-Mi a fene? - nyöszörgök amikor nem sikerül elsőre kinyomnom az ébresztőt. Idegesen ülök fel és keresem az utált tárgyat. Mikor végre sikerült kikapcsolnom megkönnyebbülten sóhajtok fel.

Nagy nehezen kikelek a puha, biztonságot nyújtó ágyból és elbotrokálok a fürdőig. Miután vettem egy gyors zuhanyt felveszem a felsőt amit a lányok hoztak nekem és mellé egy rövidnadrágot, ami szintén oda volt készítve a székre. Gondolom a csajok még bent jártak miután lefeküdtem. Leülök a fésülködőasztal elé és felszerencsétlenkedek magamra egy kis szempillaspirált. Hát nem életem főműve dehát nem is használtam még. A hajamba csak beletúrok kétszer mondván, hogy úgyis tiszta kóc lesz az este végére.

Óvatosan kinyitom az ajtót és kilesek rajta. Miután nem látok senkit kiosonok a sötét folyosóra és elindulok arra amerre a kijárat rémlik. Már majdnem kiérek amikor az egyik sarkon beleütközök valakibe. Azzal a lendülettel estem volna hátra ha nem kap el az illető.

-Bocsásson meg nekem, nem sejtettem, hogy bárkivel találkozom errefelé! - kezd mentegetőzni az illető és amikor sikerült újra a két lábamon stabilan állni meglepdőve pillantok fel a szintén megrökönyödött szempárba.

-Lora?

-Csodás meglátás uram! - vágom rá és az agyam ezerrel elkezd pörögni, hogyan tudnék gyorsan elslisszanni úgy, hogy ne kérdezgessen.

-Mit keres ön itt? - és ennyit a kérdések kikerüléséről.

-Ezt én is kérdezhetném.

-De komolyan...ráadásul ilyen öltözetben. - néz végig rajtam én pedig már tudtam, hogy nincs menekvés.

-Sarahval és még egy lánnyal szórakozunk kicsit. - mondom miközben megvonom a vállam, mitha nem számítana semmit de közben reménykedve pillantok fel rá.

-Értem. Nos, akkor érezzék jól magukat! - mondta és meghajolt. Miután már befordult a sarkon akkor is a helyét bámultam. Annyira nem tudom mit érzek vele kapcsolatban. Egyszerűen nem tudom eldönteni.

Mielőtt még további emberekbe futnék továbbindultam. Mikor kiértem a szabad levegőre egy pillanatra megtorpanok és nagyot szippantok a kicsit csípős nyári levegőből.

-De jó lenne most egyet lovagolni... - motyogom magamnak és elindulok az istállók irányába. Miközben sétálok néha felpillantok a csillagos égboltra amely olyan mintha ezernyi gyertya úszna egy sötét tó felszínén.

Amikor odaértem a régi istállóhoz óvatosan kinyitom a nyikorgó ajtaját. Már bent volt Sarah és Sofi is. Éppen az apró hűtőnél álltak. Megbabonázva néztem körül. Az istállót benőtték a virágok és a futónövények. Bal oldalt hátul volt található a kissé elhasznált bőrkanapé amin színes párnák voltak találhatók. Volt egy kisebb asztal is nem messze tőle azonban arról csak akkor lehetett bármit enni ha leülsz a földre. A kanapéval szemben volt a hűtő. Az egész helyiségben egy lámpa volt azonban azon kívül még égősorok lógtak a gerednákról. Annyira hangulatos volt az egész, vad de mégis otthonos.

-Uuuuu, megjött! - kiáltott fel Sarah mire rákaptam a tekintetem és vigyorogva indultam el feléjük. - Nagyon csini valakiiii!

-Ti! - vágom ré nevetve, miközben azért körbefordulok és a végére felvonom az egyik vállam amolyan "ez van" stílusban. - Hogy állunk?

-Van nasink, zenénk éééés dobpergés.... piánk! - kiált fel, mire mindhárman elnevetjük magunkat.

-Kissé fáradtnak nézel ki. - néz rám Sofi.

-Aludtam egyet, kissé kikészített a mai nap.

-Erre inni kell! - mondja Sarah.

-Nem arra szoktunk inni aminek örülünk? - vonja fel a szemöldökét a kékhajú.

