Sikeresn leszálltunk. Katharina rögtön felpattant és izgatottan pakolászta össze a cuccait. Én csak unottan néztem. Úgy ugrált ott mint egy kisgyerek akinek most mondták a szülei hogy állatkertbe viszik.

-Gyere már te lány!-szólt rám, már az ajtóból.

Sietve utánamentem. A lépcső alján egy őr állt és éppen Katharinával beszélt meg valamit. Amint odaértem elhallgattak és Katharina már rohant is a fekete limuzinhoz.

-Hát persze, mi mással mennénk.-sóhajtottam fel és leginkább magamnak motyogtam. Azonban más is meghallotta.

-Jöhet velem kisasszony ha szeretne.-mondta nekem az őr és egy motorra mutatott, mire nekem felcsillant a szemem.

-Tényleg?

-Engem nem zavarna.-tette hozzá nevetve.

-Maga most egy emberrabló aki így szeretne elrabolni?-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Lehetséges. Bár én inkább a személyes testőrének mondanám magamat.-válaszolta, és bár nem láttam az arcát sejtettem hogy mosolyog.

-Személyes testőr?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Mit csinálsz még Lora?-érkezett meg hozzánk nagy hévvel Katharina.

-Csupán beszélgetek a személyes testőrömmel, mint kiderült.

-Oh igen, elfelejtettem említeni. Lesz személyes testőröd.

-Tényleg?-kérdeztem szarkasztikusan.

-Igen, képzeld. Bemutatom Kylet. -mutatott rá az őrre aki erre lehajtotta a fejét.

-Nagyon örvendek Kyle. Én Lora vagyok.-mondtam egy nagy mosoly kíséretében és még pukedliztem is egyet.

-Ezt tartogasd a királyi családnak Lora, most pedig induljunk!-rótt meg Katharina.

-Nem lehetne esetleg hogy Kyle-al megyek?-kérdeztem félve.

-Tessék?-torpant meg Katharina és visszafordult.

-Kyleal szeretnék menni.-jelentettem ki. Katharina Kylera nézett aki bólintott egyet majd vissza rám.

-Legyen.

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Igen. Viszont siessünk.-mondta majd el is szaladt a limuzinhoz, ott kinyitották neki az ajtót majd beszállt.

-Nem tudom hogy lehet tűsarkúban járni, nemhogy szaladni.-jegyzem meg.

-Ha ez megnyugtatja...én sem.-szólalt meg a mellettem álló Kyle.

-Igen Kyle, nagyon megnyugtat.-válaszolok neki nevetve.

-Viszont igaza volt kisasszony, sietnünk kell.

-Rendben, menjünk.-sóhajtok egyet és elindulok a motor felé.

Ott Kyle ad egy sisakot és felül, majd engem is felsegít maga mögé. Mielőtt még elindulnánk hátrafordul felém.

-Azért mégsem annyira Éhezők Viadala. Kapaszkodjon kisasszony!-mondja majd elindul, én pedig döbbenten kapok a dereka után.

De...mi? Ezt hogy? Mégis...honnan? Basszus! Legszívesebben a homlokomra csapnék a megvilágosodás hevében. Kyle...Kyle az a katona.

Nem tudtam eldönteni hogy ez most szerencse-e vagy nem, mert olyan gyorsan érkeztünk meg a palota előtti térre mintha csak a szomszédban lett volna. Belegondolva logikus hogy a királyi családnak van egy személyes repülőtere. Miért ne lenne?

Rengeteg ember volt. Rengeteg. A tér közepén egyesen a palota kapuihoz vezetett egy vörös szőnyeg. Katharina nem viccelt. Tényleg olyan mint valami filmes díjosztó. A szőnyeget két kerítés választotta a két oldalán az emberektől. Amint megálltunk szinte mindenki a kocsit kezdte el nézni. Aham, ez szép és jó volt. Csakhogy abból csak Katharina szállt ki. Hirtelen halkultak el az emberek, amikor én nem szálltam ki onnan. Két nagy kivetítő volt a palota kapujának két oldalára felrakva. Ott is a fekete limuzint mutatták. Majd azt ahogyan Katharina szép lassan, megfontoltan odajön a motorhoz. Láttam ahogyan a kamera követi, majd megláttam Kylet a kivetítőn. Majd ahogyan leszáll a motorról. És aztán megláttam magamat. Ezzel együtt hallottam ahogy az embertömeg felmorajlik. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.

