-Jól gondolom hogy már kiválasztottátok a ruhámat?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.

-Igen.-hallottam a rövid választ Ineztől.

-És megtudhatom mire esett a választás?

-Majd látni fogod. Most csönd.-mondta és folytatta a munkáját.

Mindenki csendben csinálta amit kellett én pedig kezdtem halálra unni magam. Már éppen kértem volna valami zenét, amikor boldogan jelentették be hogy készen vagyok.

-Kinyithatod a szemed.-mondta Kath és én úgy is tettem.

-Azta. Ismét csodát műveltetek velem.-mondtam miközben szemügyre vettem a sminkem és a hajam.

-Hát, a hajaddal megint nem sok mindent csináltam, csak felkötöttem pár tincset hogy ne lógjon a szemedbe.-mondta Kath.

-És akkor most jön a ruha.-mondta mosolyogva Inez miközben a két szobalány már hozta is a becsomagolt ruhát.

-Muszáj új ruhát vennem?

-Igen. És nem vitatkozunk ezen.-jelentette ki Kath.

-Na itt is van ez a csoda.-emelte ki a zsákból Inez.

-Azta! Ez...egyszerűen gyönyörű.-mondtam miközben tátott szájjal néztem a ruhát.

-Ugye? Tudtam hogy tetszeni fog. Egyszerű de mégis csinos. Na gyere most vegyük fel.-siettetett. Kopogtak az ajtón én pedig reflexből mondtam hogy tessék.

-Khm...elnézést, de lassan indulnunk kellene.-mondta Kyle zavartan.

-Már csak a ruha hiányzik és kész is van. Most viszont menjen ki!-dorgálta meg Kath az őrt aki erre még mindig zavartan bólogatott és kihátrált. Amint kiment belőlünk kitört a röhögés.-Na, tényleg sietni kellene!-mondta nagy levegők közepette Katharina.

-Jólvan.-mondtam egyet bólintva és próbált a légzésemet visszaállítani normálisra.

Ezután óvatosan felsegítették rám a ruhát, és Inez még egy kicsit igazgatta a hajamat. Ezek után hátrébb álltak és megcsodálták a művüket...azaz engem.

-Ismét valami csodásat alkottunk.-mondta Inez lenyűgözve és pacsira tartotta a kezét amibe a nővére készségesen belecsapott.

-Így van. A hercegnek le fog esni az álla.-jelentette ki.

-Pontosan melyiknek is?-kérdeztem vissza mosolyogva.

-Oh igaz is. Arról még beszélnem kell veled ami az istállóban történt.-nézett rám dühös tekintettel Kath én pedig behúzott nyakkal siettem az ajtóhoz amit gyorsan ki is nyitottam.

-Indulhatunk Kyle.-mosolyogtam rá az őrre.

-Ettől még nem úszod meg azt a beszélgetést.-kiáltott utánam Kath.

-Milyen beszélgetést?-kérdezte Kyle miközben felém nyújtotta a karját én pedig gondolkodás nélkül belekaroltam.

-Gondolom le akar szidni amiért letegeztem az ifjabbik herceget.-mondtam szemforgatva.

-Meg kell mondjam én jót szórakoztam rajta.

-Én is.-válaszoltam kuncogva, visszagondolva William herceg arcára.

-Itt is vagyunk.-állt meg Kyle egy nyitott ajót előtt ahonnan már kihallatszott a zene.

-Huh. Oké.-sóhajtottam egy nagyot.

-Menni fog! Nyűgözze le őket!-mondta Kyle rám nézve és valahogy éreztem hogy a sisak alatt mosolyog.

-Úgy lesz.-bólintottam komolyan és lassan besétáltam a gyönyörűen feldíszített bálterembe.

Lenyűgözve néztem körbe. Egyszerűen elképesztő látványt nyújtott az órisási terem azokkal a nagy csillárokkal. Mintha visszaugrottunk volna az időben. Odabent báli ruhás emberek beszélgettek és táncoltak. Pincérek sürögtek-forogtak kezükben tálcákkal.

