Október 07., Péntek
Másnap reggel a telefonom hangos csörgésére ébredtem, de ez már mind nem is érdekelt, amikor megláttam, hogy nem otthon vagyok. Lassan eszembe jutottak a tegnap este történtek - el sem hiszem, hogy belementem abba a hülye fogadásba - majd magam mellé néztem, de nem találtam senkit. Örültem, hogy Grayson hamarabb felkelt, mert elég szarul kezdődött volna a reggelem, ha ő az elő dolog, amit meglátok ébredés után. Még mindig a fekete póló és a szürke melegítő volt rajtam, aminek az alja még mindig nagyon idétlenül fel volt hajtva. Valamiért megmosolyogtatott az emlék amikor Grayson az ölébe vette a lábam és felhajtotta a nadrág alját. A telefonomat a kezembe vettem és gyorsan a képernyőre vezettem a tekintetem. Két nem fogadott hívás Zoeytól, és egy anyától. Leültem az ágyra, és először Zoeyt hívtam vissza.

- Szia. - köszöntem bele a telefonba.

- Te csak ne mond nekem azt, hogy szia. Hol a retkes francban vagy? Nem elég, hogy másnapos vagyok, és nem tudom, hogy hogyan kerültem haza, de még azt sem tudom, hogy te hol vagy. Ja, és anyád is hívott, hogy itt aludtál-e. - akadt ki teljesen jogosan a barátnőm.

- És mit mondtál?

- Azt, hogy igen. De most ne ezzel foglalkozzunk, hanem azzal, hogy még mindig nem tudom, hogy hol a faszomba vagy!

- Grayson házában vagyok. - mondtam ki halkan Zoey pedig megállt a kiabálásba.

- Hogy hol? - kérdezte lesokkolódva.

- Grayson házában vagyok. - ismételtem meg egy kicsit hangosabban.

- Most azonnal elkészülsz, ide tolod a seggedet, és minden elmesélsz! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon majd lerakta a telefont. Megnéztem az időt, és visszahívtam anyát is.

- Szia, anya! - köszöntem bele a telefonba mosolyogva.

- Szia, kicsim. Már beszéltem Zoeyval és mondta, hogy azért nem vetted fel, mert még aludtál, amikor hívtalak. Csak annyit akartam, hogy végül ott aludtál-e és, hogy minden rendben van-e. Mikor jössz haza?

- Még egy kicsit maradnék, mert nemrég keltem fel meg minden.

- Rendben, de hívj, ha elindultál haza.

- Mindenképp. - mondtam majd bólintottam egyet pedig pontosan tudtam, hogy nem látja.

- Puszi, szeretlek!

- Én is téged. - köszöntem el tőle és letettem a telefont. Ezek után sóhajtva kiléptem az ajtón és lementem a lépcsőn. Grayson éppen a bejárati ajtón lépett be, amikor az utolsó lépcsőfokról is leléptem.

- Jó reggelt! - mondta, amikor észrevett. - Csináltam neked szendvicset és valószínűleg nem ittál sokat, de ott van egy doboz fájdalomcsillapító, ha kéne. - mutatott az étkező asztalra.

- Köszönöm. Amúgy felhívtam Zoeyt és eléggé ki volt akadva ugyanis nem tudta hol vagyok, és az még jobban idegesítette, hogy olyan részeg volt, hogy azt sem tudja ő hogyan jutott haza. Na, mindegy is. A lényeg, hogy rám parancsolt, hogy azonnal menjek, oda szóval megeszem a reggelim és busszal hazamegyek. - vázoltam fel a tervet és a konyhába mentem ahol magamhoz vettem a szendvicset.

- Miután te elaludtál este, én lementem és véget vetettem a bulinak ugyanis szinte már mindenki hazament kivéve azok, akik azt sem tudták mi a saját nevük. Szóval, akit ismertem és tudtam, hogy hol lakik ahhoz hívtam taxit a többieknek meg felhívtam valakit a telefonjukról, hogy vigyék haza. Zoeyt pedig én magam szállítottam az otthonába. Aztán amikor visszamentem akkor kikapcsoltam a tévét, átmentem egy másik szobába és ott aludtam szóval nem kell félned. Nem aludtunk együtt. Ja, és nem kell busszal menned. Elviszlek.

- Várj! Te nem aludtál a szobában? - kérdeztem meglepődve, ő pedig nemet intett a fejével. - Ha ilyen maradsz, akkor talán működni fog az a harminc napos valami, amit kitaláltál. - mondtam nevetve és beraktam a tányéromat a mosogatóba miközben megettem azt a pár harapás szendvicset is, ami a kezemben maradt.

- Emlékszel rá? - kérdezte, és most ő volt meglepve.

