Viszonylag gyorsan kiértünk a kisebb tömegből is. Megnyugató volt hogy újra lovon ülhettem, ugyan nem volt olyan régen amikor még otthon dolgoztam, mégis fényéveknek tűnt. Pedig csak tegnap volt. Elképesztő hogy egy ember élete ilyen kevés idő alatt kifordulhat a helyéről. Egyetlenegy mondat miatt, ami egy név valójában. 

Csendben lovagoltam az előttem ügető herceg után. A palota körüli fal mentén mentünk. Nem tudtam merre visz, egészen addig amíg meg nem láttam egy kisebb kaput. A nagykapuhoz képest nem is lehetne kapunak hívni, inkább egy ajtó. Bár még így is simán átfért volna rajta egy szekér. Amikor odaértünk intett a bent ülő katonának aki kinyitotta az ajtót. Nem szóltunk hozzá csak elmentünk melette. Amikor hallótávolságon kívül értünk megszólalt.

-Honnan származik?

-Elnézést, de azt sem tudom szabadna-e önnel beszélnem.-mondtam neki hűvösen miközben ő bevárt ezért innentől kezdve egymás mellett mentünk.

-Nos, nem szabadna megszólítania hacsak nem kap rá valamilyen engedélyt, de ezt már úgy is megszegte.-utalta a tömegben elhangzott mondatomra, amivel nemhogy megszólítottam, de még parancsoltam is neki.

-Nem szeretném mégegyszer megszegni.

-Nem szegi meg, ugyanis én kérdeztem ezzel automatikusan jogot adok arra hogy megszólaljon.

-Oh milyen nagylelkű!-horkantam fel, és csak utólag jöttem rá hogy lehet ezt nem illik. Azonban nem tűnt úgy hogya herceget zavarná, ugyanis jóízűen felnevetett.

-Maga nem átlagos az egyszer biztos. Honnan jött?-tette fel ismét a kérdést.

-A 17-es megyéből.-válaszoltam neki, mivel nagyon sokáig nem tudam volna halogatni a választ ráadásul magától is elég könnyen kideríthetné.

-És ott mit dolgozott?

-Már elnézést de miért is érdekli?

-Nos, minimum 5 napig egy helyen fogunk lakni, és szeretném megismerni.

-Szerintem meg csak unatkozik. Nem kellett volna elísérnie, megoldottam volna.

-Oh ebben biztos vagyok, azonban egyébként sem volt kedvem ehhez az egész ceremóniához, és már egyébként is gondolkoztam hogy hogyan léphetnék le. Azonban maga megkönnyítette a dolgomat.-mosolygott rám, mire én vágtam egy fintort.

-A bátyja párválasztójáról van szó. Miért nem érdekli?

-Miért érekelne? Nem hozzám jöttek ezek a lányok hanem a bátyámhoz, én csak azért kellett ottlegyek mert így illik.

-Ennyire nem érdekli a herceg élete?

-Nem.-válaszolta egyszerűen mire meghökkentem, amit láthatott is rajtam- Magának van testvére?

-Igen. Kettő.

-Van bátyja.

-Igen.

-Akkor érthetné miről beszélek.

-Nem értem. 

-Mindegy.-sóhajtott.- Szóval mit dolgozott?-tért vissza a mosoly az arcára, mire sóhajtottam egyet.

-Lovakkal foglalkozom. 

-Múlt időben, ugyanis a következő napokban nem fog velük foglalkozni az biztos.

-Most is egy lóval foglalkozom.

-Nem tudom eldönteni hogy most rám gondol vagy tényleg a lóra.

-Természetesen...-vágtam volna rá hogy rá gondoltam, azonban hozzánk szóltak.

-Felség! Hogyhogy itt van?-kérdezte előröl egy hang, mire rögtön arra fordultam. Egy nagyjából velünk egykorú srác állt, mögötte meg egy nagyon nagy istálló volt látható. Habár semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, emiatt a látvány miatt már megérte eljönni. Gyönyörű volt az egész, rengeteg lónak adott otthont, csodás legelő volt az épület mögött, és kisebb-nagyobb karámok is amiben jelenleg nem edzett senki.