-Kisasszony!-lépett mellém is egy és pezsgős poharakat nyújtott felém.

-Azt hiszem szükségem lesz rá.-mondtam sóhajtva és elvettem egyet.-Köszönöm!-mosolyogtam a pincérre.

-Khm..elnézést...ha szabadna...-mondta zavartan.

-Igen?-mosolyogtam rá bíztatóan.

-Csupán szeretném biztosítani hogy a személyzet önnek szurkol. Lenyűgözött minket a tetteivel.-mondta ki bátran én pedig meglepetten néztem rá.

-Igazán köszönöm, de nem hiszem hogy ez az élet való nekem.-néztem rá hálásan, majd körbe az óriási teremben.

-Pontosan azért lenne megfelelő amiért így gondolja.-mondta a pincér.-Elnézését kérem de mennem kell. Mi önnel vagyunk!-mondta majd elsuhant a következő társasághoz.

Még mindig meglepődve néztem a pincér helyét és próbáltam feldolgozni azt amit mondott.

-Wow! Csodásan nézel ki!-hallottam egy hangot magam mögül és érdeklődve fordultam arra. A kék hajú lány volt az.

-Köszönöm szépen! Te is gyönyörűen festesz!-néztem végi a kék ruhán ami szépen kiemelte a hasonló színű haját.

-Sofia!-nyújtotta felém a kezét.

-Lora!-ráztam meg.

-Mintha nem tudná mindenki a neved...-mondta nevetve.

-Mindenki tudja?-kérdeztem előre félve a választól.

-Igen, valószínüleg most mindenhol te vagy a téma.

-De jó.-húztam el a számat.

-Hölgyeim és uraim! A királyi család!-hallottuk, mi pedig azon nyomban az ajtó irányába fordultunk és pukedliztünk.

Mintha csak egy filmben lettek volna úgy festett együtt a királyi család. A király oldalán a királyné, mögöttük a két fiuk és az idősebbik hercegbe karolva pedig a király édesanyja.

Egyszerűen lenyűgözö látványt nyújtottak, a kisugárzásuk is arról árulkodott hogy ők feljebbvalók. Aprónak, jelentéktelennek éreztem magam mellettük. Mintha a többi ember nem számítana, mintha mi csak apró porszemek lettünk volna egy hurrikánban, amit ők irányítanak.

-Remélem mindannyian jól érzik itt magukat!-lépett előre a király és most minden szempár rá szegeződött. Én azonban miközben hallgattam nem őt néztem hanem felmértem a terepet. Megfigyeltem mindenkit aki ebben a teremben tartózkodott. Látszottak a szintek, látszott hogy ki hogyan képzeli el magát. Néhány pincéren látszott hogy azt érzik nekik nincs itt helyük. Néhány lányon a szorongás jeleit véltem felfedezni, néhányukon..khm Megara...pedig azt hogy ők teljes mértékben itt tudják elképzelni magukat.-Ezzel a kis bállal szeretnénk köszönteni magukat szerény otthonunkba, és sok sikert kívánni a következő napokhoz! Remélem hogy a fiam is lesz olyan szerencsés, mint én voltam és megtalálja a számára tökéletes párt!-mondta és mosolyogva a feleségére nézett- Remélem maguknak is olyan izgalmas és élvezettel teli lesz a következő időszak mint amennyire nekünk, ugyanis kár lenne tagadni, én már most nagyon izguok!-egy apró nevetés hullám ment kersztül a termen, a király pedig mosolyogva megvárta amíg újra elcsendesedik mindenki- Komolyra véve a szót...szeretnék sok sikert és élményt kívánni minden jelenlévőnek!-fejezte be mire elkezdtünk tapsolni.

