-Mi a nagy vész...Itt meg mi a fene folyik?- fut be lihegve Sarah, ahogy meglátom az arcára kiülő döbbenetet újra kiszakad belőlem az amúgy már gyengülő nevetés. Ám most teljes erővel tör felszínre.- Ti meg mit csinátok?- jön közelebb és egyre viccesebb az arca.

Nem tudom mennyi idő telt el, de ismét azon röhögtem, ahogy Will kinéz, ugyanis annyira belefetrengett a porba, hogy már a ruhája is tiszta homokszínű. Az arcára is ragadt egy kevés emiatt pedig úgy nézett ki, mintha hámlana a bőre.

Aztán...aztán egy adag víz köt ki rajta amin mindketten annyira meglepődünk, hogy még a nevetést is abbahagyjuk.

-Mi a!- mondja lassan és megrázza kezét, hogy legalább arról ne folyjon annyira a víz. Megrökönyödve nézek a felette álló Sarahra aki elégedetten tartja az immáron üres vödröt a kezében.

-Így máris jobb!- mondja elégedetten- Ezt mindig is ki akartam próbálni. Általában rajtad.

-Te most komolyan leöntöttél egy vödör vízzel?- kérdezte meglepetten az ifjabbik herceg.

-Igen. Pontosan ezt tettem, de abbahagytad a nevetést. Bár Lora arcára nézve belőle úgyis mindjár kitör megint.- fordította rám a mosolygó tekintetét Sarah. És igaza volt, úgy kellett visszafolytsam a nevetésemet. - És mi az a sürgős vészhelyzet ami miatt visszahívtatok? - kérdezte a lány, már csípőre tett kézzel...és vödörrel.

-Lora ruhája cafatokban lóg rajta. - vágja rá a herceg én pedig dühösen meredek rá.

-Ez nem is igaz! - mondom neki dühösen és legszívesebben rávetném magam és szétkarmolnám azt a csinos kis pofiját, ami olyan önelégülten mosolyog rám, mint ahogyan általában szokott.

-Oh dehogynem. - mondja továbbra is mosolyogva és ha Sarah nem vág közbe talán még kacsint is egyet.

-Te tetted ezt vele? - néz dühösen a fiúra.

-Tessék? Dehogy! Nem is értem, hogy feltételezhetsz rólam ilyet! - válaszolja neki már a fiú is dühösen.

-Úgy hogy ismerlek!

-Egyáltalán nem ismersz! - pattan fel.

-Jobban ismerlek mint hinnéd! - mondja neki Sarah mérgesen. Én csak döbbenten ülök a földön és azon gondolkozok az előbbi jó hangulatból, hogy jutottunk idáig.

-Nem! Ez nem igaz! Senki sem ismer! - vágja rá dühösen a herceg és kiviharzik az istállóból.

Meglepődve nézek utána és az előttem álló lány idegesen lerogy a padra. Óvatosan felállok és mellésomfordálok, majd leülök mellé a padra. Nem tudom igazából mi történt az előbb, de mintha ez egy sokkal régebbi, sokkal komolyabb veszekedés része lett volna. Mintha folytatnának valamit.

-Sarah... - kezdem halkan - Minden oké?

-Nem! Semmi sem oké! - fakad ki és a tenyerébe temeti az arcát. - Mindenki teljesen ideges mióta megérkeztetek, senkivel sem tudok normálisan beszélgetni. A bátyám távolságtartóbb mindenkivel, mit valaha volt és ötletem sincs mi ennek az oka. Ez a seggfej pedig...teljesen kiakaszt! - mondja a végét szinte már sírva.

-Nem csak téged. - mondom neki és a hátára teszem a kezem.

-Nem tudom mi van vele. Régebben annyival kedvesebb volt, aztán mintha kicserélték volna. - suttogta.

-Jártál vele? - kérdeztem óvatosan.

-Majdnem. - bólintott - Vagyis az erős túlzás. Igazság szerint nem tudom elmondani a kapcsolatunkat. Kavartam vele, igen. Úgy egy két éve. De már akkor is ilyen volt. Aztán...történt valami és mondtam neki, hogy nem szeretném.

-Mi történt?

-Én...azt nem mondhatom el. Nem magam miatt, hanem a bátyám miatt. Sajnálom. - néz rám bocsánatkérően.

-Ugyan. Már az is nagyon sokat jelent, hogy ezt elmondtad. Viszont...említetted, hogy történt Williammel valami ami miatt megváltozott. Nem tudod mi az?

-Nem igazán. Talán a barátnője miatt volt. Akkoriban szakítottak. Vagy valami ilyesmi.

-Ez mikor volt pontosan? - kérdeztem.

-Öhm...nagyjából kilenc éve, talán.

-Kilenc éve? Dehát akkor még gyerek volt. Hogy viselhette meg ennyire egy szakítás?

-Nem tudom. Akkoriban senki nem kommunikált sokat a családdal. Bezárkóztak. Will akkoriban kezelhetetlen volt. Rossz korszaka volt. De miért érdekel ennyire?

-Itt fogok lakni egy ideig és állítólag esélyes vagyok egy jövendőbeli királynéi címre, szerintem nem baj ha szeretnék tisztában lenni azzal, hogy az egyik herceg miért viselkedik bunkón, úgy nagyjából mindenkivel.

-Igazad van. Viszont, veled teljesen máshogy viselkedik. Sokkal...nem tudom megmagyarázni. Különleges kapcsolatotok van az biztos.