-Csak probléma akadt ezzel a csodás állattal, akin ez a szintén csodálatos hölgy ül.-mondta vigyorogva a herceg a srácnak, mire ő rámkapta a tekintetét. 

-Értem.-hangzott a visszafogott válasz.-Mi volt a probláma, ha szabad kérdeznem?-nézett ismét a hercegre, azonban én szólaltam meg.

-Valamitől megijedhetett és ledobta a lovasát. Az sem segített rajta hogy emberek vették körül, majd fegyvert fogtak rá.-mondtam, mire a fiú döbbent tekintettel nézett újra rám. 

-Értem.-rendezte újra a vonásait.-Sarah!-kiáltott hátra, mire nem sokkal megjelent egy göndör hajú, szitén velünk egyidős lány.

-Mi van már megint Liam?-szólt bosszúsan, miközben a kezében lévő zablát tisztogatta.

-Esetleg ha felnéznél látnád.-válaszolt neki unottan ezek szerint Liam.

-Istenem ha nem len...oh felség! Elnézést! Nem akartam udvariatlan lenni!-mosolygott rá a lány a hercegre, aki csak elnézően mosolyodott rá.

-Ugyan Sarah, tudod hogy nem kell magáznod, és a hölgy előtt nem kell megjátszanunk az udvarias viselkedést.-nézett rám pimaszul. 

-Mintha ön eddig olyan illedelmes lett volna.-mondtam a szememet forgatva.

-Wow! Bírom a csajt! De bocs, ki is vagy?-kérdezte a lány rám nézve.

-Az egyik szerencsés kiválasztott.-mondtam szarkazmussal- De a nevemet nem mondhatom el, mivel örülnék ha az ifjabb herceg sose tudná meg, de mivel ennek csekély esélye van addig akarom húzni ameddig csak lehet.-folytattam mire Sarah felnevetett. 

-Jólvan, akkor majd ha kettesben leszünk elmondod. Liam, miért is hívtál ki?

-Segíts leszerelni a lovakat.

-Őt megoldom én.-vágtam rá, miközben megsimogattam az állat nyakát akin még mindig rajta ültem.

-De...-szólt volna rögtön a srác.

-Szeretném. És ne aggódj értek hozzá.-tettem hozzá, mire a fiú csak bólintott és a herceg felé fordult.

-Köszönöm én is megoldom Liam.-mosolygott rá. 

-Akkor én vissza is megyek a legelőre.-mondta majd sietősen távozott. 

Leszálltam a lóról, majd rögtön kikötöttem az orr-és a torokszíjat. Már éppen a kengyelt húztam fel, amikor meghallottam a hangot magam mögül.

-Valóban ért hozzá.-szinte suttogott. Nagyon közel állt hozzám, éreztem a lehelletét a fülemen. 

-Nem szokásom hazudni.-fordultam meg és bátran a szemébe néztem. Ami valóban közel volt. Nagyon, szinte már túlságosan is közel. 

-Ezt megjegyzem.-suttogta miközben még közelebb jött.

-Nem szükséges. Kétlem hogy annyi időt töltenénk együtt.-vágtam rá, még mindig a szemébe nézve. Meg kell hagyni elképesztően szép szeme volt. Igazán különleges. Elképesztő színű kék színe volt és a pupillája körül volt egy sárga kör. 

-Oh én pedig ezt kétlem.-mosolyodott el majd eltávolodott tőlem és bevezette a lovat az istállóba. 

Én átmentem a ló túloldalára és ott is felhúztam a kengyelt majd kikötöttem a hevedert mindkét oldalon és a nyereg tetejére raktam. 

-Okééé, tudom hogy semmi közöm hozzá...de ez meg mi volt?-szólalt meg hirtelen Sarah mire ijedten felé fordultam. 

-Mármint?-kérdeztem az értetlent játszva.

-Nos az ahogy flörtöltetek egymással...és ne mondd hogy nem az volt. Mert az volt.-jelentette ki.

-Nem tudom mi volt. Ő közel jött én pedig álltam a tekintetét.