-Most pedig fáradjunk a vacsora asztalhoz!-intett a királyné mire megindult az embertömeg a királyi család után és mindenki leült valahova. 

Mivel ötletem sem volt hova üljek ezért ránéztem Sofiara akinek szintén ötelete sem volt ezért találomra leültünk két helyre. Természetesen nem egyedül, ugyanis minden szék mögött állt egy...öhm nem is tudom hogy hívják ezeket a személyeket...egy ember aki kihúzta majd betolta a széket. Meg kell mondjam sosem értettem ez miért szükséges de most hogy egy ekkora ruha volt rajtam (és nem is rajtam volt a legnagyobb) megértem miért kell segítség. Egyszerűen lehetetlen ebben egyedül mozogni. Ezután jöttek a különböző fogások én pedig Sofiara sandítottam.

-Sofia...-suttogtam.

-Nem kell suttognod, mellesleg pedig inkább hívj Sofinak, a Sofia olyan hivatalos.

-Oké. Szóval Sofi...

-Igen?-nézett rám kérdőn.

-Nekem lövetem sincs hogy kell ezeket használni.-mndtam miközben az evőeszközökre böktem.-És miért van ennyi poharam? Nem vagyok gyerek, tudok rá vigyázni, nem fogom eltörni őket.-mondtam, mire Sofi halkan felnevetett.

-Meg tudlak érteni. A poharak azért vannak mert mindegyik italt más pohárba töltik.

-Le akarnak minket itatni vagy mi?-kérdeztem nevetve.

-Ezen még sosem gondolkoztam...de egyébként nem töltenek egyszerre sokat, úgyhogy csak nehezen lehet lerészegedni. Az evőeszközöket kívülről befelé használjuk, mellesleg csak figyelj engem. Mindig azt használd amit én és akkor nem lesz baj.

-Rendben. Köszönöm.-bólintottam hálásan.

-Semmiség.

-Honnan jöttél Sofi, hogy ezeket így tudod?-érdeklődtem miközben szedtem a felém nyújtott ételből.

-A 7-es megyéből. És te?

-A 17-esből.

-Mit dolgoztál?-érdeklődött és mivel semmi gúnyt vagy hasonlót nem fedeztem fel a hangjában így válaszoltam.

-Lovakkal foglalkoztam.

-Így már értem a kifutós dolgot.-kuncogott.

-Hát igen, az már csak ösztön volt.-vontam vállat.

Kellemesen telt a vacsora. Jót beszélgettem Sofiaval és váltottam pár szót a másik oldalamon ülő lánnyal is...akinek elfelejtettem a nevét. De egyébként jófej volt, csak hát nem az eszéért szeretik otthon valószínüleg.

-Khm...Lora, szerintem van egy csodálód.-mondta halkan Sofia miközben már a desszert utolsó falatjait fogyasztottuk. Követtem a tekintetét és szembetaláltam magam Williammal. Fel sem tűnt hogy velem szemben ül. Engem nézett, majd amikor észrevette hogy nézem megemelte a poharát amolyan "egészség" stílusban. Leutánoztam a mozdulatát majd én is a számhoz emeltem a poharamat. Végig a szemébe néztem. Miután elfogyott a borom letettem a poharat és Sofiára néztem aki szórakozottan nézte végig az előző incidenst.

-Én nem csodálónak nevezném...inkább zaklatónak.-mondtam halkan mire felnevetett.

-Szegény.

-Annyira nem az, szerintem minden este így esznek.

-Nem úgy értettem.-válaszolta még mindig nevetve a kékhajú.

-Gondoltam.

-Hölgyeim! Remélem ízlett a vacsora!-állt fel a király mire nekünk is fel kellett állnunk. Ezzel nem lett volna baj ha nem lett volna rajtam ekkora ruha. Én értem hogy valaki tud ebben bármit is csinálni de én nem így vagyok vele. Örülök hogy tudok benne járni.

