-Lora! - szóltak utánam én pedig érdeklődve fordultam a hang irányába. Sarah sietett felém a folyosón.

-Hmm?

-Mit szólnál hozzá ha este kijönnél az istállóhoz? Buliznánk egy kicsit... Szereznénk valami rágcsát a konyháról, én pedig hozok hangszórót.

-Sarah nem kell... - kezdtem bele.

-Lora! Szeretném. - mondta féloldalas mosollyal az arcán.

-Nos...rendben. - mentem bele végül.

-Ezaz! - sikkantott egyet a lány.

-Mi folyik itt? - ért oda hozzánk Sofi.

-Oh Sofi, szia! - köszönt neki boldogan Sarah én pedig csodálkozva néztem rájuk.

-Ti ismeritek egymást?

-Igen. Egyszer apám Sarahéktól kért tanácsot az egyik lovunkkal kapcsolatban. Ők a legjobbak. - magyarázta meg Sofi.

-Ahhww! - érzékenyült el a lány - De egyébként ez így van! - vágott egy önelégült arcot. - Bár most, hogy Lora ide került...

-Hagyd abba a végén még zavarba hozol... - játszok rá.

-Igaz, azt meghagyom a két herceg úrfinak. Oh, szegény Loganről el is feledkeztem.

-Gyere csak ide! - indultam meg a lány felé.

-Naaa! Csak viccelek! Bááár...

-Saraaah!

-Csajok! Ha nem szeretnétek, hogy ez címlapon legyen akkor szerintem hagyjátok abba. - szólt ránk nevetve Sofi.

-Címlapon? - fordulok felé.

-Errefelé elég gyorsan terjednek a pletykák. És ha vannak utálóid, márpedig akad egy pár, akkor akár még fizetség nélkül is adnak ki rólad kínos információkat.

-Hát ez csodás! - forgatom meg a szemem.

-Ilyet még mindig ritkán látok! - kuncogja el magát mindkét lány.

-Jólvannaaa, nem olyan egyszerű leszokni ezekről. Mellesleg nem is akarok. - teszem hozzá ami miatt még jobban elkezdenek nevetni.

-Viszont, szerintem nekünk mennünk kellene. A vacsora már tálalva van és nem tudom mennyire lesz egymás mellett két hely. - mondja Sofi - Vagyis...bocsi.. én csak, gondoltam..mindegy, hagyjuk. - jön zavarba.

-Sofi. - harapom be az ajkam, hogy ne nevessek fel hangosan - Én is melléd szeretnék ülni! Téged ismerlek leginkább és te vagy az egyetlen akivel értelmes dolgokról is lehet beszélni.

-Huh, akkor jó! Nem tudom, hogy bírnám ki még egyszer amellett a lány mellett. A nevét nem tudom, de annyit beszél. Nagyon sok mindenről. De egyikre sem emlékszem mert olyan tempóban, hogy az agyamak nem volt ideje felfogni. - mondja szenvedő arckifejezéssel, mi pedig kuncogva bólogatunk.

-Nos, én reggel Logan mellett ültem, leginkább vele beszéltem. Az ebédet pedig...

-Úristen! Ebéd! - vág a szavamba Sofi. - Mindent tudni akarok! csak te és a herceg hiányoztatok, nem mellesleg pedig nem láttunk titeket miután távoztatok a teremből, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni, hogy még mindig élvezitek egymás társaságát. Látnod kellett volna Megara arcát amikor nem jelentetek meg. Zseniális volt! - nevette el magát. - Na de majd mesléd el milyen volt!

-Lora...mit szólnál ha Sofi is jönne este? - néz rám cinkos mosllyal Sarah.

-Hmm...nem is tudooom. Király lenne!

-Este? - néz felváltva ránk a kék hajú.

-Ahhamm. Arra gondoltam bulizhatnánk egyet az elhagyatott istállóban.

-Elhagyatott istálló? - kérdezek most én vissza.