- Nem voltam részeg szóval emlékszem.

- Szóval akkor teljesen józanul vállaltad be, hogy velem leszel harminc napon keresztül. - nézett rám a szokásos perverz vigyorával.

- De azért ne bízd el magad hisz még...

- Hisz még mindig utálsz. - vágott a szavamba. - Igen, tudom. - mondta és folytatta a pakolást.

- Segítsek? - kérdeztem ő pedig a kezembe nyújtott egy szemetes zsákot. - Indíthatok zenét azokról a hangfalakról, amikről a buliban szólt a zene?

- Persze. Ott van a laptop, ami még mindig hozzá van, kötve a hangfalakhoz szóval neked csak be kell indítani a zenét.

- Oké. - mondtam és az említett tárgy felé indultam. - Mit indítsak?

- Nem tudom. Válassz te! - mondta vállat vonva.

- Lehet, hogy neked nem fog annyira tetszeni, de én most újra rá vagyok kattanva erre a zenére szóval bocsi. - nevettem és beindítottam Lauv Getting Over You című számát.

- Ez a dal sok emléket idéz fel. Például azt, amikor elsőnek offolt ki egy lány. - mondta mosolyogva.

- Várjunk! Téged kioffolt egy lány? - kérdeztem ő pedig nevetve bólintott. - Találkozni akarok vele. Aki téged kioffol az csak jó fej lehet.

- Nagyon vicces vagy ma.

- Köszönöm. - mondtam mosolyogva, mint aki nem tudja, hogy ironizált. - Amúgy hallani akarom a sztorit.

- Még mindig nagyon jóba vagyok, a csajjal szóval majd egyszer összehozok nektek egy találkozót. Szerintem jól ki fogtok jönni egymással.

- Abban biztos vagyok. Na, most pedig mesélj. - utasítottam mosolyogva.

- Tizenöt éves lehettem. Nagyon megtetszett az a csaj a suliból és tudtam, hogy nagyon szereti Lauv dalait. Szóval meg akartam tanulni a Getting Over You című számát zongorán, mert akkoriban zongoráztam, az a dala nekem is nagyon tetszett, és nagyon romantikusnak gondoltam. Miután hetekig gyakoroltam, hogy tökéletesen el tudjam játszani, áthívtam magamhoz, és megmutattam neki a dalt.

- És mit mondott a csaj?

- Közölte velem, hogy nagyon tetszett neki, de leszbikus szóval ez nem fog összejönni. Ezek után nagyon jó barátságba lettünk, és mai napig szinte legjobb barátok vagyunk, mint ahogy azt már említettem.  - mondta el én pedig nem bírtam ki röhögés nélkül.

- Most már értem, hogy miért csak kalandjaid vannak. Ha a tovább próbálkozol, akkor lehet, kifogsz egy nőnek kinéző férfit. - röhögtem tovább.

- Húzz a picsába. - mondta ő is nevetve.

- Én inkább Zoeyhoz húzok. Ha tovább maradok, akkor pontosan egy perc múlva hívni fog, hogy hol vagyok. - mondtam és összekötöttem szeméttel megtöltött szemeteszsák száját. Grayson mellém sétált és elvette tőlem a zsákot.

- Tegnap, amikor takarítottunk végignéztem, hogy hogyan indítod, be a mosógépet szóval most már tudom kezelni. - jelentette ki a mellettem álló fiú.

- Ez egy nagyon érdekes tény volt, de ez most, hogy jön ide?

- Úgy, hogy kimostam a tegnap lehányt ruhádat. Szerintem már megszáradt. - mondta nekem én pedig már éppen mondtam volna, hogy ez milyen kedves volt tőle, de mindent elrontott a következő két mondatával. - Nagyon jól állnak az én ruháim rajtad, de öltözz át. A szűk farmer kiemeli a formás fenekedet. - suttogta a fülembe.

- Ilyenkor olyan szívesen felpofoználak. - toltam el magamtól Graysont.

- A százhatvankilenc centiddel nem vagy túl ijesztő. - röhögte el magát. - Na, de most már menj és öltözz át. Én addig kiviszem a szemetet.

- Ha megpofozhatlak. - a mellettem álló fiú nevetni kezdett, de amikor rájött, hogy én nem nevetek akkor abbahagyta. Ránézett az arcomra és rájött, hogy komolyan mondtam.

- Oké. - fordult felém. - Végül is mekkorát tudhat ütni egy lá... - kezdett bele, de nem tudta folytatni ugyanis a tenyerem csattant az arcán. - Au! Ez kurvára fájt te suttyó! - tette a kezét az arcára.