Miután bólintottunk egyet a király felkérte egy táncra a feleségét és mi is elvonultunk az asztaltól. Én egyenesen a kihelyezett desszert asztalhoz. Szerencsémre Sofiával együtt.

-Az ilyen bálokon ez a legjobb.-mondta miközben valami csokiba mártott gyümöcsöt evett.

-Őszintén én még nem voltam bálon, de azt hiszem ez lesz a kedvenc dolgom az elkövetkező napokban.-mondtam nevetve miközben valami pohár desszertet ettem.

-Elnézést a zavarásért hölgyeim...-hallottunk meg egy mély hangot ezért mindketten megpördöltünk. A herceg volt az aki mosolyogva nézett minket.-Szeretném valamelyiküket felkérni táncolni.-csillogó tekintetéből áradt az intelligencia és meg kell mondjam nagyon jóképű volt.

-Én inkább a barátnőmet javasolnám.-mondtam miközben Sofiára néztem aki meglepetten nézett rám.

-Megfogadom a javaslatát...Hölgyem, felkérhetem egy táncra?-fordult a kék hajú lány felé, aki mosolyogva fogadta el a felkérést.

Követtem őket a tekintetemmel majd végigpásztáztam a termet. William éppen Megaráék társaságában volt és nem úgy nézett ki mint aki élvezi.Mivel jó hangulatomban voltam ezért úgy döntöttem hogy segítek neki. Céltudatosan indultam feléjük és mosolyogva álltam be két lány közé.

-Elnézést a zavarásért! Felség, szabad egy táncra?-néztem rá a hercegre aki egy pillanatig hálásan nézett rám, majd máris felvette az önelégült arcát.

-Természetesen.-bólintott.-Hölgyeim, örültem.-hajolt meg a lányok felé.

-Felség remélem még visszatér hozzánk!-mosolygott nyájasan Megara, majd rámvillantotta a kicsit sem barátságos tekintetét.

-Majd meglátjuk hogy alakul az este további része, hölgyeim.-mosolygott a herceg majd elindult, én meg utána.-Köszönöm! Kissé kezdtem megijedni tőlük!

-Nocsak, nem bír el pár lánnyal?!

-Ha meg szabadna őket fektetnem sokkal egyszerűbb lett volna, dehát ez most nem opció.

-Így szokta megoldani a problémáit?-kérdeztem miközben a herceg megállt és felém fordult.

-Néhányat.-válaszolta majd a derekam felé nyúlt.

-Mit művel?-kérdeztem felháborodva.

-Táncolok?!-vonta fel a szemöldökét.

-Én csak azért mondtam hogy megszabadítsam tőlük, nem akarok valójában táncolni.

-Márpedig muszáj lesz. Felkérhetem egy táncra?-hajolt meg.

-Nem.-válaszoltam határozottan és már fordultam is meg, azonban elkapta a csuklómat.

-Miért nem?

-Mert nem tudok táncolni.

-És úgy kért fel táncolni hogy valójában nem is tud?

-Igen, mint mondtam nem szándékoztam táncolni, csak azért mondtam hogy kimentsem.

-Ez igazán kedves, de mostmár táncolnunk kell.

-De nem tudok.

-Nem baj, majd én vezetem.

-De nem is akarok.

-Figyeljen...-jött közelebb-ha most nem táncolunk, azt fogják gondolni azok a lányok hogy van köztünk valami, mivel kimentett azzal hogy táncolni kér, de aztán mégse csináljuk...ez elég fura lenne. Ezért hogyha nem szeretné ha azt hinnék magáról hogy lefeküdt velem akkor muszáj lesz táncolnunk!-fejezte be a mondandóját, miközben az egyik kezét a derakamra vezette.

-Utálom magát!-sziszegtem a fogaim között miközben a jobb kezemet a tenyerébe helyeztem.

-Én nem így látom!-nézett rám önelégülten- A bal kezével fogja meg a szoknyája szélét.-suttogta, én pedig hallgattam rá.

