Nem tudom mennyi ideig ültünk csendben a repülőn de egyszer csak Katharina megnyugtató, csilingelő hangja zavart meg az unalmas "az ablakon kinézek és közben gondolkozok az értelmetlen életemen" projektemben.

-Jól vagy?-amikor lassan felé fordítottam a fejemet láttam hogy a szemében őszinte aggodalom csillog.

-Igen.-válaszoltam neki és még egy mosolyt is magamra erőltettem.

-Rendben, akkor most őszintén?-kérdezett vissza. Egyszerre voltam dühös és hálás neki hogy nem hagyta rám.

-Kibírom.

-Ha beszélgetni akarsz...csak keress meg!-erre bólintottam egyet és visszafordultam az ablakhoz- Na most!-csapta össze a tenyerét amire összerezzentem és hirtelen fordultam felé, megfeszült idegekkel- Sok dolgunk van még. Mert akár tetszik, akár nem, a palotába igyekszel kicsim, és jelenleg nem úgy nézel ki mint aki oda való.

-Mert nem vagyok odavaló?-tettem fel értetlenül a kezemet.

-Sokkal jobban passzolsz oda mint hinnéd.-mosolygott rám Katharina amolyan "én tudok valamit amit te nem" mosollyal.

-Aham, biztos.-vontam meg a vállam, mert erre nem tudtam máshogy reagálni.

-Ajjaj. Mrs. Palliterinek meg fog veled gyűlni a baja.

-Ő ki?

-Aki az illemet fogja nektek tanítani.

-Oh istenem!-sóhajtottam fel előre félve ettől az egésztől.

-Szóval...tudod mi a menete a 25 napnak?

-Nem.

-Nem is meséltek neked róla?

-Tudod, lehet hogy az első  megyékben erre készítik fel a lányokat, de nálunk nem ez a legfontosabb.

-Jogos. Mit dolgoztál?-kérdezte meg hirtelen, amire meglepetten fordultam felé. - Én a 14-esből jöttem.-magyarázta meg.

-Hogyan?-kérdeztem még mindig meglepetten.

-Nos, az legyen az én titkom.-kacsintott egyet.

-Katharinaaaa!-nyaggattam. Kíváncsivá tett.

-Legyen. Játszunk valamit! Kérdezel valamit, én válaszolok, aztán én kérdezek valamit és te válaszolsz. Benne vagy?

-Igen.-bólintottam határozottan.

-Mit dolgoztál?

-Lovakkal dolgoztam. Idomítottam, lelovagoltam őket egy nap után. Ha kellett mellettük voltam. Hogyan kerültél te a palotába a 14-esből?

-Nos, tudod a szerelem sok mindenre képes drágám. A férjem gróf, és történetesen a palotában munkálkodik, ezért én is ott kaptam állást. Mi a kedvenc színed?

-Kissé gyors témaváltás, de a zöld.

-Csodás választás, szépen kiemeli a szemedet és a hajadat.-ezzel fogta a tabletjét és pötyögött valamit rajta.- Nagyon különleges leszel a vörös hajaddal, remélem tudod.

-Ne is mondd! Nem tudom hogy fogok elbújni.-sóhajtottam gondterhelten.

-Sehogy! Nem azért mész oda.

-Én azért megyek oda hogy elbújjak, hamar kidobjon a herceg és minél gyorsabban jöhessek haza.

-Miért ellenkezel ennyire ez ellen az egész ellen?

-Most én jövök, én kérdezek. Pontosan mi is a munkád?

-Igaz. Nos, amolyan stylist vagyok. Nem tudom pontosan meghatározni a munkámat, sok mindent csinálok egyszerre. Miért ellenkezel ennyire?

-Mert hülyeségnek tartom.-válaszoltam egyszerűen, mire láttam hogy átsuhan a csodálkozás apró szikrája Katharina arcán, de nem foglalkoztam vele. - Mit csináltál az előbb a tableteden?

-Tudod mi a tablet?-kérdezett vissza csodálkozva.

-Attól még hogy szegény körülmények között élünk nem vagyunk idióták.