- Na, most már tudod, hogy mekkorát tud ütni egy lány. - nevettem a nyomorán.

- Jól van most, hogy már felpofoztál, végre elmész átöltözni? - kérdezte Grayson, én pedig bólintva elindultam... volna, de a telefonom csörögni kezdett a zsebembe. A telefon képernyőjén Zoey neve villogott én pedig előre felkészültem arra, hogy mi vár rám.

- NANCY ROBERT! - kiabált bele a telefonba én pedig rögtön eltartottam a fülemtől. - Mit kértem tőled? Azt, hogy gyere ide. Ezt mikor kértem? Fél egy előtt tíz perccel. És most tudod mennyi az idő?

- Igen. - mondtam halkan. Úgy éreztem magam, mint egy anyja által leszidott öt éves.

- És felfogtad, hogy mit kértem az előző hívásba?

- Igen.

- AKKOR MÉGIS HOL AZ ANYÁMBA VAGY? - akadt ki újra.

- Csak Graysonnal... - kezdtem el magyarázkodni, de csak rontottam a helyzeten.

- Most már puszipajtások lettetek Graysonnal?

- Nem! - vágtam rá egyből.

- Akkor valahogy old meg, hogy két percen belül az ajtónk előtt állj! - mondta és letette a telefont.

- Ijesztő a csaj. - szólalt meg Grayson közvetlenül mellettem. - Öltözz fel és menjünk, mielőtt felrobban.

- Igen ez jó ötlet. - bólintottam egyetértően. Sietve átöltöztem, majd letettem a kanapéra Grayson ruháit. Magamra rángattam a cipőmet és kisétáltam az ajtón. Jobbra nézve azonnal megakadt a szemem azon a fára kötött hintán.

- Kipróbálhatod, ha akarod. - szólalt meg mellettem Grayson.

- Sürgős jelenésem van Zoey Williamsnél szóval most nem érek rá. - fordítottam el a tekintetem a hintáról majd a kocsihoz érve kinyitottam az ajtót, és beszálltam az anyós ülésre.

...

- Köszi, hogy elhoztál. - nyitottam ki a kocsi ajtaját.

- Este felhívtam a telefonodról az enyémet szóval ebben az elkövetkezendő harminc, - ezután a nap után már csak huszonkilenc napban semmi sem állíthat meg abban, hogy zaklassalak.

- Úristen! Egész életemben arra vártam, hogy Grayson Lee, a szexi félisten zaklasson harminc, - ezután a nap után már csak huszonkilenc napig. - mondtam szarkasztikusan.

- Minek neveztél? - kérdezte nevetve.

- Éppen egy rajongódat játszom, szóval ne bízd el magad. Szerintem egy seggfej vagy és még...

- És még mindig utálsz. - fejezete be helyettem a mondatot én pedig mosolyogva bólintottam. - Szerintem menned kéne. - mutatott az ajtóba álló ideges barátnőmre.

- Szerintem is. - bólintottam egyetértve. - Még egyszer, köszi, hogy elhoztál. És ha éjfélkor fel mersz hívni egy olyan nyálas szöveggel, hogy hiányzom, akkor megint felpofozlak.

- Miért tennék ilyet?

- Mert emiatt a harminc napos szarság miatt nem flörtölhetsz és feküdhetsz le senkivel, és mivel egy kanos fasz, vagy ezért ha mással nem is, de velem tuti megpróbálsz flörtölni, amiből én köszönöm, de nem kérek.

- Oké főnök. - nevetett én pedig kiszálltam az autóból. Boldogan szabadultam meg tőle és mentem a barátnőm felé, de nyilván neki ez nem volt elég.

- Már most hiányzol baba! - kiabálta utánam miután lehúzta a kocsi ablakát.

- Te sem! - kiabáltam vissza miután szép nőiesen bemutattam neki.

- Most azonnal elmondasz mindent. - szólt rám a barátnőm, amikor odaértem. Én csak bólintottam egyet és felmentem a szobájába. Pár másodperc múlva Zoey is megjelent és leült mellém az ágyára.

- Szóval... - kezdtem el a mesélést. Mindent részletesen elmondtam neki, ő pedig figyelmesen végig hallgatott hiába láttam, hogy néhány résznél szívesen közbeszólt volna.

- Akkor most egy hónapig a nyakadon fog lógni? - kérdezte, amikor befejeztem a mesélést.

- Igen.

- És ő vitt haza tegnap este?

- Igen.

- És ebben a harminc napban ő komolyan azon lesz, hogy belé szeress?

- Hát úgy néz ki. - mondtam és megrántottam a vállam.