-Igen. - bólintanak. - Az újtól nem messze, pont az ellenkező irányba a házainktól van a régi istálló. Nagyon hangulatos. Sokkal kisebb. Körbe van nőve mindenféle futónövényekkel. Viszont odabent tiszta, vannak odabent dobozok meg égők. Néha ki szoktunk oda járni. Hárman, Liam, Will meg én. Van egy hűtőszekrény, meg egy kissé elhasznált de kényelmes kanapé. Azt hiszem ennyi. - gondolkodik el a lány.

-Nem hangzik rosszul. Főleg a hűtőszekrény része érdekelne.

-Nem csodálom! Ne aggódj fel van töltve. - neveti el magát Sarah. - Na akkor benne vagytok?

-Persze!

-Naná! - vágom rá én is.

-Csúcs! Szerzek akkor a konyháról egy kis rágcsát.

-Mit szólnátok ha kiöltöznénk? Hisz az elkövetkező napokban nem igazán lesz alkalmunk bulizni menni. Adjuk meg a módját. - veti fel az ötletet Sofi.

-Én benne vagyok!

-Szintúgy!

-Csapassuk Húúúúh! - kiált egyet Sarah majd elsiet, még mielőtt valaki rajtakapja.

Nevetve nézünk utána.

-Megyünk?

-Persze.

Sietve megyünk az ebédlő felé, ami még mindig elképesztően néz ki. A magas terem, a kristályos csilláral. Szerintem sose fogom tudni megszokni.

-Segíthetek hölgyeim? - szólít meg minket egy pincér.

-Nem, köszönjük. - mosolygok rá mire egy kissé zavarba jön.

-Nézd ott még van két hely. - int a fejével egy irányba Sofi.

-Menjünk még mielőtt valaki befoglalja.

-Van ám neked is vonzerőd.

-Tessék? - nézek rá meglepetten.

-A pincér nagyon aranyosan elpirult.

-Hagyd már! Szerintem csak nem szoktak neki köszönetet mondani. - legyintek miközben leülök. - Hát ezt nem hiszem el! - mordulok fel amikor felpillantok.

-Mi az? - követi a tekintetemet Sofi. - Oh, így már értem! - mosolyodik el. - Én a helyedben örülnék!

-Hát én nem örülök! - morgom magamban miközben szedek magamnak. - Mit szólnál ha egy kicsit előredolgoznánk?

-Hogy érted? - kérdezi kíváncsian, mire odaintek magunkhoz egy pincért.

-Bort szeretnék kérni! - mosolygok kedvesen rá.

-Milyet hozhatok? - kérdez vissza én pedig tanácstalanul nézek Sofira mivel nem vagyok otthon ezekben a márkásakban amik feltehetőleg a palotában megtalálhatók. Sofi mondott egy nevet amit soha életemben nem hallottam és szerintem kimondani nem tudnám.

-Szerintem ez ízleni fog. Igazán ritka. A szőlő amiből készült csupán pár helyen terem és különlegesen is érlelik, éppen ezért elég drága is. - magyarázza nekem egy szemrebbenés nélkül a lány én pedig tátott szájjal meredek rá. - Mi az? - kérdez rá amikor rám néz.

-Csak...nem szoktam hozzá, hogy valaki ilyen simán magyarázzon nekem borokról. - vonok vállat.

-Ja, hogy az! Az öcsém szereti ezeket a témákat és nekem szokott róluk mesékni, rám meg ragad ez-az.

-Nálunk nem igazán lehet válogatni. jó ha van három féle alkohol a boltokban. Mondjuk azok nagyot ütnek dehát mi nem ízlelgetésre használjuk.

-Kocsmák vannak?

-Vannak, de ott sincsen túl sok fajta. A csaposaink elég tehetségesek viszont, ugyanis abból a kevésből is teljesen más ízvilágot tudnak összeállítani. meg merem kockáztatni, hogy egyik másik jobb mint ezek a méregdrága borok.

-Ebben biztos vagyok! Vannak olyanok amiknek az árából meg lehetne venni ezt a palotát viszont olyan keserűek, hogy nem értem miért isszák őket. Mesélj még a faludról! - kért meg.

