Seonghwa a busz ablakán nyugtatta a fejét, nézve, ahogy a világ elzúg mellette, míg ő hazafelé tart. A délutáni nap gyengéden az arcát simogatta.

Még mindig rosszul érezte magát, hogy ignorálta Hongjoong-ot. De egyébként nem is ismerték egymást annyira, szóval Hongjoong-ot valószínűleg nem is nagyon érdekelte, ugye?

A busz behúzódott a megállóba, Seonghwa pedig lerángatta magát az ülésről, és a buszról, egy barátságos mosolyt küldve a buszsofőrnek.

Délután öt óra volt, és a nap még mindig ragyogott; Seonghwa pedig ki akarta élvezni, amíg csak tudta. Tehát ahelyett, hogy hazafelé vette volna az irányt, a főút felé fordult, hogy szerezzen valamit enni. Nem kívánta a mikrós kaját, vagy az olyan bögrés tésztát, amit legutóbb vett.

Seonghwa végigment a nyüzsgő úton, egészen a kedvenc pizzázójáig. Ahogy belépett, megszólalt az ajtón a csengő.

"Szia Seonghwa, mit adhatok neked? A szokásosat?" kérdezte a férfi a pultnál, mikor Seonghwa odalépett.

Seonghwa elmosolyodott a tudatra, hogy a pénztáros emlékezett a nevére, és a szokásos rendelésére. Kiváló volt a kiszolgálás, és az étel is. A lány a boltból tanulhatna egyet, s mást.

"Ahh, túl jól ismer! Igen, kérem!" mondta Seonghwa a táskájából elővéve a pénztárcáját.

"Akkor egy kicsi Margarita és egy kicsi fokhagymás kenyér" mondta egy kucogással és egy kacsintással a pénztáros, ahogy megnyomott pár gombot a pénztárgépen. A férfi alacsony volt, és olyan akcentussal beszélt, amit Seonghwa még mindig nem tudott hova tenni.

"Köszönöm" nyújtotta át neki a pénzt Seonghwa.

"Nem tart sokáig" intett az ülés felé a férfi.

Seonghwa a telefonját nézve ült le, és egyszer-egyszer a lemenő napra pillantott az üzlet ablakain keresztül.

Mikor meghallotta a kis csengőt, ami azt jelentette, hogy valaki bejött az ajtón, felpillantott.

Kihagyott a szíve. Most már tényleg kellett neki egy szívritmus-szabályzó, vagy valami.

Hongjoong lépett be az üzletbe. Nem vette észre Seonghwa-t, hanem egyenesen a pulthoz sétált.

"Ahh, a másik törzsvendégem!" mondta mosolyogva ugyanaz az ember, aki Seonghwa-t is kiszolgálta. Hongjoong kíváncsian nézett rá. "Ananász és egy kis limonádé?" kérdezte a férfi.

"Igen, köszönöm!" válaszolta Hongjoongy még mindig összezavarodva, hogy vajon ki lehetett a másik törzsvendég. Odaadta a pénzt, elvette a limonádét, majd a székek felé fordult.

Seonghwa azóta se vette le róla a szemét, amióta besétált, és most Hongjoong pont felé fordult, a szemük pedig találkozott.

Seonghwa melegen rámosolygott (mármint igen, meleg, de ez most nem úgy meleg 😂), ugyanazzal a mosollyal, amit korábban is akart, de most Hongjoong volt az, aki kínosan viszonozta.

Hongjoong megvakarta a feje hátulját, és egy enyhe mosolyra húzta az ajkait, ahogy leült Seonghwa mellé, kerülve a tekintetét. "Hé..."

"Hello!" köszönt Seonghwa is, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a fura mosolyt, amit kapott "Szóval te is sokat jársz ide?"

Hongjoong ügyetlenül matatott, míg próbálta elrakni a visszajárót, és nem nézett Seonghwa-ra. "Ja" volt minden, amit mondott.

"Minden oké?" kérdezte Seonghwa, kíváncsian arra, vajon miért volt Hongjoong hangulata ilyen fagyos.

"Ühüm" motyogta Hongjoong, mindenhova nézve, csak Seonghwa-ra nem.

"Tuti? Mert kicsit kezded lerontani a hangulatomat" jelentette ki egy feszült kacajjal, ahogy megpróbálta oldani a hangulatot.

Hongjoong nem válaszolt. Ehelyett a két fiú csendben ült egymás mellett. Seoghwa remélte, hogy Hongjoong mond valamit, mert ő maga nem tudta, mit mondjon. Aztán végre megszólalt.

"Valami rosszat csináltam?" törte meg a csendet Hongjoong, és Seonghwa-ra nézett.

"Hogy érted?" kérdezte Seonghwa meghökkenve, egy kicsit lazábban, hogy passzoljon Hongjoong hangulatához.