-Na látod ebben én is egyetértek. Nem mintha a másik herceggel kevésbé lenne fura a kapcsolatom. - mondom elgondolkozva.

-Tessék? Milyen kapcsolatod van Christopherrel? - kérdezi meglepetten - Vagy, várj! Először meséld el nekem miért is lóg rólad cafatokban a ruha? - kérdezi egy huncut mosollyal.

-Nem...nem is lóg rólam cafatokban! Csak egy csíkban felszakadt és William közölte, hogy így nem mehetek sehova mert fura pletykákra adnék okot.

-Ez igaz. De lenne a pletykáknak valóságalapjuk?

-Mii? Dehogy!

-Akkor elmondanád végre miért van elszakdva a ruhád! Én közben keresek egy jó kis lovaglófelszerelést, gondolom nem bánod ha azt kell viselned.

-Nem, egyáltalán nem! Még jól is fog esni. - mondom boldogan.

-Akkor halljuk a történetet!

-Nos, nem volt kedvem a szobámban aludni és nem tudtam hova mehetnék ezért ide jöttem. Csakhogy...

-De az istálló zárva van esténként! - mondja felhúzott szemöldökkel.

-Csakhogy az istálló zárva volt. - néztem rá amolyan "ha csönben maradsz nagyobb eséllyel tudod meg a történetet" nézéssel. - De nem tudtam más helyet ahova mehetnék, ezért eldöntöttem, hogy valahogy bejutok. Ebben a pillanatban kukkantott ki, mint kiderült Will lova. Nekem pedig az a zseniálisan őrült ötlet jutott az eszembe, hogy bemászok hozzá. És így is tettem. Szereztem egy pokrócot és lefeküdtem aludni. Ő pedig volt olyan kedves és lett a párnám. - fejeztem be a történetet. Sarah kezéből pedig döbbenetében kiestek a talált ruhák.

-Ezt nem hiszem el! - mondta tátott szájjal - Te bemásztál, és ez még nem is elég, bemásztál az istálló legbarátságtalanabb lovához, aki csak nagyon kevés embert tűr meg maga mellet. Ráadásul még vele is aludtál!

-Igen, nagyjából ez történt, bár nem teljesen értem miért barátságtalan. Még marasztalt is. - nézek értetlenül az előttem álló lányra aki ugyanilyen tekintettel mered vissza rám.

-Nox egy igazán különleges kanca.

-Igen azt láttam. Éjjel azt hittem fekete, de nem az. Egyszerűen gyönyörű. Különleges. - mondom mire Sarah bólint egyet és folytatja.

-Nox csak Williamet tűri meg maga mellett úgy igazán. Engem és Liamet is elviseli, de mi mondjuk nem tudjuk lovagolni. Különleges kapcsolata van Willel...

-Legalább nem csak mi mondhatjuk el ezt magunkról. - szúrom közben.

-Igen. - mondja nevetve - A lényeg, hogy nagyon nagy dolog, hogy beengedett magához, mint idegent, emellett pedig még engedte, hogy vele is aludj. Lenyűgöző! Szerinted engedi, hogy lovagold?

-Öhm...nem tudom. - vonok vállat.

-Megpróbálnád? - néz rám csillogó tekintettel Sarah.

-Miért is ne. - mondom aztán felszedem a ruhát a földről és az öltöző felé indulok.

-Lora!

-Hmm? - kérdezem miközben lehámozom magamról a hálóruhámat.

-Milyen kapcsolatod is van a trónörökössel?

-Fura.

-Pontosabban?

-Nagyon fura.

-Köszönöm, ez igazán sokat segített. - mondja durcásan a lány.

-Igazából nem tudnám leírni. Tegnap táncoltam vele miután Williamet kimentettem.

-Tessék? Úristen le vagyok maradva! Mindent hallani akarok.

-Okééé! - válaszolom nevetve miközben kimegyek az öltözőből és a hajamat igazgatom.

-Azta! Még ez is jól áll rajtad! Ha akarod neked adom, én ezt a nadrágot úgysem szeretem annyira, ebből a pólóból pedig van egy halom.

-Rendben, köszönöm. Kétlem, hogy adnának lovaglóruhát önszántukból.

-Nem, tényleg nem. - válaszol nevetve. - Na? Akkor mi volt tegnap?

Ezzel a lendülettel elmeséltem neki mindent. Kezdve azzal, hogy hogyan búcsúztunk el egymástól az ifjabb herceggel, azon keresztül hogyan mentettem meg Megaráéktól egészen addig amíg el nem menekültem a trónörököstől.

-Sajnálom, hogy megbántott. Viszont nem értem, hogy miért viselkedett így. Christ mindig is kedvesnek és figyelmesnek ismertem. Pont az ellenkezője az öccsének.

-Hát tegnap minden volt csak az nem. Hasonlóan viselkedett, mint Will. Csak Christopher sokkal...hmm, fensőségesebben tette ezt meg.

-Igen, mindig is olyan úrian viselkedett, de fura mert ettől nem éreztem magam sosem kevesebbnek, sőt, pont az ellenkezője. Valahogy mindig felemelően hatott rám, ha úgy beszélt velem, udvarias volt. És egyszerűen... - egy pillanatban elhallgatott.

-Hölgyeim! - szólalt meg az ismerős hang én pedig megpördültem a tengelyem körül és csodálkozva néztem a belépőre.