-Nem, nem igaz.

-Már hogyne lenne igaz. Nem tudsz te semmit, mikor jártál utoljára erdőben? - kérdezte kissé akadozó nyelvvel Logan a vele szemben ülő Willt.

-Öhm, ma? - vonja fel a szemöldökét amin én rögtön elkezdek nevetni, mire mindannyian kíváncsian fordulnak felém.

-Mi olyan vicces? - kérdezi Will és ismételten felvonja a szemöldökét mire szinte már visítva mutatok rá és a másik két lány, amint rájön mit kell nézni szintén elkezd nevetni. Immáron hárman fetrengünk igazából félig a padlón, a nevetéstől, amikor nem tudom már melyikük de benyögte, hogy:

-Pisilnem kell. - nah erre megint elkezdtünk eszméletlenül nevetni de nagyjából fél perc késéssel rájöttem, hogy nekem is.

-Akkor menjünk. - mondom és feltápászkodom, majd elindulok a mosdó felé, ami őszintén szólva nem tudom mit keres az istállóban de annyira nem is volt kedvem ezen gondolkodni.

-Most komolyan együtt mentek pisilni? - kérdezi meg Logan csodálkozva mire mi vihogva és bólogatva eltűnünk a mosdóban, azonban még hallom Will válaszát.

-Engedd el, mikor nem voltunk tisztába vele, hogy nem normálisak? - szinte láttam, ahogy erre Logan biccent egyet majd nagy egyetértésben egyszerre kezdenek bólogatni.

Mivel én végeztem leghamarabb és meghallottam a kint menő zenét üvöltve kifutottam.

-Ez a kedvenc számoooom!

-Ezt mondtad nagyjából az előző 10-re is. - néz rám mosolyogva a herceg.

-Mert azok is. - felelem lebiggyesztett szájjal.

-Hogy lehet egyszerre több kedvenc zenéd? - áll fel és jön oda hozzám.

-Nem tudom. - vonok vállat. - Mindenkinek vannak olyan dolgok amiket nem csak egy valami iránt érez.

-Vagy valaki... - motyogja de nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam.

-Mi?

-Semmi. Táncolsz velem Vöröske? - néz le rám azzal a hidegkék tekintettel.

-Miért ne!

-Ennél nagyobb lelkesedéssel ha kérhetném.

-Oh elnézést! Életcélom valósulna meg azzal ha táncolhatnék önnel őkirályi felsége William herceg! - hajolok meg előtt a szerep kedvéért.

-Számomra lenne a megtiszteletetés kisasszony! - viszonozza a gesztusom.

-De figyelmeztetném fenség, hogy nem tudok táncolni.

-Majd lassan lépkedünk. - mondja miközben magához húz pont akkor amikor elindul a következő zene. - Ez is a kedvenced? - mosolyog le rám.

-Hmmm...őszintén szólva nem rémlik, hogy ismerem.

-Nem?

-Nem. - rázom meg a fejem.

-Ez igazán szomoró. - mondja valóban szomorú arccal.

-Miért? Te szereted? - kérdezek vissza.

-Szerintem soha életemben még csak nem is hallottam. - neveti el magát mire felé ütök azonban elkapja a csuklóm.

Visszatartott lélegzettel várom, hogy mit fog csinálni, és valójában meglepődtem amikor a nyakához tette a kezem, majd amikor érzékelte, hogy ott is fogom tartani elengedett és ahogy leengedte a kezét az ujja mintha véletlenül hozzá ért volna a karomhoz néhány helyen. Felnéztem az arcára és láttam, hogy a szája sarkában megrándulnak a nevetőráncok, ami engem is arra késztetett, hogy elmosolyodjak. A keze szép lassan a derekamra siklott és talán kicsit közelebb vont magához mint azt például bármilyen nagyközönség előtt szabad lett volna.
Ígéretéhez híven szépen lassan lépegettünk nagyjából a zene ütemére. Őszintén szólva nem mindig hallottam. Nem tudom pontosan miért nem de lehet köze volt ahhoz az alkoholmennyiséghez ami a szervezetemben száguldozott, vagy a fülemben doboló vérhez, esetleg ahhoz, hogy valamiért úgy éreztem fogva tart a pillanat és olyan biztonságban éreztem magam a herceg karjába, hogy már-már megijesztett. Meglehet, hogy éppen annak az alkoholmennyiségnek köszönhetem, hogy nem menekülök el.

Olyan szinten elmerültem ebben a...őszintén szólva nem tudom mennyi idő lehetett, lehet csak pár pillanat volt de az is, hogy percek teltek el...annyira elmerültem, hogy nem tűnt fel a többiek mikor jöttek vissza, majd az sem, hogy mikor jelent meg a trónörökös az ajtóban. Amikor megéreztem, hogy William karja megfeszül körülöttem, ahogyan a teste is amihez még mindig hozzá voltam préselődve, megpördültem. Szembe találtam magam Christopherrel akinek látszott a tartásán, hogy nem teljesen erre a látványra számított. Ösztönösen léptem volna el William mellől ő azonban még azelőtt elkapott, hogy én felfogtam volna mit akartam tenni. Óvatosan nyugtatta a kezét a csípőmön, épphogy csak hozzámért, azonban ez elég volt, hogy rájöjjek sokkal furább lett volna ha elugrok mellőle, az úgy vette volna ki magát mintha valami bűnöset, valami rosszat csináltam volna amit bánnom kell. És bár egy kicsit valóban annak éreztem az előző pillanatokat, hálás voltam neki mert nem akartam volna, hogy ezt bárki lássa si rajtam. Hiszen nem tettem semmi rosszat...ugye? Csak táncoltam egyet. A herceggel. Kicsit közelebb voltam hozzá mint illendő lett volna, kicsit jobban éreztem magam mint azt megengedném magamnak...de, az annyira nem rossz. Hiszen ez csak egy tánc volt. Semmi több. Valószínűleg soha többé nem lesz ilyen, úgyhogy nem kell aggódnom.