"Korábban rád mosolyogtam, te pedig konkrétan halálos pillantást vetettél rám."

"Oh, hogy az" mondta Seonghwa, és hirtelen rosszul érezte magát emiatt. A tettei felzaklatták Hongjoong-ot. "Yuna miatt volt, ne vedd magadra."

"He?"

"Ahh, a lány, akivel voltam. Ha integettem volna neked, akkor el kellett volna magyaráznom neki, miért integetek neked, és akkor megőrült volna."

"Miért őrült volna meg?" kérdezte Hongjoong.

Seonghwa lenézett a kezére. Nem volt biztos benne, hogy meg kéne említenie, hogy a legjobb barátja crush-olja Hongjoong-ot. "Hát... ööö, már nagyon régóta szeretne beszélni veled, és ha megtudná, hogy én beszéltem veled előbb, nagyon kiborulna."

Hongjoong még mindig nem értette Seonghwa érvelését. "Szóval azért ignoráltál, mert nem akartad, hogy a barátod rájöjjön, te beszéltél velem először?"

"Aha"

"Ez egy buta indoknak tűnik."

"Nem az, higgy nekem. Yuna egy kicsit... hevessé tud válni, ha tetszik neki valami. Te is egy vagy ezek közül, nekem pedig egyáltalán nincs szükségem arra, hogy sátrat verjen a lakásomnál, és távcsővel próbáljon meglesni téged."

Hongjoong oldalra billentette a fejét. "He?"

Seonghwa csak hányta a szavakat, ahogy végigszaladt a mondaton. Mindent tisztázni akart Hongjoong számára "Tetszel neki, és ha tudná, hogy ismerlek, tudni akarná, hogyan találkoztunk, és el kéne mondanom neki, hogyan találkoztunk, és hogy ugyanabban az apartmanban laksz, amiben én is, és ha tudná, hogy ugyanabban az apartmanban lakunk, akkor mindig át akarna jönni, csak azért, hogy esélye legyen látni, ami irtózatosan idegesítő lenne, mivel hogy nem fog csak úgy beszélni veled, mint egy normális ember, ő csak így messziről fog követni, és nem akarok ennek a részese lenni, annak ellenére, hogy máris egy kicsit az vagyok."

Seonghwa vett egy nagy levegőt, és elmosolyodott. Hongjoong szemei elkerekedtek, miközben megpróbálta megemészteni az összes információt.

"Te követsz engem?" kérdezte Hongjoong, kicsit elhajolva Seonghwa-tól.

"Ahhhhh... n-nem, Yuna követ" Seonghwa rosszul érezte magát, ezzel most elárulta Yuna-t? Épp most mondta el Hongjoong-nak, hogy a lány egy fanatikus. "Egyébként egy nagyszerű személy! Csak nem akarok segíteni neki abban, hogy kövessen téged."

Ha az emberek feje felett lenne egy olyan 'betöltés' csík, mint a számítógépeken, a Hongjoong-é olyan 50%-nál tartana, ugyanis próbált feldolgozni mindent, amit Seonghwa rázúdított.

Lényegében, amit megértett, az az volt, hogy Seonghwa legjobb barátja követte őt, és Seonghwa nem akart ebben segédkezni. Volt értelme... valahogy.

Úgy ismerte Yuna-t, mint a lányt, aki mindig odamegy hozzá, és aztán csak bámul rá, tehát érthető volt, amit Seonghwa mondott.

Hongjoong 'betöltés' csíkja elérte a 100%-ot.

"Akkor asszem ez megmagyarázza miért bámul rám mindig úgy, mintha csoki borítana, vagy valami haha. Még jó, hogy nem tudja, hol lakok."

Seonghwa felnevetett, mielőtt egy fokkal komolyabb ábrázatott öltött volna. "Sajnálom, hogy gorombának tűntem korábban."

"Semmi baj, most már értem" mondta Hongjoong, visszahajolva Seonghwa felé. "Miért nem jön oda hozzám egyszerűen? Ahelyett, hogy követne lol"

Seonghwa malmozott az ujjaival. "Valamiféle fiú fóbiája van, általában nem tudom elhallgattatni, de amint egy olyan fiú elé állítod, aki tetszik neki, zárkózottá válik. De ennek ellenére még mindig szeretem! Még akkor is ha néha kicsit fura tud lenni."

"Mint mindenki más" nevetett Hongjoong.

"Seonghwa! Hongjoong! Kész vannak a pizzáitok!" kiáltotta a férfi a pult mögül, félbeszakítva a párbeszédüket.

Mindketten felálltak, elvették a pizzájukat, majd miután megköszönték, elhagyták az üzletet.

(az eredeti író megjegyzése alapján ez egy hosszúra sikeredett rész, úgyhogy kettévágta)