-Igazad van, bocsánat.-sütötte le a szemét.

-Semmi baj, igazából jogos a kérdés. A legjobb barátomék rangosak, és mivel elég sokat lábatlankodtam a házukban volt szerencsém megismerkedni a technikával.

-Értem. Válaszolva a kérdésedre...írtam egy emberemnek hogy milyen ruhákat készítsen elő neked.

-Mégis mire?-értetlenkedtem.

-Rendben, akkor most elmondom nagyjából hogyan fog zajlani ez az egész.-bólintottam neki, mire beleéléssel elkezdte mesélni a következő napjaim, heteim programját- Nagyjából másfél óra múlva megérkezünk a fővárosba. Ott szépen sorban, egymás után be fogtok vonulni a palotába egy vörös szőnyegen.

-Igazi filmes celebnek fogom magamat érezni.-szúrtam közbe.

-Igen, valami olyasmi.-nevetett fel- Fotózni és videózni fognak titeket. Több TV is ott lesz, emellett mind a népnek, mind a királyi családnak az lesz az első benyomása rólatok.

-Szóval akkor dől el hogy pontosan milyen szerepet is fogunk játsazni.

-Igen. Rengeteg ember lesz ott, lesznek akik már külön szurkolnak valakinek, lesznek pedig akik semmit nem tudnak rólatok.

-Hát rólam tuti senki nem tud semmit. Gondolom akik szurkolnak azok az elsőbb megyékből vannak.

-Igen.-vágott egy grimaszt a velem szemben ülő hölgy.

Elsőbb megyéknek hívjuk az 1-estől egészen a 8-asig a megyéket. Ott élnek a gazdagok, hírességek, magyarul...azok az emberek akik számítanak valamit. Bár ezen belül is vannak szintek. A legelőkelőbbek az 5-ösig élnek. Utána már az előkelők gyengébbik része él. A 8-as után jönnek a tanárok, vegyészek, kutatók stb. Ők egészen a 12-esig vannak. Utána jönnek a még "lejjebb" élők, 15-ig. Itt már vegyesen élnek. És aztán jön a legalja. Vagyis mi is. Itt már csak a cselédek, sofőrök, kovácsok, azok az emberek vannak akik nélkül a gazdagok nem tudnának élni mégis semmibe veszik őket. Nekem szerencsém van a lovakkal, imádom az állatokat és sokkal jobban tisztelem őket mint az embereket. Nem tudtam volna cseléd lenni, egyszerűen gyűlöltem volna ha parancsolnak nekem. Azonban a különböző megyékben is él el-el vetve néhány rangos család. Ők nem vágytak, vagy csak nem engedték meg nekik a fényűzést. Ilyenek mondjuk Ethanék is. Az ő családja nem akart az elsőbb megyékben lakni ezért elköltöztek még mielőtt Ethan megszületett volna. Rendes emberek, nagyon kedvesek, és jól bánnak az embereikkel. Szerencsénk van velük. Apa is náluk dolgozik, sofőr.

-Folytathatom?-rántott ki a gondolataim közül Katharina.

-Persze.

-Ott dől el minden. Tényleg, tudsz magassarkúban járni?

-Nem. Még a ruhákat sem szeretm.-húzom el a számat.

-Ajjaj. Ezzel lesznek még gondjad drágám. De...támadt egy remek ötletem!-pattan fel, és elkedzett járkálni a székek közötti folyosón miközben folyton a kezében lévő tabletet püfölte.- Nem is rossz...nem is rossz, és ez legalább különlegessé fog tenni téged. Itt vagyok!-ugrik vissza a székébe.- Ez is megvolna. Rendben. Viszont, meg kell majd tanulnod magassarkúban járni.

-Csodás.-forgatom meg a szememt.

-És erről is le kell szoknod.-teszi hozzá.

-Hát sok sikert, eddig még senkinek nem sikerült leszoktatnia róla. Pedig nem te lennél az első aki a fejébe vette.

-Hát akkor itt az idő hogy valakinek sikerüljön. Rendben. Amint ez a felvonulás megtörtén odabent összeengednek titeket. Igazi vérfürdő lesz. Itt fogják felmérni a lányok a konkurenciát.