-Most nem. - felel neki a másik miközben kis poharakat hoz amiket lerak az asztalra és önt beléjük...valamit. Fura kék színe van. Óvatosan rápillantok Sofira.

-Mennyit ivott eddig? - teszem fel a kérdést suttogva.

-Már akkor ilyen volt amikor megérkeztem.

-Itt is van. - nyomja a kezünkbe a poharakat.

-Ugye ezt nem ízlelgetve kell inni? - kérdezem mire felnevetnek.

-Nem. Ezt lehajtod.

-És mitől van ilyen kék színe? - nézem fintorogva.

-Nem mindegy? Alkohol van benne!

-Jogos. - vonom meg a vállam. - Mire igyunk?

-Rátok! Arra, hogy valamelyikőtök boldog legyen a királyi családba. - tartja fel a poharát, azonban nem nagyon akaródzott nekem is felemelni. - Mi van már?

-Nos...én ezt pont nem akarom.

-Én sem! - rázza meg a fejét Sofi.

-De sok bajotok van! Akkor csak szimplán ránk!

-Nah erre már sokkal szívesebben iszok! - emelem fel én is a poharam. Miután lehúztuk a kék löttyöt köhögve fordulok el. - Hát ez valami...borzalmas volt!

-Ez így van! - nézi meg az üveget Sarah. - Ötletem sincs mi ez.

-Nem te hoztad?

-Nem, ez itt volt. Gondolom valamelyik fiú volt.

-Hát nincs túl jó ízlésük. - reagál rá Sofi.

-Hát nincs. - értek vele egyet.

-Azért iszunk mégegyet! - önt újra magának Sarah.

-Naná!

-Nem is kérdés! - tartom én is oda az enyémet és koccitás után megint fintorogva iszom meg a poharam tartalmát.

-Akkor mehet a zeneeee? - kérdezi tekergetve a csípőjét Sarah.

-Már vártam mikor kérdezed meg!

És ezzel kezdetét vette az buli. Régen nem éreztem magam ilyen jól. Ahogy az idő telt egyre több üres üveg került az asztalra mi pedig egyre többet nevettünk. Volt már itt minden. Karaoké, asztalon táncolás, sőt ha jól emlékszem Sarah még egy oszlopnak is táncolt. Éppen valami lassabb zene ment amikor meghallottuk:

-Hát itt meg mi folyik? - kissé késve fordultunk az ajtófélfának támaszkodó herceg felé aki mellett Logan állt, szintén mosolyogva.

-Csak lefoglaljuk magunkat. - vonom meg a vállam.

-Igazán, Vöröske? - néz rám visszafolytott mosollyal.

-Talán probléma?

-Nekem ugyan nem. Vagyis... - gondolkozik el egy pillanatra. - Egy feltétellel.

-Mi lenne az? - teszem fel a kezem.

-Ha csatlakozhatunk mi is! - néz a szemembe, Sarah pedig ebben a pillanatban ordítja el magát.

-Mire vártok mééég?!

 A két fiú nevetve lép be az ajtón William pedig a legnagyobb boldogságunkra két üveg valamit tart a kezében. Ebből az egyik a kék színű lötty volt, amit amint meglátok elfintorodom.

-Valami nem tetszik Vöröske?

-Csak most jöttem rá, hogy ezek szerint neked van ilyen szörnyű ízléséd. - mutatok rá az üvegre.

-Nekem úgy tűnik nem volt vele bajotok. - pillant az üres üvegre az asztalon.

-Valahogy elfogyott. - vonok vállat.

-Nem mondod? - kérdezi Will halkan miközben valahogy lemaradtam arról, hogy előttem terem. Az arcomon éreztem a lehelletét miközben felnéztem a kék szempárba.

-Nem tudom, hogy történhetett. - mosolyodok el.

-Valóban? Ötleted sincs?

-Nincs.

-Galambocskáim nem jöttök inni?

-Ki nem hagynánk! - válaszol Will miközben a tekintetét le nem vette az arcomról.

-Nem bizony! - válaszolok én is és elfordulok.

-Egészségünkre!

-Egészség!

Miután mindenki koccintott mindenkivel és sikeresen túléltünk még egy kör kéket visszaugráltunk a "táncparkettre" és folytattuk ott ahol abbahagytuk csak most plusz két fővel.