- De hát ez tök jó! El fog vinni randizgatni, el fog hívni a úszóversenyeire, éjfélig fogtok telefonálgatni és csak veled fog foglalkozni. - mondta izgatottan a barátnőm. - Úristen! Remélem, bele szeretsz, és akkor majd együtt lesztek!

- Nem, ez nem tök jó. Ez borzalmas. Elkövettem életem legnagyobb hibáját. - nyafogtam a legjobb barátnőmnek miközben egy párnába temettem a fejem. - Még ha belé is szeretnék ő, akkor sem szeretne belém.

- Szerintem már most is beléd van szeretve. - közölte velem az elméletét. - Jaj, ne nézz így rám! Szerinted egy fiú, akit nem érdekelsz, kitalálna olyat, hogy egy hónapig csak veled lesz? - kérdezte tőlem.

- Csak azért csinálja, hogy igaza legyen, de nem lesz! Nem fogok belé szeretni és miután letelik ez a harminc nap végre örökre békén hagy.

- Biztos ezt akarod?

- Persze, hogy ezt akarom. Miért ne akarnám? - kérdeztem értetlenül.

- Hát nem tudom. - rántotta meg a vállát, és szerencsére ezután hanyagoltuk a Grayson Lee témát. - Amúgy tegnap nem volt időm odaadni. - állt fél az ágyról és kezébe vette az ajándékomat. Izgatottan ültem fel az ágyon és a kezembe vettem a csomagot. Volt benne egy csomó csoki, egy nyaklánc amit ha kinyitottam egy közös képünk volt benne, és még pár közös kinyomtatott kép. De az többi dolog szinte jelentéktelenné vált, amikor megláttam, hogy Zoey megvette nekem az Arctic Monkeys összes albumát CD-n.

- Úristen! Köszönöm! - ugrottam a nyakába boldogan. - Ezeket most azonnal meg kell hallgatnunk. - szögeztem le, ő pedig egyetértően bólintott. Ennek köszönhetően végighallgattunk a banda szinte összes számát.

...

Fél hatra végre sikerült hazatalálnom. Otthon anya várt és tartottunk egy kis anya-lánya napot. Sütöttünk muffint, megnéztük a kedvenc filmjeinket, és beszélgettünk. Anyának eddig mindent őszintén elmondtam Graysonról meg, hogy mik történtek velem, de ebbe a harminc napos dologba egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan is kezdjek bele. Így hát azt a rész - meg azt, hogy végül ott aludtam és nem Zoeynál - kihagytam.

- Létezik, hogy már mindjárt éjfél? - puszilt bele anya a hajamba. - Menj aludni.

- Rendben. Jó éjszakát. - mondtam és felálltam a kanapéról.

- Neked is. - mosolygott rám, én pedig bementem a szobámba. Kezembe vettem a pizsamámat és elmentem lezuhanyozni. Szokásos módon percekig folytattam magamra vizet mindaddig ameddig anya be nem kopogott, hogy ideje befejezni. Nevetve szálltam ki a zuhanyzóból, és egy törölközőt magamra csavarva mentem vissza a szobámba. Majd szokásomhoz híven ott vettem át a pizsamát. Sosem értettem, hogy miért viszem magammal a fürdőbe, úgyis a szobámba veszem fel. Letettem a törölközőt a székemre, és szó szerintem beugrottam az ágyamba. Kezembe vettem a telefonom és pont akkor lett éjfél. Amint az óra 0:00 mutatott máris csörgött a telefonom, és azonnal leesett, hogy ki az. Megforgattam a szemem, és felvettem.

- Mit akarsz Grayson?

- Eszméletlenül hiányzol Nancy Robert! - mondta szenvedő hangon.

- És én mit kezdjek vele?  - nevettem fel.

- Nézz ki az ablakodon.

- Miért?

- Csak nézz ki Nancy. - értetlen arccal léptem az ablakomhoz.

- Te mit keresel itt?

- Öltözz fel és gyere le. - utasított és letette mielőtt tiltakozhattam volna. Mielőtt visszafeküdtem volna az ágyra mondván, hogy biztos, hogy nem megyek üzenetem érkezett.

Grayson Lee: De tényleg gyere!

Én: Muszáj, pont ilyenkor?

Grayson Lee: Igen muszáj. Ha kell, bemegyek érted!

Mivel el tudtam képzelni, hogy tényleg megcsinálja ezért megadóan sóhajtottam egyet, és a szekrényemhez léptem. Felvettem egy fekete farmert és egy bő pulcsit majd kinéztem az ajtón, hogy anya még kint van-e a nappaliba. Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. A lámpák mindenhol le voltak kapcsolva szóval amilyen halkan csak tudtam, elmentem a bejárati ajtóig, felvettem a cipőmet, és elhagytam a házat.