-Ugye milyen szép szeme van?-kérdezte miközben levette a nyerget a lóról.-Gyere közben, megmutatom hova rakd be. 

-Rendben. Mellesleg igen. Tényleg szép szeme van.-válaszoltam neki.-És ha ezt meghallja akkor még inkább el lesz telve magától-sóhajtottam attól félve hogy ő is az istállóban tartózkodik és meghallotta.

-Ne aggódj! Nincs itt! Berakta a helyére Villámot és már ment is. Csodálkoztam is mert szeret a lovakkal foglalkozni és ezúttal nem akarta áthúzni. 

-Szerencsére! Egyébként hogy hogy tegezhetitek?

-Elég sokat jár ide és még régen megegyeztünk hogyha nincs más itt akkor tegezzük egymást. 

-Jártatok?-kérdeztem.

-Dehogy. Sosem tetszett. Nekem legalábbis.-tette hozzá sokkal halkabban, de még így is hallottam.-Szóval mi a neved?-fordult felém vigyorogva miközben rámutatott egy üres boxra én pedig bevezettem a lovat. 

-Lora. Lora Buckselm!-mutatkoztam be és a kezemet nyújtottam neki.

-Sarah Angelm!-rázta meg.-Szeretnéd áthúzni te, vagy megcsináljam én?-kérdezte miközben átvette tőlem a kantárt.

-Szeretném én.-válaszoltam neki.

-Rendben. Mindjárt adok egy kefét. 

Ameddig ő elvitte a kantárt én a gyönyörű csődört simogattam aki immáron teljes nyugodtsággal evett. Úgy tűnt ő túllépett a dolgokon.

Bárcsak nekem is ilyen egyszerűen menne. Sok volt ez a mai nap és még nincs is vége. Nem is nagyon akarom folytatni. Miért nem maradhatok itt? A palotától és a többiektől távol, az állatokkal akiket annyira szeretek.

-Itt van.-jött vissza Sarah azonban elvenni már nem volt időm tőle a kefét ugyanis két nő robogott be az istállóba.

-Lora! Ezt mégis hogy képzelted? Azonnal indulnunk kell! Rendbe kell szedjünk mielőtt találkozol a királynével, ráadásul így valószínüleg lemaradsz az összeengedésről és az ismerkedésről.-hadarta Kath, miközben Inez már ki is rángatott a boxból és elkezdett kifelé húzni.

-Nem baj. Én annyira nem vágyom rá.

-Gondoltam. De a királynével való találkozóról nem maradhatsz le. -jelentette ki és sajnos tudtam hogy igaza van. 

-Megjöttem.-lihegte, gondolom Kyle az ajtónak támaszkodva. 

-Késtél.-csattant fel Kath.

-Talán azért mert valakik ellopták a motoromat.-vágta rá szúrósan. 

-Gyerünk Lora! Ülj le!-parancsolt rám Kath. Inez már akkor a hajamat piszkálta amikor még álltam. 

-Én tudok valamit segíteni?-kérdezte Sarah akiről el is feledkeztem. 

-Igen.-vágta rá Inez.-Csináld meg a sminkjét. 

-Rendben.-lendült Sarah és elvette a felé nyújtott táskát, amit lerakott a földre majd kihalászta belőle a kellékeket. 

-Nem is sejtettem hogy tudsz sminkelni.-mondtam miközben lecsuktam a szemem.

-Néha besegítek Ineznek itt-ott.-válaszolta amin én méginkább elcsodálkoztam.

-Khm...én mit csináljak?-kérdezte zavartan Kyle.

-Semmit. Nem is értem miért jöttél utánunk.-vágta rá Kath miközben nem is tudom mit csinált.

-Talán azért mert az a feladatom hogy vigyázzak a hölgyre és mert ellopták a motoromat.

-Lora. Kyle kérlek hívj Lorának. 

-Szóval Lora...-hallottam ismét a mély, búgó hangot mire kipattant a szemem.

-Csukd le!-kiáltott rám Sarah mire ijedten lecsuktam. 

-Csodás!-mondtam mérgesen.

-Nem örülsz hogy tudom a nevedet?