-Pedig így van! Maga egy seggfej!

-Tudja sokan mondták már ezt nekem, de így ahogy maga még soha nem hallottam. Nem mondták még magázva nekem azt hogy seggfej vagyok!

-Nos ezen csodálkozok...pedig megérdemelné.

-Akik mondták, azok álltak hozzám annyira közel hogy tegezzenek...akik pedig magáznak nem mernek ilyet mondani nekem.

-Hát, legalább már tudja hogy nem vagyok gyáva.-mosolyogtam rá.

-Hogy hogy nem esik orra?

-Tessék?

-Tudja, a magassarkú...

-Katharináék megkegyelmeztek nekem és lapossarkút adtak.

-Látja, nem is olyan nehéz. És egész ügyesen csinálja.-mondta miközben nézte hogy táncolok.

-Maga alá...

-William, lekérhetem a hölgyet?-jelent meg mellettünk az idősebbik herceg nekem pedig vissza kellett szívnom a mondat második felét. Éreztem ahogy William keze megfeszül a derekamon.

-Természetesen!-válaszoltam én, mert úgy éreztem nem sülhet ki jó dolog abból ha megvárjuk amíg az ifjabbik herceg válaszol.

-Hölgyem...-nyújtotta felém a kezét.

-Lora.-nézett a bátyjára a herceg- A neve Lora.-szinte tapintható volt a feszültség.

-Akkor Lora...-nézett rám ismét a trónörökös. Gyorsan elfogadtam a felém nyújtott kezét. Arrébb vezetett majd a derekamra tette az egyik kezét.

-Felség, őszintén meg kell mondjam, nem tudok táncolni.-jelentettem ki.

-Majd én vezetem.-mondta mosolyogva. Nagyon hasonlítottak egymásra, csupán a szemük volt teljesen más, meg azért látszott hogy William volt a fiatalabb.-Elnézését kérem az öcsém viselkedéséért!-szólalt meg egy idő után.

-Nem tesz semmit. Miért nem jönnek ki egymással?-csúszott ki a számon.-Elnézést, nem szabadott volna ilyet kérdeznem.

-Semmi gond. Azért vannak itt hogy megismerhessem önöket, de ugyanúgy fontos hogy maguk megismerjenek engem.-bólintottam mivel egyetértettem. Ugyanannyira fontos volt hogy mi megismerjük a herceget ha már állítólag az ő szívéért versengünk.-Nos, az utóbbi pár évben eléggé eltávolodtunk egymástól. Régen szinte elválaszthatatlanok voltunk, aztán nekem egyre kevesebb időm lett és ez nem tetszett neki.

-Akkor most önmagát hibáztatja a dologért?-érdeklődtem.

-Látom gyorsan átlátja a helyzetet. Mellesleg, részben igen.

-Őt is hibáztatja?

-Nem. Őt nem hibáztatom. Most elnézését kérem de mennem kell.-mondta majd egyszerűen otthagyott.

Meglepődve néztem utána. És mindenki megrökönyödésére a báltermet is itthagyta. Amint kilépett a teremből a többség rám nézett. A királyt is beleértve. Majd miután, gondolom megjegyzett magának, elindult volna a fia után, azonban a királyné visszatartotta. Az egész jelenetből valószínüleg a többiek nem vettek észre semmit. Alig látható volt hogy a királyi pár is feszült, akik nem értették hogy a herceg miért ment ki azok nem is figyelték az uralkodókat.

-Ez fura...-suttogtam magamnak, majd én is az ajtó felé vettem az irányt. Útközben megláttam Sofiát, aki kérdőn nézett rám én pedig csak megrántottam a vállam. Már majdnem kiértem a teremből amikor a tekintetem összeakadt egy csillogó kék szempárral. Dühös volt és ideges. Szinte villámokat szórt a tekintete. Emellett láttam még benne mást is...

Értetlenkedést.