobb ember. Ez a kedvesség csak látszat, és nem fogok bedőlni neki. Nem lettél kedvesebb. Nem lettél jobb ember, és nem érdemelsz több kedvességet tőlem.

- Több kedvességét Nancy? Semennyi kedvességét nem kaptam tőled. És most nem csak erről a pár napról beszélek.

- Akkor?

- Amióta személyesen is ismerlek egy kedves szót sem szóltál hozzám.

- Amióta személyesen is ismersz? Ismertelek máshogy is? - kérdeztem értetlenül.

- Megérkeztünk. - jelentette ki figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. Elvette a hátsó ülésről a táskáját, majd kiszállt a kocsiból.

- Nem válaszoltál a kérdésemre. - siettem utána.

- Azért mert nem fontos. - rántotta meg a vállát.

- De nekem fontos.

- Inkább nézd meg, hogy hol vagyunk. - mondta én pedig elvettem a tekintetem Graysonról, és jól szemügyre vettem a helyet ahová hozott. Egy füves réten voltunk, ami tele volt hőlégballonokkal. A kassza előtt emberek sorakoztak, hogy jegyet vehessenek. Akik már megvették a jegyüket egy-egy hőlégballon előtt álltak, amik különböző színekben pompáztak. Nagyjából hat éves korom óta ki akarom próbálni, de a szüleim sosem vittek el. Anya félt a magasban apáról pedig inkább ne beszéljünk.

- Mi most ki fogunk próbálni egyet? - kérdeztem izgatottan.

- Igen. - mosolygott rám Grayson.

- Úristen! - kezdtem el ugrándozni. - Hat éves korom óta ki akarom próbálni.

- Tudom.

- Honnan?

- Lehet, hogy megkérdeztem Zoeyt.

- Lehet? - néztem rá kérdő tekintettel.

- Lehet. Na, de inkább menjünk.

- Igazad van. - bólintottam mosolyogva és elszaladtam a kasszához. Beálltam a sorba, és olyan szinten boldog voltam, hogy azt szavakkal nem lehetett volna kifejezni.

- Tudod Nancy. Nekünk nem kell kivárni a sort. - mondta Grayson miután ő is odaért.

- Miért nem?

- Mert van egy saját hőlégballonom. - dicsekedett el vele.

- Gondolhattam volna. - forgattam meg a szemeimet. - Amúgy miért van egy saját hőlégballonod?

- A szüleim is szerettek hőlégballonozni. Szóval vettek egyet. És az most már az enyém.

- Most az egyszer nem fogok beszólni, azért mert el lettél kényeztetve.

- Vigyázat emberek éppen történelmi pillanat történik! - kiabálta el magát Grayson. - Nancy Robert nem fog beszólni. Wow! Nem hittem, hogy ez valaha is tanúja leszek ennek, csodás pillanatnak. Nem is tudom felfogni. Milyen átok kényszerített erre a tettre?

- Köszönd a hőlégballonodnak.

- Akkor menjünk, hogy meg tudjam köszönni neki.

- Oké. - bólintottam izgatottan. Grayson ment elől én pedig serényen követtem. Egy perc múlva már ott is voltunk a hatalmas színes csoda előtt.

- Látom, nagyon tetszik neki. Ő a barátnője Mr. Lee?

- Olyasmi. - kacsintott a hőlégballon mellett álló harmincas éveiben járó nőre és beszálltunk a hőlégballon kosarába.

- Olyasmi? - néztem kérdően a mellettem álló fiúra.

- Ne akadj fent minden kis apróságon. Indulhatunk?

- Igen. - mondtam mosolyogva. Ameddig Grayson a hátam mögött ügyködött én közbenéztem még egyszer a füves réten és már csak azt vettem észre, hogy emelkedünk. Úgy éreztem magam, mint Aranyhaj, aki sok év után végre látta a lebegő lámpásokat. Minden olyan aprócskának tűnt fentről. Láttuk az utcán száguldó hangya méretű kocsikat, a zöld erdőket, és a házakat is. Hihetetlenül csodálatos volt. - Minden olyan kicsi. Olyan mintha minden csak egy kis jelentéktelen mozgó vagy nem mozgó pont lenne. Pedig amúgy amikor mi is ott vagyunk lent annyira nagynak és jelentősnek tűnik. - mondtam el a gondolataimat, amik a fejemben száguldoztak miközben a kilátást csodáltam.

- Pontosan, ezért amikor ezzel repülök, mindig olyan nagynak érzem magam. Mint aki mindenre képes. Te még soha nem repültél?

- Nem. Csinálunk egy képet?

- Várjunk! Nancy képet akar velem csinálni, és még kedves is? Ez újdonság.

- Lehet, hogy utállak, de te hoztál el először hőlégballonozni és szeretném megörökíteni.

- Rendben. - bólintott megértően. A kezembe vettem a telefonom és megnyitottam a kamerát. Grayson a fejemre tette az állát és grimaszolt egyet miközben én unottan felfelé néztem.

