Nevetve fekszem az élénkzöld fűben országunk trónörököse mellett aki most olyan önfeledten kacag, mintha semmi baj, bonyodalom nem lenne a világban. Azonban ezt a szép pillanatot megszakítja a fejünk fölé kúszó sötétség.

-Christopher, jó atyánk hívat! - szólal meg a sötétség aki eltakarta a csodaszép, kék eget.

-Nem tudod miért?

-Ötletem sincs, bár lehet nem tetszett neki, hogy az egész delelőttöt egy lánnyal töltötted és a többi felé még csak nem is kacsingattál.

-Én azt hittem ennek az a lényege, hogy jobban megsimerhessem a hölgyeket... - mondta mosollyal az arcán az öccsének.

-Én is! Vöröske téged pedig az istállóban várnak.

-Ki? - néztem, vagyis próbáltam csodálkozva ránézni, azonban nem nagyon ment mert a nap a szemembe sütött.

-Sarah.

-Sarah? - ültem fel gyorsan.

-Igen, azt mondta meg akar veled valamit beszélni. - mondta unottan a herceg.

-Akkor, úgy vélem itt a búcsú ideje felség! - néztem rá vidáman a feltápászkodó Chrisre miután felálltam.

-Igen, úgy tűnik! Köszönöm, hogy velem töltötte a délelőttjét, remélem nem bánta meg!

-Hmmm... - tettettem a gondolkodót - Egyáltalán nem! Én köszönöm, hogy engem választott elsőnek! - mondtam pár oktávval magasabb hangon miközben hátradobtam a hajamat. Erre a trónörökös elkezdett nevetni és még William is elmosolyodott.

-Viszlát! - hajolt meg Christopher és én is pukedliztem egyet.

-Viszlát! - köszöntem el én is és megvártam míg az idősebbik herceg távozik. - Neked is viszlát William! - sétáltam el a fiatalabbik mellett.

-Nekem már nem is jár a jómodor, Vöröske? - szólt utánam.

-Ugyan, azt még az elején eljátszottad. - legyintettem.

-Habár szoktam szerencsejátékozni, a te kedvességedet sosem játszanám el. - ért mellém.

-Mily nagylelkű vagy! Milyen kár, hogy az én kedvességem sosem volt a tiéd. - néztem rá legörbült szájjal.

-Azt te csak hiszed! - kacsintott.

-Nem hiszem, tudom! Te pedig csak beképzeled, hogy neked van igazad.

-Lehetséges...azonban abban biztos vagyok, hogy ha eddig nem is tettem szert a csodás személyiségedre, nemsokára az enyém lesz!

-Álmodozz csak! Az én csodás személyiségemnek nem lesz köze hozzád. - vágtam neki vissza.

-Majd meglátjuk mit mondasz 24 nap múlva Lora, majd meglátjuk! - mondta nekem egy félmosollyal az arcán majd otthagyott az istálló előtt, ahova időközben megérkeztünk.

Lefagyva, felhúzott szemöldökkel néztem a távolodó herceg felé. Miután eltűnt egy raktárépületben megráztam a fejem és bement az istállóba. Ott rögtön Liambe futottam.

-Szia! - köszöntem neki vidáman.

-Kisasszony! - köszönt nekem vissza, kicsit sem kedves hanggal.

-Hívj csak Lorának, örülnék ha mindenki így hívna.

-Ahogy óhajtja! - hajtott fejet és pakolt tovább.

-És tegezz! - tettem még hozzá. - Tudok segíteni?

-Nem. Nem kellene összekoszolnod a ruhád. - válaszolt rám se nézve.

-Ugyan, biztosan adnak másikat, had segítsek!

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! - mondta és bement az egyik boxba, elkezdte lekefélni az egyik lovat.

-Liam megbántottalak valamivel? - kérdeztem óvatosan.

-Nem.

-Akkor amiatt vagy mérges mert összevesztem Sarahval?

-Nem, az az ő dolga.

-Akkor miért vagy rám mérges?

-Nem vagyok rád mérges.

-Akkor mi bajod van velem? - kérdeztem egyre ingerültebben.

-Semmi.

-De ez nem lehet igaz, mert nem viselkedsz túl szépen amikor a közelben vagyok. Átváltasz mogorvába, pedig láttalak már messziről és elég vidám személyiségnek tűntél.

-Csak tűntem. Nem vagyok az, és nem igazán szeretem az embereket.

-Értem. - mondtam - Nem tudod Sarah merre van?