-Csatlakozhatok? - kérdezte halkan ám mégis határozottan.

Nem tudom mennyi idp telhetett el amíg csöndben álltunk és senki nem válaszolt. Mintha érzékeltem volna, hogy valaki megmozdul, azonban nem tudtuk meg mi lett volna rá a válasz.

Ugyanis a következő pillanatban felharsant egy rikoltás. Nem emberi volt, de nem is állat. Magas hang volt, és ösztönösen a fülemre kaptam a kezem, miközben riadtan néztem körbe, hogy honnan jöhetett ez a hang. Láttam, ahogyan Sofi és Logan ugyanolyan értetlen tekintettel néznek körbe mint én, majd azt is ahogyan a két testvér aggodalmas pillantást vált. Rendesen meg is lepődtem hiszem nem láttam még őket ennyire...hasonlónak?

-Ez nem próbariadó, ugye? - kérdezte William a testvérére nézve, miközben keze még mindig a csípőmön pihent ez azonban ebben a helyzetben cseppet sem zavart. Kellett egy kis idő míg felfogjam, hogy mit is kérdezett és akkor döbbenten néztem én is a trónörökösre.

-Nem. - válaszolta határozottan.

-Biztos? - mintha reménykedést hallottam volna ki William hangjából.

-Arról tudnék. - jelentette ki magabiztosan az idősebbik sarj.

-Valaki magyarázza már el mi a fészkes fene folyik itt? - vágok közbe ingerülten mire mindenki döbbenten rám kapja a tekintetét. - Mi van? Tudok ennél csúnyábbat is... De nagyra értékelném ha káromkodás helyett inkább arról beszélgetnénk mi történik jelnelg és miért akar valaki az őrületbe kergetni ezzel a borzasztó hanggal.

-Tűnés! - jelentette ki Christopher mire döbbenten nézek rá.

-Ezt nevezi ön magyarázatnak?

-Nem, kisasszony, de ha nem gond nem itt szeretnék meghalni. - mondja szigoró arccal én pedig úgy döntöttem nem kötözködöm tovább és elindulok az ajtó felé amerre a karjával mutat.

-Állj! - kiált rám az ifjabbik herceg mielőtt még kiléptem volna.

-Döntsék már el mit akarnak!

-Én megyek előre, te pedig hátul fedezel minket. - néz rá testvérére mintegy beleegyezést várva, ám mielőtt megszólalhatott volna Sarah közbevágott.

-Nah arról szó sem lehet! Biztos, hogy nem a trónörökös fog hátul menni! Én megyek leghátul! Már csak az kéne nekünk ha valami baja esne! - jelentette ki határozottan és azt hiszem mindenki rájött, hogy felesleges vele vitatkozni.

Will bólintott egyet, majd miután kilesett az ajtó mögül elindult. Én sebesen követtem, nyomomban Logannel, utána jött Sofi, majd Chris és a srot zárta Sarah. Miközben elhagytuk az istállót és átfutottunk egy bokor mögé közelebb mentem Willhez.

-Mi folyik itt?

-Még nem történt ilyen korábban, eddig mindig csak próba volt ha megszólalt a riasztórendszer, de nagyon úgy tűnik, hogy a lázadók megtámadták a palotát. - felelte rám sem nézve nekem azonban elakadt a lélegzetem.

-Hogy micsoda?

-Nem kell aggódnod a falon valószínűleg nem jutnak át, de ilyenkor mindenki biztonságos helyre húzódik, a mi helyünket pedig elég sok mindennek csak biztonságosnak nem lehet mondani. - eközben odaért mindenki így futottunk át a következő bokorhoz.

Nem kérdeztem többet miközben ide-oda cikáztunk a bokrok és fák között megpróbálva észrevétlenek maradni ami a sötétnek hála egyszerűbb volt, azonban nem tudom mennyire mondhatom sikeresnek elnézve a ruháinkat. Kissé aggódva néztem a hozzánk túlzottan közel helyezkedő fal felé. Ha nagyon hegyeztem a fülem hallottam valami csatazaj szerűséget, de nem tudom az mennyire volt a képzeletem szüleménye. Most megint eszembe jutott, hogy Max vajon közte van-e az erdőben ragadt lázadóknak és, hogy ezt a támadást miért csinálták. Hiszen még számomra is egyértelmő volt, hogy nem tudnának bejutni a falon, vagy ha mégis elég hamar elbuknának. De lehet, hogy tévedek és valójában sokkal erősebbek mint én azt hiszem. Bárhogy legyen is, nem igazán akaródzott itt lennem amikor sikerül nekik. Hallottam egy-két történetet innen-onnan és bármennyire is támogattam az ügyet vagy nem nem szívesen lennék ott egyik támadásnál, ugyanis nem mindig sikerül úgy, hogy ne legyen belőle teljes vérengzés. Nem tudom, hogy ez a mostani milyen de minél messzebb szerettem volna kerülni a faltól és a kint harcoló emberektől é bármennyire is hihetetlen és magam sem gondoltam volna de úgy néztem az előttem tornyosuló palotára mint egyfajta menedékre. Természetesen ideiglenes menedékre, de menedékre.