-Akkor velem nem lesz baj.

-Majd meglátjuk.-kacsint egyet Katharina, mire megforgatom a szemeimet. Ezek után a királynő köszönt titeket, majd elvezetnek a szobáitokba. Legkésőbb már csak vacsorára kell megjelennetek. Ez a mai nap. A többit még nem ismertetem részletesen. Viszont...az elkövetkező 5 napban megismerkedik veletek, valójában mindenki, de főként a herceg. Egyesével is fogtok vele találkozni, partik is lesznek, és vacsoránál is a királyi családdal fogtok étkezni.

-Oh mamám!-fogom meg a fejemet.- Mondd hogy nem úgy terítenek mint a filmekben!-nézek rá segélykérően.

-Mondj egy példát.

-Neveletlen hercegnő.-vágom rá, mert ez az első film ami eszmbe jut.

-Kissé vicces hogy pont ezt mondtad.-neveti el magát- De sajnos azt kell mondjam, hogy úgy fognak.

-Kész. Feladom. Meg sem tudom különböztetni azt a két kanalat egymástól, nem hogy még mire valók.-pattanok fel felháborodva.

-Ez természetes.

-Igen, nekem az. De a többieknek nem. Az elsők erre készülnek egész életükben.

-Igazad van. De az az érzésem gyorsan tanulsz, mindemellett pedig jó a megfigyelőképességed. És csak kívülről befelé kell haladni.

-Könnyen beszélsz.

-Nekem is meg kellett tanulnom.

-Honnad veszed rólam azokat?-kérdezek vissza az előző mondatai egyikére.

-Csak egy tipp volt, de igaz, nem?

-De.-bólintok határozottan.

-Rendben. Mondhatom tovább?

-Igen.-válaszolok, majd visszaülök a székembe.

-Viszont, az utána lévő napokon múlik minden. Az első 5 napban csak ismerkedik veletek. Viszont a 6. napon már haza fog valakit küldeni. Majd a 7. napon is. Majd a következő napokon is egy-egy embert. Szép lassan fogtok fogyatkozni. Emellett pedig nőni fog a feszültség. Már nem lesz kedvetek jópofizni egymással. Minden egyes nappal egyre komolyabbak lesztek, egyre inkább kimutatja mindenki a foga fehérjét. Szép lassan szét fog esni a csapat. És egy idő után már csak magadra számíthatsz.- fejezte be mondanivalóját Katharina, én pedig meglepődve néztem rá.

-Katharina...-kezdtem óvatosan- Miért érzem úgy hogy te pontosan tudod miről beszélsz?-erre csak mosolygott egyet, majd folytatta.

-Ne bízz meg az elején senkiben. Nem azt mondom hogy ne legyél jóba velük, hogy ne állj szóva velük, csupán azt hogy ne bízz bennük. Az elején mindenki kedves lesz, mindenki meg akarja nézni hogy a többiek milyenek, hogy mennyi esélye van a nyereségre. Nagyjából két nap múlva fog elülni ez a köd. Akkor fogja valószínüleg a herceg az első lányt elvinni egy külön találkára. Akkor már bátran barátkozz, nem árt ha vannak barátaid. De úgy érzem nem kell téged félteni.

-Elnézést a zavarásért, de leszállunk, kérem kössék be magukat!-jött be egy komornyik szerűségü ember. Nem tudom pontosan mi a munkája.

Bekötöttem magamat és kinéztem az ablakon. Lenyűgöző látvány volt a város. Tényleg. Mintha egy filmben lett volna. Egyáltalán nem hasonlított az én kis megyémhez. Kár volt tagadnom, elvarázsolt. Elvarázsolt, de nem tetszett. Valahogy idegen volt. Magas épületek, autók, képernyők. Szokatlan volt.

Miközben a tájat néztem Katharina szavain gondolkoztam és azon hogy milyen pontosan mondta amit mondott. Ahogy haladt előre a mondandójában egyre biztosabb lettem benne hogy ő is átélte azt amit én fogok. Hogy ő is versenyzett már az uralkodó szívéért.