Én pedig miután nem érzékeltem semmiféle gúnyt nekikezdtem. Volna. Ugyanis megérkezett a pincér egy üveg borral.

-Parancsoljanak hölgyeim! - mondta miközben öntött először Sofinak, majd nekem.

-Még egy kicsit ha szabd kérem, túl kell élnem ezt az éjszakát. - mondtam halkan a pincérnek aki erre elmosolyodott és öntött még egy kicsit. - Nagyon szépen köszönöm! - pillantottam rá hálásan.

-Ha szükségük van valamire szóljanak! - hajtott fejet előttünk.

-Köszönjük!

Miközben felemeltem a poharam, amiben az illendőnél kicsit több bor volt, az asztal túlsó vége felé néztem ahol összetalálkozott a tekintetem Williamével. Elismerően bólintott a poharamra nézve mire megvontam a vállam.

-Hmm...tényleg finom! - néztem rá Sofira.

-Ugye? Olyan különleges íze van.

-Valóban. - mondtam miközben ismételten a hercegre pillantottam ugyanis magamon éreztem a tekintetét. Kérdőn megvontam a vállam mire az ajtó felé biccentett. Megráztam a fejem majd a mellettem ülő lány felé fordultam. - Mit kérdeztél mielőtt megérkezett az ital?

-Nem is tudom. - gondolkozott el - Ja, megkértelek, hogy mesélj a faludról.

-Tényleg. Nem tudom mit mondhatnék. Igazából nem sok érdekes található arrafelé. Viszont rá akartam kérdezni, hogy az öcséden kívül van-e testvéred.

-Nincs, csak ő. Benjaminnak hívják. 18 éves.

-18? - csodálkozok el.

-Igen. - bólint mosolyogva a kék hajú.

-Öhm, nem akarok tiszteletlen lenni meg minden...

-De hány éves vagyok?

-Igen. - sütöm le a szemem.

-Nincsen ezzel a kérdéssel semmi baj. 20 vagyok.

-Szóval nem sok esély volt rá, hogy téged válasszanak. - bólintok.

-Nem nagyon. Miért, a tiéd hányszor volt benne?

-Egyszer. - mosolyodom el kínosan.

-Oh! Azta! Akkor neked még kisebb volt. Azta, nem tudom volt-e valaha, hogy így válasszanak ki valakit.

-Az én szerencsém... - vonom meg keserűen a vállam miközben kortyolok egy elég nagyot a poharamból.

-Mikor töltötted be a 18-at?

-Egy hónapja.

-Akkor az öcsém idősebb nálad. Azért ez kicsit fura. Most öregnek érzem magam. - neveti e magát.

-Ugyan már! - legyintek.

-Ha esetleg nem jön össze semelyik nemessel akkor bemutatlak az öcsémnek.

-Hagyd abba! - temetem az arcomat a kezembe.

-Nem, tényleg, szerintem jól kijönnétek. Ugyan nem olyan gazdag mint a két herceg, vagy esetleg az unokatestvérük, de...

-Sofiiii! Könyörgöm! Hagyd abba! - nevetek fel.

-Pedig olyan jó! Nagyon élvezem!

-Képzelem!

A vacsora további részén nem történt semmi érdemleges. Sofival szórakoztunk. Még nem végzett mindenki amikor felálltunk. A királyi családból a két fiatal már elvonult de még így is arra tévedt a tekintetem. Az özvegy királyné engem nézett, majd amikor észrevette, hogy észrevettem biccentett egyet a poharával. Meghajtottam egy kicsit a fejem mert nem akartam illetlen lenni, de nem igazán tudtam vele mit kezdeni.