-Mintha azt mondtad volna hogy legalább megjátszod az illemet.-vágtam neki vissza, miközben észre sem vettem hogy letegezem.

-Lora!-kiabált rám Kath.

-Tessék?

-Nem hittem hogy figyelmeztetnem kell hogy egy herceggel beszélsz és illedelmesen kell viselkedned vele!-rótt meg.

-Ne aggódj Kath, már túl vagyunk azokon a körökön. Megengedte hogy tegezzem, igaz William?-nyomtam meg a nevét gúnyosan mire hallottam hogy az előttem guggoló lány nagyon próbálkozik hogy visszafolytsa a nevetését.

-Természetesen. Ne aggódj Katharina, annyira szimpatikus volt Lora, hogy megkértem hogy a nevemen szólítson.-válaszolta, miközben ő is megnyomta a nevemet. 

-Ezt valahogy nem tudom elképzelni, felség.-válaszolta neki Kath. 

-Kész.-kiáltotta el magát mögöttem Inez, mire váratlanul csend lett.- Elnézést, kissé elragadott a hév.-szólt halkan. 

-Szintén kész.-hallottam Sarah hangját is mire kinyitottam a szememet. Kath éppen végigmérte a hajamat és a sminkemet, miközben a herceg mosolyogva nézett végig rajtam. Nem túl illedelmesen. Kyle az ajtóban állt és a herceget figyelte. 

-Basszus!

-Mi az?-néztem ijedten Kathre.

-Össze van gyűrődve a ruhád, ráadásul kicsit koszos is. 

-Nem baj.

-Dehogynem baj! A királynével akarsz találkozni nem az egyik barátnőddel!

-Mindjárt jövök! Azt hiszem van egy ruhám amit felvehetsz!-mondta Sarah és elfutott.

-De...nem lehetne hogy a palotából szerzünk valami ruhát?-kérdeztem.

-Arra nincs idő. Nincs olyan közel a palota. Ráadásul egy oldalsó szárnyban találkoztok a királynéval.

-Értem.-szorítottam össze a számat.

-Itt is vagyok.-ért vissza Sarah.

-Gyors voltált.-vontam fel a szemöldököm.

-Nekem és Liamnek van itt egy kis házikója hogy a lovak mellett lehessünk.-adott választ miközben felém nyújtotta a fekete, piros ruhát.- Sajnálom de csak ezt találtam.-mondta Inezre nézve, aki elvette tőlem a ruhát és megnézte. 

-Van benne valami. Viszont ehhez magassarkú kell.-mondta rám nézve mire lesápadtam. 

-Azt is hoztam.-mutatta fel a kezében lévő cipellőt Sarah én pedig ijedten néztem a szörnyetegre. 

-Én...nem...én nem!-tettem fel a kezemet védekezve.

-Muszáj lesz.-mondta Kath is aggódva.- Menj vedd fel a ruhát!-mondta én pedig bementem az öltözőbe és leszenvedtem magamról a rajtam lévő zöld csodát és felvettem Sarah ruháját. Amiben furcsa, de jól éreztem magamat. Kényelmes volt, bár látni nem láttam magamat. Félve léptem ki az öltözőből. 

Amint észrevettek felém fordult mindenki. Láttam a meglepődést rajtuk.

-Miért is nem hordasz ruhákat?-kérdezte szájtátva Inez.

-Nem hordasz ruhákat?-kérdezte még nagyobb meglepődöttséggel Sarah.

-Nem. Nem érzem magamat jól bennük, ráadásul nagyon nem is tudnám sehova felvenni őket.-válaszoltam nekik egyszerűen.

-Hát az nagy hiba.-mondta komoly hanggal William mire felé kaptam a tekintetemet. Fura volt látni hogy komolyan mondta. Azt hittem megint csak piszkálódik, de az arcán az látszott hogy komolyan gondolja. 

-Igaza van. Gyönyörűen festesz benne drágám.-mondta Kath meghatódva.- Na de most vedd fel a cipőt is!

-Biztos hogy nem!-mondtam.

-De! Muszáj! Ehhez nem passzol a rajtad lévő.

-Nem baj! Úgysem látszik! Nézd! Nem látszik!-mondtam miközben megmutattam hogy a ruha alól nem látszik ki a cipő.