-Hátul láttam. - hallottam meg a herceg hangját ezért megprödültem a tengelyem körül.

-Köszönöm!

-Neked bármit Vöröske!

-Elég ez a válasz is, köszi! - mosolyogtam rá.

-Te tudod! - rántotta meg a vállát. - Liam elmegyek egyet lovagolni.

-Felszereljem Noxot? - kérdezi Liam segítőkészen. Szépen vagyunk, rajtam kívül mindenkivel kedves! 

-Nem kell, megoldom! - válaszol a herceg.

-Egy köszönöm még elfért volna a végére. - szólok rá.

-Liam ősidők óta ismer, az egyik legjobb haverom, majd túlteszi magát azon, hogy egyszer nem mondtam köszönömöt. - válaszol nekem és bemegy a lovához. - Szervusz szépségem! Szép napod volt eddig? Gyere elmegyünk az emberek közül egy kicsit. Kiszabadulunk, elmegyünk az erdőbe, jó? Úgyis régen jártunk ott. - beszélt a kancához miközben óvatosan simogatta.

Én a falnak támaszkodva néztem őket. Annyival másabb ember amikor a lovak közelébe van. Mintha kicserélték volna. Gyönyörűen néztek ki együtt! Ezt kár tagadni. Látszott rajtuk, hogy régóta ismerik egymást és, hogy különleges kapcsolat van köztük. Elég volt megnézni ahogyan egymásra néznek. Ahogyan William simogatja, ahogyan beszél hozzá. Az apró mozdulatok amiket a ló tesz az irányába. Bizalom, hűség és barátság.

Amint Nox észrevett engem boldogan nyerített egyet és a boxajtóhoz jött. Szintén boldogan mentem én is oda hozzá és elkezdtem simogatni.

-Kezdek féltékeny lenni! A végén még elszereted a lovam Vöröske! - szól közbe a herceg.

-Fogd be William, elrontod a meghitt pillanatot!

-Az istálló egész sok meghitt pillanatot látott az utóbbi napokban. Meg kínosat. - nézett a szemembe, nekem pedig rögtön eszembe jutott a ma reggel.

-Meddig fogom még ezt hallgatni? - nézek rá szenvedve.

-Örökké!

-Oh remélem addig nem leszel a közelmbe! Elég lesz nekem az a 24 és fél nap is. - mondom ijedten.

-Nem szabadulsz ám tőlem ilyen könnyen Vöröske!

-Dehogynem! Elég egyszerűen meg lehet tőled szabadulni!

-Hallgatlak! - támaszkodott neki a falnak Will.

-Nem osztom meg veled a titkos taktikáimat!

-Pedig máris izgatott lettem!

-Akkor nyugodj le!

-Liam hova a fenébe raktad a telefonom?! - hallottam meg Sarah hangját.

-Hányszor mondjam, hogy nem én voltam! - hallatszott az ingerült válasz.

-Akkor elszublimált vagy mi?

-Nem lehet, hogy elhagytad? - szólt közbe a herceg.

-Pofa be William! Liam te fotóztál vele utoljára, utána hova tetted? - kérdezte a dühös lány majd észrevett engem - Oh szia Lora!

-Na szép! Vele meg ilyen kedves vagy! - vágta be a durcit Will.

-Igen mert ő is kedves velem!

-Mert én nem vagyok? Mellesleg akkor rosszul tudom, hogy összevesztetek?

-Nem vesztünk össze csak éppen nem egyezett a véleményünk! - szépítette a dolgot Sarah - Egyébként te honnan tudsz erről? - kérdezte rám nézve mire megráztam a fejem, mivel nem tőlem tudta. - Liam elmondtad neki? - nézett dühösen a testvérére.

-Csak megemlítettem, nem gondoltam, hogy ez hétpecsétes titok. - mondta unottan a srác. Mi a fene baja van?

-Idióta! - morgott a lány. - Mit szólnál ha itt hagynánk őket? - nézett rám.

-Ezer örömmel! - kaptam az alkalmon. - Szervusz szépségem! - köszöntem el a lótól aki prüszkölve viszonozta.

-Tőlem el sem búcsúzol, szépségem? - szólt utánam Will.

-Ismétlem William, álmodozz csak! - válaszoltam majd odamentem Sarahhoz aki büszkén nézett rám majd elindult kifelé.

-Majd jövök! - szólt még oda Liamnek aki csak intett egyet. Én biccentettem neki egyet amit nem túl nagy boldogsággal de viszonzott. 

Boldog karácsonyt!❤️