Nem tudom, hogyan de valószínűleg elbóbiskoltam egy kicsit ugyanis a következő pillanatban nagy dörömbölésre kapom fel a fejem. Nagy nehezen feltornázom magam az ágyban, majd elindulok az ajtó felé.

-Jól van, megyek már... - suttogom, majd miután rájövök, hogy ezt az ajtó túloldalán lévő személy nem valószínű, hogy hallotta megismétlem hangosabban. - Jövök már! - mondom türelmetlenül, mert ha az illető tovább püföli, az ajtó kiszakad a helyéről.

Idegesen nyitom ki az ajtót és meglepődve nézek az előttem álló katonára, aki még mindig a feje előtt tartja a kezét mintha továbbra is üthetné a fadarabot. Azonban a mozdulat közben megdermedt, mintha valaki  valami dermesztő átkot szórt volna rá.

-Öhm...tessék? - kérdezem meg zavartan kicsit sem illedelmesen. A katona zavartan megköszörüli a torkát, majd válaszol.

-Elnézést, hogy megzavarom kisasszony de késésben van a találkozóról! - válaszol nekem még mindig kicsit zavart hanggal.

-Basszus! - kapom a fejemhez a kezemet. - Át kell öltözni a találkozóhoz?

-Én úgy tudom nem szabály, de illik. - válaszol halkan a katona.

-Hát ez fantasztikus! Hol van ilyenkor Katharina? - kérdezem egyre idegesebben.

-Nekik meg van most tiltva, hogy segítsenek. Ez is egyfajta próbatétel. - döbbenten nézek a fehér ruhás őrre.

-Most csak szívatsz?

-Nem szokásom.

-Fantasztikus! - trappolok a szekrényhez és kezdek el válogatni a ruhák között. Boldogan emelek ki egy narancssárga ruhát ami még tetszik is.

-Nem! - szól rám a katona - A haja miatt nem ajánlanám azt a ruhát, furán állna magán. Na várjon! Segítek! - mondja, majd lekapja a sisakját.

Pislogáa nélkül nézem végig ahogy, az egyébként elég jóképű katona, odamegy a ruhákhoz és elkezdi egyesével átnézni őket. Miközben rájövök, hogy miért fáj a szemem és elkezdek pislogni, közelebb megyek a sráchoz aki egyébként félretolt a szekrény elől.

-Ennél azért sietősebb a dolgunk... - jegyzem meg neki mire csak leint.

-Egy ruha nagyon fontos, az határozza meg az embert, főleg errefelé. Úgyhogy nem szabad elsietni.

-Nem azt mondtad, hogy így is késésben vagyok?

-De. - bólint miközben még mindig a ruháimat tanulmányozza, egy pillanatra sem pillant rám.

-Akkor jó. Nincs mitől félnem. Max elkések a királynéval való találkozásról. - mondom gúnyosan egy vállrántás kíséretében, mire végre rám néz és vigyorogva válaszol.

-Ne aggódjon, nem lesz gond! A többi versenyző nem tudja és magának sem kellene megtudnia, de nem baj... valami kényelmeset és vonzót kell választanunk ugyanis miután megismerkednek a tanáraikkal a herceg egyesével beszélni fog magukkal. Ha jól tudom nagyjából 10-15 percet. -leesett állal figyeltem az előttem álló fekete hajú fiút. - Meg is van! - kiált fel boldogan és kikap egy gyönyörű de nem igazán komfortos ruhát.

-Ez kényelmes? - vonom fel a szemöldököm.

-Az itt található ruhák közül ez a legalkalmasabb erre a célra, mellesleg szerintem nagyon jól fog állni magának! - jegyzi meg én pedig zavartan a fülem mögé tűrök egy hajtincset.  - Gyorsan! Vegye fel! - siettet mire kikapom a kezéből a ruhát és bevonulok a fürdőszobába.

Felveszem a ruha felső részét ami meglepően könnyű anyagból készült és valóban egész kényelmes. A szoknyával viszont meggyűlt a bajom mivel beragadt a cipzár és felül még hiányzott nagyjából egy centi, hogy teljesen fel legyen húzva.

-Öhm...bocsi, segítenél? Beragadt a cipzár. - dugom ki a fejem az ajtón és szólok a szobámban ácsorgó fiúnak.

-Persze! Jöjjön! - int teljes nyugodtággal.

Én ennél jóval idegesebben sétálok ki a fürdőből és állok meg a fekete hajú előtt, majd fordulok meg. Amikor hátat fordítok neki hallom, ahogy megköszörüli a torkát majd óvatosan kezébe veszi a beragadt cipzárt. Magamban elmosolyodok a helyzet abszurditásán, azonban kívül az arcomat még mindig pír borítja, mert akármennyire vicces a helyzet mégiscsak kínos.