-Nem baj! Nem passzol hozzá és ha véletlenül kilátszik akkor rám és Inezre hozol szégyent.-mondta és nagyon jól tudta hogy ez hatni fog.

-Utállak!-mondtam durcásan és leültem egy padra. Levettem a sarut és elvettem Sarah kezéből a magassarkút.-Azt sem tudom hogy kell felvenni.-mondtam mire elnevették magukat és én is egy apró mosoly kíséretében szenvedtem magamra a lábbelit. - Rendben. Akkor most fel kellene állnom, ugye?-néztem a többiekre félve.

-Nem ártana.-mondta szájhúzva Sarah.

-Oké. Huh!-sóhajtottam egyet és óvatosan felálltam. - Nem estem el!-mondtam boldogan és léptem egyet. Azonban ez nem sikerült túl jól, ugyanis már dőltem is. Azonban nem estem el ugyanis William elkapta a karomat és visszarántott álló helyzetbe.- Visszaszívom!-mondtam kétségbeesetten.

-Tényleg nem tudsz benne járni. Én azt hittem csak túlzol.-mondta Kath.

-Nem túloztam. Minek kellene nálunk magassarkút hordanom, ráadásul úgy hogy lovakkal foglalkozom. 

-Jogos. Így viszont nem tudom hogy fogsz eljutni a palotáig.

-Elviszem én.-mondta William aki még mindig a karomnál fogva tartott ami a jelen helyzetben nem zavart, mivel valószínüleg ha elenged elesek. 

-Tessék?-nézett meglepetten rá Katharina. Ezek szerint nem csak engem lepett meg a herceg kijelentése. 

-Ha én kísérem be a terembe nem lesz gyanús, mivel amúgy is velem tűnt el a lovas incidens után. Belém tudna karolni és akkor kapaszkodni is tudna.-magyarázta az amúgy logikus lehetőséget.

-Talán mégis szorult beléd egy kis emberség.-mondtam neki csodálkozva.

-Vagy csak nem lenne ellenemre ha rajtam csüngenél.-mondta egy mosollyal az arcán, mire nekem rögtön lehervadt az arcomról a hála.

-Na az biz...

-Rendben. Ön kíséri el.-mondta Kath mire felháborodva néztem rá- Máshogy biztos nem jutsz el biztonságban a teremig. Kyle nem kísérhet el mert az furán nézne ki.

-És az nem hogy a herceg kísér el akivel eltűntem majd csodával határos módon új ruhában belé karolva sétálok be?-kérdeztem mire Inez bólintva elhúzta a száját.

-Ez a legjobb döntés, úgyhogy menjetek. Kyle motorja itt van.-mondta ellentmondást nem tűrően Kath.

-Várj!-szólt rám Inez mire megtorpantunk.-Ehhez a ruhához ki kell engedni a hajad.-mondta majd kiszedett belőle dolgokat kicsit beletúrt és immáron a hullámos, vörös hajam a vállamra omlott.-Tökéletes!-mondta miközben elénk állva mért végig.- Mehetnek!-mondta a hercegre nézve. 

-Készen állsz Vöröske?-nézett rám kaján vigyorral a herceg mire megforgattam a szemem. 

-Persze Willy.-válaszoltam neki gúnyosan, mire lefagyott. És nem csak ő hanem mindenki. Sarah nevetése szakította meg a feszült csendet. 

-Hát...hát ez..egyszerűen...ez kész!-mondta miközben a hasát fogta a nevetéstől és beszélni is alig tudott.

-Menjenek már!-szólt ránk Katharina idegesen. 

William felszállt a motorra Kyle pedig felsegített engem mögé. 

-Karolj át nyugodtan Vöröske! Engem nem fog zavarni.-mondta William és beindította a motort. 

-Azt valahogy gondoltam.-mormogtam de tettem amit mondott ugyanis nem akartam leesni a járműről.

És immáron másodjára száguldottam a palota felé motorral. Csak jelen helyzetben egy hercegbe kapaszkodtam és nem egy katonába.

Nem tudom melyik a rosszabb.