-Kisasszony! Szépen lassan.-suttogta Kyle, de hangzavar miatt amúgy sem hallotta volna senki. Felébredtem a döbbenetből és Kyle felém nyújtott kezét megfogva leszálltam a motorról. Mikor ez megtörtnént levettem a sisakomat amit átnyújtottam neki. Ő bólintva elvette.

-Sok sikert kisasszony! Én önnek szurkolok!-mondta.

-Köszönöm Kyle!-nevettem rá. Erre még nagyobb hangzavar lett.

Katharina felé fordultam aki felém nyújtotta a karját amibe belekaroltam. Így sétáltunk be szép lassan egy sátorba. Odabent aztán rögtön felém fordult és elkezdett ujjongani.

-El sem hiszem! Ez jobban sült el mint hittem! De tényleg! Olyan meglepődést váltottál ki az emberekből hogy azt el sem hiszem. - én csak megdöbbenve néztem.

-Tessék?-szóltam egyszercsak közbe.

-Figyelj! Még jól is jött hogy nem a limuzinnal akartál jönni. Így az emberek felfigyeltek rád. Érdekesnek találtak mert motorral jöttél, ráadásul egy őrrel. Mostmár kíváncsiak rád.-magyarázta nekem lelkesen.

-Nem tudom hogy ennek örüljek-e.-húztam el kétkedve a szám.

-Persze hogy örülj. Most megkaptad a 15 perc hírnevedet.-hallottam meg egy nyávogó hangot magam mellől.

Meglepődve fordultam oldalra és realizáltam hogy nem csak mi vagyunk a sátorban. Akitől pedig ez az igazán barátságos mondat jött nem más mint egy szőke cicababa akin már most túl sok smink volt. Eléggé vicces látványt nyújtott ahogyan ott állt, oldalra kitolt csípővel, ahogyan dühösen mered rám a műszempillája alól, mindezt egy pink köntösben. Egyszerűen nem bírtam ki és elnevettem magam. Erre megfagyott a levegő a sátorban és mindenki engem figyelt döbbent arccal.

-Sajh...sajnálom.-mondtam még mindig nevetve. Miután sikeresen lenyugodtam, megismételtem.- Sajnálom.

-Mégis mi ilyen vicces?-jött hozzám közelebb felvont szemöldökkel a szöszi.

-Semmi, semmi. Biztos csupán a stressz jött ki belőlem. Sajnálom, én nem vagyok a cicab...a cicás köntösökhöz szokva.-javítottam ki magamat gyorsan. Szerencsémre tényleg egy cica volt a pink köntösén.- Csupán meglepődtem milyen jól áll.-tettem még hozzá mosolyogva. Ezúttal tényleg őszinte volt a mosolyom, csak nem a lánynak szólt hanem a helyzetnek.

-Hát igen. Ilyennek születni kell.-tette hozzá lenézően majd megfordult és visszasétált egy fésülködőasztalhoz. Nem tudom pontosan mire értette...

Katharina megragadta a karom és a sátor sarkába húzott. Ott elhúzott egy függönyt így elfedve a kíváncsi szemektől. Félve néztem rá. Ő azonban nagy mosollyal nézett vissza rám.

-Hűű csajszi...nem tudom mit mondjak. Az imént kezdtél ki az ország jelenlegi egyik legjobb modelljével.

-Upsz.-szorítottam össze a számat nehogy mégegyszer kitörjön belőlem a röhögés.

-Upsz bizony. Ebből még lehet bajod. De én büszke vagyok rád.-nézett rám nagy vigyorral az arcán.

-Köszönöm.

-Most gyere, zuhanyozz le.-mondta majd elvezetett egy zuhanykabinhoz. Nem tudom hogy állítottak be ide egy ilyet, de nem is nagyon érdekelt. Nagy örömmel álltam be a víz alá. Egész gyorsan végeztem.