Úgy tűnt kedvel, azonban tudtam, hogy nem teljesen őszinte. Valamit titkol. A családjával kapcsolatban, ezt kivettem a beszélgetésünkből. Azonban jól jött, hogy a pártfogoltjává tett. Hiszen sose lehet tudni. Főleg az én heyzetemben. Bár ha kiderülne miben van benne a bátyám valószínűleg ő sem támogatna. De remélem sose derül ki. Legalábbis nem amíg én itt vagyok. Tudom, hogy Max úgy fogja intézni. Vagy legalábbis próbálja. Nem tudom mit terveznek a Parancsnokkal de annak nem lesz jó vége, én pedig nem szeretnék itt lenni amikor bekövetkezik. Sőt, lehetőleg minél távolabb akarok lenni ettől a helytől. És ezektől az emberektől.

-Én itt elbúcsúzom. - szólalt meg Sofi, én pedig összerezzentem. - Jól vagy?

-Persze, csak gondolkodtam. - rázom meg a fejem és elmosolyodom.

-Akkor jó. Mikor találkozzunk az istállóban?

-Nem tudom, azt Sarah nem mondta.

-Lehet beugrom hozzá mielőtt a szpbámba megyek. Mondhatom neki amit most megbeszélünk.

-Rendben. Ha éjfél körül találkozunk az jó, nem? Nem biztos, hogy örülnének nekünk, szóval lehet titokban kellen csinálni.

-Mindenképpen. Szerintem az jó. Akkor mondom Sarahnak. éjfélkor a régi istállóban, puszi! - int nekem majd elmegy.

Folytatom az utam a szobámba.
Vajon értesítették Jaydent, hogy én is itt vagyok? Bár, miért tették volna. Hiszen valójában én nem vagyok tag, viszont Maxnek elég nagy befolyása van, szóval még az is lehet. De lehet nem kockáztatnak, hiszen meglátszana a kapcsolatunkon, hogy ismerjük egymást. Többé-kevésbé. Bár Jayden csak jó színész ha már ide küldték. Valószínűleg itt mindenki az.

-Úristen! - kapok a mellkasomhoz amikor belépek a szobába, ugyanis a két szobaláynom ott tevékenykedik én pedig még mindig nem vagyok hozzászokva, hogy bárki lesz a baromi nagy lakosztáylomban.

-Elnézést, nem akartuk megijeszteni! - kapják fel a fejüket.

-Tegezés! - nézek rájuk szigorúan.

-Bocsánat! - legyintek majd lehppanok az ágyra. - Csajok! - szólítom meg őket mire mindketten megállnak és rám néznek. - Tudjátok hol tudok esetleg valami kényelmesebb ruhát találni? - kérdezem meg óvatosan.

-A szekrényben talál. Hozattuk önnek párat.

-Igen, köszönöm! azonban nem olyasmire gondoltam. Valami...bulizósabbat. - mondtam ki végül mivel nem jutott semmi eszembe, hogy máshogy mondhatnám.

-Oh...nos, tudunk szerezni. A varrodában biztos van. De miért kell?

-Nos, Sarahval szeretnénk még egy kicsit kirúgni a lóbőrből amíg még lehet. - válaszolok nekik, azonban értetlenül merednek rám. - Bulizni. - mondom ki végül.

-Jaaa. Mindjárt elmegyünk és hozunk valami csinos darabot.

-Köszönöm! - pillantok rájuk hálásan.

Miután kimentek eldőltem az ágyon.

-Úristen! El sem hiszem, hogy itt vagyok! - dörzsölöm meg az arcom. - Sürgősen szereznem kell egy kávét.

Nem tudom mennyi idő múlva jöttek vissza a lányok de én addig nem mozdultam el az ágyról. csak bambultam a plafont.

-Nézd mit találtuuunk! - jött be ugrálva Lia, majd utána komolyabban de szintén vidáman Alli. Kezében a ruhadarabbal.

-Parancsolj!

-Azta! Ez tökéletes! Köszönöm! - mondtam nekik boldogan.

-Örülünk, hogy tetszik. - mondták mosolyogva.

-Jól hallottam, hogy kopogtak? - kérdeztem miután valóban kopogást hallottam.

-Kinyitom. - mondta Lia. -Öhm...Jó estét! - hallottam a zavart hangját és amikor az ajtó felé fordultam meglepődve pillantottam én is a váratlan vedégre.