- Ez a kép pont leírja a helyzetünket. - mondtam a képet bámulva.

- Miért?

- Azért mert te vagy a hülye, aki mindenből viccet csinál én, pedig akinek ezt unottan tűrnie kell.

- Miért utálsz ennyire?

- Ezt már egyszer kérdezted. - tettem el a telefonom a zsebembe.

- Most pedig megkérdezem még egyszer.

- Semmi értelme. A válaszom még mindig ugyan az.

- Az nem válasz. - rázta meg a fejét nemlegesen.

- Tömören csak azért, mert seggfej vagy. - rántottam meg a vállam.

- Sok seggfej srác van a suliba.

- Őket is utálom, nyugodj meg.

- De engem sokkal feltűnőbben utálsz.

- Tudod mi a bajod Grayson? Hogy mindig olyan... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni.

- Milyen Nancy? Milyen vagyok?

- Undorító, egoista és öntelt. Arrogáns vagy mindenkivel, minden lányt átversz, hitegetsz, és ezek után elvárod, hogy mindenki oda legyen érted. Aki pedig nincs annál is megpróbálod ezt elérni, mert olyan szinten figyelem - és szeretethiányos vagy.

- És te milyen vagy? Te vagy Mrs. Tökély - vagyis azt hiszed -, mert a tökéletes kis családod megad neked mindent. Úgy gondolod, hogy csak neked van igazad, és mindenkinek úgy kell gondolkoznia, ahogy neked, mert aki mást gondol az már rossz ember. Azt hiszed, hogy hibátlan vagy. Mindenkit utálsz, aki egy kis hibát is elkövetett az életében... - kezdte el sorolni, de én félbeszakítottam.

- Most ezt magadra érted? A barátnőm és több száz lány szívének összetörése neked csak egy kis hiba? Lehet, hogy neked nem jelent semmit, hogy lefekszel velük, de nekik igen. És, hogy érted azt, hogy "a tökéletes kis családom"? Az én családom távol áll attól, hogy tökéletes legyen, de te miért is értenéd meg? A legnagyobb gondod az életben az az, hogy nem tudod mire költeni a szüleid pénzét. - vágtam a szavába dühösen.

- Úgy beszélsz, mintha ismernél.

- Mert ismerlek, de itt nem csak én vagyok az, aki úgy beszél, mintha ismerné a másikat.

- Ismersz? Tényleg? Akkor nyilván azt is tudod, hogy mért nem jelent nekem semmit, ha lefekszek valakivel. És csak úgy mondom, hogy a te családod még tökéletlenül is tökéletesebb, mint az én családom valaha is volt vagy lesz.

- És miért? Mert egyel kevesebb medencét raktak a kertbe?

- Nem neked fogom elmesélni a családi gondjaimat.

- Ha már elkezdted, akkor már mond végig.

- Tényleg tudni akarod?

- Igen. - tettem karba a kezeimet.

- Maradjunk annyiban, hogy a családom egy börtönbe került apából, egy csak munkával foglalkozó anyából, egy általuk utált gyerekből, és egy halott testvérből áll. Semmit nem tudsz se rólam, se a családomról szóval ne okoskodj. - zárta le a témát és elkezdte visszafelé irányítani a hőlégballont. Ezt elcseszted Nancy Robert! Ezek után mind a ketten csak kínos csendben vártuk meg ameddig földet értünk.

- Grayson. - kezdtem bele félve.

- Nem kell bocsánatot kérned. Tudom, hogy nehezedre esik.

- Bocsánat... - suttogtam halkan pár perc után.

- Tessék? - fordult felém kérdő tekintettel.

- Bocsánat. - ismételtem meg egy kicsit hangosabban. - Nem kellett volna, úgy tennem mintha ismernélek. A családod...

- Nem érdekel, a bocsánat kérésed csak szeretnék hazamenni és egyedül lenni. A családomról pedig ne beszéljünk többet!

- Felfogtad, hogy most éppen bocsánatot kértem?

- Igen, de nem értem ezen miért vagy annyira kiakadva. Ennek természetesnek kéne lennie, de inkább ezt nem is mondom hisz Nancy Roberttel beszélgetek.

- Na, látod. Pont emiatt a viselkedésed miatt utállak.

- Ez most komoly? Vedd már észre magad Nancy! Az előbb basztál le, azért mert elvárom, hogy a bunkó viselkedésem után mindenki szeressen. Erre te mit csinálsz? Percekig csak a szar dolgaimat vágtad a fejemhez, mert azt hitted te olyan kurva jól ismersz, felhoztál egy olyan dolgot, amit nagyon nem kellett volna, aztán elvárod, hogy egy "Bocsánat nem kellett volna." után úgy tegyek mintha nem történt volna semmi. Aztán miután ezt nem teszem meg, még neked áll feljebb? Hihetetlen vagy.

...

Amikor a házunk elé értünk rögtön kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtaját. Köszöntem anyának majd felmentem a szobámba. Ott átöltöztem és, hogy lenyugtassam magam belekezdtem a Gyilkos elmék tizedik évadába.