-Katharinaaaaa.-hallottunk egy ordítást. Mire Katharina fejcsóválva kilépett a függöny mögül.

-Itt vagyok Inez.

-Na végre hogy megjöttetek.-lépett be egy nagyon fiatal lány a sátorba, majd amint meglátott lefagyott. Katharina mosolyogva nézte ahogy végigmér miközben behúzta a függönyt.- Azt nem mondtad hogy ilyen szép.-jegyezte meg, mire én köpni-nyelni nem tudtam.

-Gondoltam megleplek.

-Hát meg is leptél. Szia, én Inez vagyok, én leszek a varrónőd.-nyújtotta felém a kezét.

-A mim?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.

-A varrónőd.

-Öhm...rendben. Lora.-ráztam meg a kezét.

-És még a neved is gyönyörű. Na gyere, méreteket kell tőled vegyek. Bár előtte gyorsan öltözz fel.-mondta majd a kezembe nyomott egy adag ruhát. Miután azzal végeztem felállított valami emelvényre én pedig döbbenten hagytam hogy mérőszalaggal körbeugráljon.

-Már megbocsáss a kérdésért...de hány éves vagy?-kérdezem tőle, miközben éppen az egyik kezemet tartottam oldalra.

-23. És te? Elnézést, ön?

-Ne, ne, ne. Tegeződjünk, kérlek.

-Rendben.-mosolygott rám.

-Öhm...18.-válaszolom neki.

-Azta. Nagy mázlid van.

-Én nem annak nevezném.-motyogom. Mire Inez lefagy.

-Tipikus lázadó.-felel neki Katharina.

-Az nagyon vonzó tud lenni.-feleli neki.

-Khm..itt vagyok.

-Tudjuk.-vágják rá egyszerre. És itt ébredek rá hogy hasonlítanak egymásra.

-Ti...ti rokonok vagytok?

-Már kíváncsi voltam mikor kérdezed meg. Igen, ő a húgom.-mondja mosolyogva Katharina.

-Katharina...

-Igen?

-Hívhatlak Kathnek? A Katharina olyan hosszú, és az az érzésem egy párszor még ki fogom mondani a nevedet.

-Persze kedvesem.

-Köszönöm.

Ezután csöndben maradtam. Inez egész gyorsan végzett aztán lesegített az emelvényről és lenyomott a fésülködőasztalhoz.

-Öhm...légyszi ne sok sminket.-kérlelem őket.

-Drágám, amúgy sem tennénk rád sokat. Nem szeretjük eltorzítani a természetes szépséget.-erre bólintok egyet és lehunyom a szememet. Kath az arcomat, Inez pedig a hajamat veszi kezelésbe.

Észre sem veszem de elkezdek dúdolgatni.

-Kérsz zenét?-kérdezi rögtön Inez.

-Lehet?

-Persze. Hercegnőjelölt vagy. Elég sok mindent lehet.

-Akkor kérek.

Nem sokkal később érzem hogy valaki egy fülhallgatót és egy zenelejátszót nyom a kezembe.

-Az enyém. Nem tudom milyen dalokat szeretsz.

-Köszi, biztos jók lesznek.

Ezután csendben ülök, néha-néha pedig felveszem a zene ritmusát, mire két dühös nő szól rám hogy üljek nyugodtan. Ezután egy ideig megint nyugodtan ülök, de aztán megint rámragad a zene ritmusa. Nem tehetek róla, de nem szoktam meg hogy egy helyben kell sokáig maradni.

-Készen vagyunk.-rántotta ki a fülemből valaki a fülhallgatót. Félve fordultam a tükör felé, azonban amit ott láttam, attól leesett az állam.

-El sem hiszem hogy ez én vagyok.

-És a ruha még nincs is rajtad.-mosolyog rám Inez.

-Ez..elképesztő.

-Tudjuk.-felel most Kath.

Nem sok smink volt az arcomon de mégis épp elég ahhoz hogy megváltozzon, a hajamat valahogy hátrafogták, azt nem láttam hogyan.

-Lefotózhatnám a hajadat, de szerintem majd a profi fotósok képein nézd meg.

-Rendben.

