-Jó estét! Szabad? - kérdezi a késői látogató, mire bólintok egy aprót és leteszem a kezemben tartott felsőt.

-Kérem! - mutatok az asztal előtti székre. - Valami baj van? - nézek aggódva Loganre, ugyanis eléggé kikészült arca van.

-Nincs...vagyis... - mondja tétovázva. Óvatosan oldalra nézek és intek a két lánynak, hogy menjenek ki. Halkan kinyitották az ajtót és kimentek rajta.

-Mondja csak nyugodtan!

-Apám és a király beszélgettek, és mint örökös nekem is ott kellett lennem. - kezd bele halkan, maga elé bámulva. Miután nem folytatta óvatosan megkérdeztem.

-Miről volt szó?

-A lázadásokról. - ebben a pillanatban megmerevedtem és nagyon örültem, hogy Logan a földet nézi.

-Hogy érti?

-Az elmúlt napokban egyre több volt és egyre nagyobb volumenűek. A 18-as és a 17-es megyében állítólag nagyon durva volt.

-Tessék? - kérdeztem kiszáradt szájjal.

-Elnézést! Ön a 17-esből van, ugye? Nem akartam megijeszteni, igazából nem is tudom, hogy el szabadott volna-e mondanom! Sajnálom, azt hiszem megyek is. - kezdett el magyarázkodni én azonban megrázom a fejem.

-Nem kell! Csak...aggódom a családomért. - mondom ki halkan.

-Nem kell! Biztos jól vannak, biztonságban, az ottani őrök sikeresen leverték őket. - mondta megnyugtatásképpen, azonban épp az ellenkezőjét érte el.

-Mi? - kapom rá ijedten a tekintetem és egyre gyorsabban kezdem venni a levegőt.

-Igen, azt mondta a király nehéz volt de végül visszaszorították őket.

-Hova?

-Talán valami Véres-erdőt emlegetett. - erre még hangosabban kezdtem a levegőt venni.

-Nem, nem, nem!

-Lora! Lora! Minden rendben? - kérdezte aggódva azonban képtelen voltam neki válaszolni.

Egyre kevésbé hallottam amit mondott, habár folyton beszélt hozzám. Csak hangfoszlányok jutottak el az agyamig. Újra és újra végiggondoltam a dolgot. A Véres-erdőből nem sok irányba lehet kijutni. A várossal ellentétes oldalán szakadék van. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, annak idején rengeteg ember veszett oda abban az erdőben a háború alatt. Az a lehető legrosszabb hely ahova beszorítják őket. Ethannel régebben sokat lovagoltunk arra. Ha valóban ott rekedtek nem sok esélyük van. Hamarosan el fogják őket. Jobbik esetben...

-Lora! Nézz a szemembe! Nézz a szemembe! Nincs semmi baj! Kyle vagyok! Mély levegő! Gyerünk! Be és ki! - mondta mikozben a fejemet fogta és mutatta. Próbáltam utánozni. - Be és ki! Úgy, nagyon jó! Nagy levegő be, és lassan kifúj! Rendben, még egyszer! Be...és ki! Jólvan! Semmi baj! Itt vagyok! Nincs semmi baj! - mondta és leült mellém az ágyra. - Jólvan! Semmi baj! - magához húzott és a fejemet simogatta.

Szép lassan helyreállt a légzésem és már nem remegtem. Észleltem magam körül a dolgokat. Eltoltam magam Kyletól és körülnéztem. Logan aggódva nézett rám, azonban rajtuk kívül nem tartózkodott a szobában.

-Én...- kezdek bele azonban elkezdek köhögni.

-Hozok egy kis vizet! - pattan fel Kyle. Pár pillanattal később egy pohár vízzel tér vissza amit hálásan elveszek tőle ér egy húzásra megiszok.

-Sokkal jobb! Köszönöm! - nézek rá hálásan ő pedig bólint egyet. - Sajnálom! Nem akartam megijeszteni! - néztem Loganre.

-Egyáltalán nem erről van szó! Én sajnálom! Nem gondoltam bele magának mit jelent ez az egész, botorság volt tőlem, hogy meggondolatlanul ide jöttem és elmondtam magának. Sajnálom! - sütötte le a szemét.