-Khm...készen van. - jelenti ki, észre sem vettem, hogy mikor sikerült neki megoldani a dolgot.

-Oh köszönöm! - fordulok meg apró mosollyal az arcomon.

-Semmiség... - suttogja és az ő arcán is látszik mennyire zavarja a helyzet.

-Köszönöm, hogy segítettél a ruhával! - mire boldogan felkapja a fejét.

-Örömmel tettem, remélem beválik! Szabad? - nyúl a hajam felé mire minden mindegy alapon bólintok. Óvatosan igazgatja a hajam majd büszkén végigmér mire az arcom újra kezdi felvenni a hajam színét. - Így már tökéletes! Gyönyörűen néz ki! - jelenti ki minden kertelés nélkül mire lefagyva nézek rá.

Kezdem furcsállni az egész helyzetet... Valószínűleg észlelhette az arcomra kiülő gondolataimat és, hogy mennyire meg vagyok lepődve a nyílt beszédén és ezen az egész helyzeten.

-Oh..én...sajnálom ha megijesztettem...

-Egyáltalán nem ilyesmiről van szó! - vágok közbe mert látom az arcán, hogy máris lelkiismeret-furdalása van. - Csupán megleptél azzal, hogy ilyen közvetlenül viselkedtél velem. És hogy... - próbálom megfogalmazni a dolgot de valójában még én sem teljesen tudom mit akarok mondani.

- Áh! - világosul meg - Értem! - mondja nevetve mire megkönnyebbülten sóhajtok fel mivel továbbra sem tudtam a fejemben összerakni egy normális mondatot - Én...fogalmazzunk úgy, hogy nem a lányok érdekelnek. - mondja ki halkan ám egy óriási mosollyal az arcán. Hirtelen az én arcom is megváltozik és boldogan, teljes mértékben megkönnyebbülve pillantok a fiú arcára.

-Értem! Így már kevésbé fura a helyzet. - nevetek fel.

-Igen. Sajnálom! Bele sem gondoltam, hogy önnek milyen lehetett az egész úgy, hogy nem így állt hozzá. - nevet ő is.

-Na igen, mondjuk úgy, hogy enyhén fura volt ahogyan minden szégyen nélkül a ruháim között matatsz.

-Igen ez így elmondva még rosszabb! Sajnálom!

-Semmi gond!

-Viszont most már tényleg sietnie kellene... - jegyzi meg mosolyogva.

-Basszus! Tényleg! Öhm...tudom, hogy teljesen hülyének nézel, bár már mindegy, szerinted ehhez muszáj magassarkút felvennem? - nézek rá reménykedve.

-Nem, egyáltalán nem! Sőt én a sarut ajánlanám. - teszi hozzá megértően. Hálásan pillantok rá miközben magamra rángatom a cipellőt.

-És akkor most futás. Jól sejtem? - nézek rá.

-Az lenne a legokosabb. -jegyzi meg mire bólintok egyet.

-Megmutatod merre kell menni? Ha rajtam múlik valószínűleg a verseny végéig nem érek oda...

-Természetesen! - bólint határozottan bujkáló mosollyal. Illedelmesen előre engedett az ajtónál, majd becsukta maga után. - Akkor... - mondja óvatosan.

-Mutasd az utat és én követlek! - tettem fel a kezem mire nevetve elindult az egyik irányba. - Szerintem fussunk, nem akarok elkésni! Ennél jobban.

-A ruhád...

-Nem kell félteni, megoldom! - nevettem rá mire elkezdett futni.

Gondolkodás nélkül követtem a fiút. Néha hátranézett rám és megbizonyosodott róla, hogy még nem vesztem el és élek. A folyosókon keringve próbáltam kizárni azt a rengeteg fehér ruhás alakot, azonban még így is elszorult a torkom. Mivel nem figyeltem majdnem nekimentem a megtorpanó srácnak.

-Megérkeztünk kisasszony! - nézett le rám miközben a kezemet tartotta mivel nem rajtam múlt, hogy nem ütköztem a fehér páncélnak.

-Kérlek szólíts Lorának! Nem tudom megszokni, hogy magáznak és kisasszonyoznak. - nézek a szemébe.

-Pedig meg kellene, de rendben Lora. - mondja mosolyogva.

-És tegezz! - teszem fel az ujjamat fenyegetésképpen.

-Igenis! - teszi maga elé a kezét védekezésképpen. - Oh milyen illetlen vagyok! - csap a homlokára - Én be sem mutatkoztam! Jayden vagyok, de mindenki csak Jaynek szólít. Szolgálatodra! - hajol meg nevetve én azonban egyáltalán nem nevetek.