-Készüljetek, 5 perc a kezdésig!-szólt be valaki a sátorba mire kész káosz lett odakint.

-Ne aggódjatok! Mi csak a 17.-ek vagyunk.-nyugtatott meg minket Kath, mire én és Inez is sóhajtottunk egyet.

Nagyon gyorsan eltelt az az 5 perc és már jött is be az előző ember hogy kihívjon egy bizonyos Megara Thombst.

-Ő a modell.-mondta nekem Kath.

-Miért?-kérdezte Inez.

-Lorának volt egy kis beszélgetése Megarával.-mondta egy pajkos mosoly kíséretében Kath, mire az én arcomra is átkúszott az összeesküvők mosolya.

-Ajjaj...Félnem kéne?

-Hát biztos hogy lesz még belőle baja.

-Büszke vagyok rád Lora!-nevet Inez.

-Mért érzem azt hogy nem kedvelitek?-kérdeztem tőlük suttogva.

-Mert jók a megérzéseid.-válaszol nekem suttogva Inez, mire kap Kathtől egy ütést- Naaah! Ezt most miért kellett?

-Mi lesz ha valaki meghallja?-dorgálja húgát.

-Nem véletlenül suttogtunk, ráadásul senki nem velünk foglalkozik.

-14-es!-halljuk meg a hangot.

-Jézus, ez ilyen gyorsan halad?-kérdezem ijedten.

-Igen. Nem hosszú az a kifutó, ráadáaul amint áthaladsz nagyjából a felén, hívják a következőt.-ad nekem gyors választ Kath, miközben Inez gyorsan előkap egy zsákot.

-Siess! Gyorsan!-mondja miközben előkapja belőle a ruhát én pedig levetkőzöm.

Gyorsan rám adják a ruhát, majd igazítanak még párat rajta.

-Te leszel életem főműve.-suttogja leginkább magának Inez, miközben lassan végigmér.

-Hát akkor nem lesz túl jó életműved.-nevetek fel az idegességtől.

-Fordulj meg!-utasít Kath.

Teszem amit mondd és szembetalálom magamat a tükörrel.

-Biztos vagy te abban?-kérdez vissza a fiatal lány.

Ma már másodjára lepnek meg azzal hogy mivé varázsoltak át. Egyrészt nagyon hálás voltam nekik, mivel Kathnek az volt a csodás ötlete hogyha úgysem szeretem a ruhákat mi lenne ha egy zöld overált viselnék. Mint kiderült Inez nagyon belelkesült az ötlet hallatán és mindketten egyetértettek abban hogy ezzel még inkább magamra fogom hívni mindenki figyelmét, ugyanis elmondásuk alapján mindenki estélyibe megy ki oda. Nagyon tetszett nekem is az ötlet amikor megtudtam, emellé még párosult az is, hogy nem magassarkúban kell majd botladoznom a szőnyegen. A csodás overál mellé egy barna szandált adtak, amolyan saru félét.

A végeredmény egyszerűen elképesztő volt. Meg kell mondjam ritkán éreztem magamat ennyire szépnek. És akkor meghallottuk.

-17-es!

Idegesen néztem rá a lányokra akik szintén félve néztek vissza rám, azonban próbáltak nyugtatni.

-Nyugalom, nem lesz semmi baj! Meg tudod csinálni!

-Csak légy önmagad! Csak lehetőleg most ne állj ellen az őröknek.-tette hozzá idegesen Kath, mire felnevettem.

-Rendben.-vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem a függöny mügül.

Nem néztem körbe, csak mentem a sátor bejárata felé, ahol egy pasas várt. Meglepődve nézett rám, azonban nem tudtam vele foglalkozni. Nem hiszem el hogy ennyire izgulok. Mondjuk miért is izgulnék? Csupán az egész ország nézi ahogyan végigvonulok egy szőnyegen. Köztük a királyi család is. Minek félsz Lora? Nem kell aggódnod!

Ezzel és ehhez hasonló csodálatos gondolatokkal próbáltam meg nyugtatni magamat miközben már a bejáratnál jártam.

Még utoljára vettem egy nagy levegőt és kiléptem a sátorból.