-Semmi gond! Én... - kezdtem, azonban nem tudtam mit akarok modani. Tudtam, hogy kell valamit, hiszen meg kellett magyaráznom a dolgot, viszont az igazságot nem mondhattam el. - Rossz emlékeim vannak a lázadással kapcsolatban. - mondtam ki egy féligazságot, vagyis, amit mondtam az teljesen igaz volt, csak nem éppen úgy ahogy azt a két férfi aki a szobámban tartózkodott értelmezte.

-Persze! Sajnálom, hogy felzaklattam! 

-Szintén! - mondom neki mosolyogva hiszen el tudom képzelni milyen váratlanul érte az összeroppanásom és mekkora riadalmat okozott neki.

-Azt hiszem én most megyek! - mondta tétovázva rám pillantva.

-Rendben! - bólintottam és felálltam az ágyról, hogy kikísérjem.

Amikor kiért a szobából megáltt és szembeforult velem. Érződött a feszültség. Mindketten mondani akartunk valamit, azonban egyikünk sem tudta hogyan és mit kellene. - Kérem felejtse el ami történt! - kértem az arcát vizslatva, ami befeszült amint kiejtettem ezt a mondatot a számon, viszont nem mondott semmit csak bólintott. Tudom, hogy nem erre számított, de nem mondhattam el neki az igazat. Bármennyire is szerettem volna megosztani végre valakivel. Miután nem mondtunk semmit meghajolt amit én is viszonoztam, majd elsétált. 

Sóhajtottam egy nagyot és bementem a szobámba. Kyle nem mozdult onnan ahol hagytuk. Végig figyelt. Becsuktam az ajtót és odasétáltam az ágyhoz és leültem a végébe, majd nekidöntöttem a hátam a támlának és lehunytam a szemem.

-Hogy találtál rám? - kérdezem halkan miközben még mindig nem nyitom ki a szemem.

-Az úrfi kiabált ki a folyosóra segítségért, éppen ide jöttem. Amint meghallottam rohanni kezdtem.

-Köszönöm!

-Lora ez így nem lesz jó! Rossz nézni ahogy örlődsz. Látszik mennyire szenvedsz. Had segítsek!

-Nem tudsz! - rázom meg a fejem. - Senki sem tud...

-Csak lehet valahogy legalább javítani a helyzeten.

-Lehet, ha van valamilyen bűbájod, hogy kitöröljem az emlékeimet.

-Ahhoz sajnos nem értek. - néma csönd - Azt mondtad eddig nem vot pánikrohamod. Mi váltja ki? Hátha meg tudjuk szüntetni a zavaró tényezőt. - mondja kedvesen én pedig horkantok egyet és kinyitom a szemem.

-Nem hiszem, hogy az lehetséges.

-Miért? Mi az? - kérdezi mire rá mutatok. - Én? - kérdezi csodálkozva mire megrázom a fejem. - Akkor?

-Nem hagysz békén, ugye?

-Nem! - feleli mire megforgatom a szemem.

-Az őrök. - bököm ki végül halkan.

-Az őrök?

-Igen.

-Miért?

-Rossz emlék. - válaszolom mire megrázza a fejét.

-Rossz emlék nem vált ki ilyet.

-A nagyon rossz igen, azt hívják traumának.

-Van egy traumád ami az őrökhöz kapcsolódik?

-Késő van, szeretnék aludni. - jelentem ki és felállok.

-Hát persze! Elnézést! - áll fel Kyle is és fejet hajt. - Jó éjszakát!

-Jó éjt!

Miután becsukta az ajtót nagyot sóhajtva visszarogytam az ágyra és a kezembe temettem az arcomat.

-Mi a fenét kezdjek magammal? - kérdeztem viszont senki nem válaszolt rá.

Bosszúsan keltem fel és öltöztem át, úgy voltam vele inkább pihenek egy kicsit a buli előtt. Állítottam ébresztőt az éjjeliszekrényemen álló órán és lefeküdtem aludni.